Operaélet, 1995 (4. évfolyam, 1-5. szám)

1995-09-01 / 4. szám

versenyének első felét Erkel Sándor vezényelte. (Cherubini Abencerages-nyitány, Mozart Cherubin áriája a Figaro lakodalmából - énekelte Braga Her­mine Bach - Abert Preludium és húga.) A második részben Mahler bemutatta I. szimfóniáját, melyről számtalan cikk jelent meg. A sajtótörténet közepes fogadtatásról regél. A mű kétségkívül nehezen meg­­közelíthető, de a közönség megérezte a sok szagga­tott dallamív összekötésében található varázslatot, a szinte túltengő formai megoldásokat. Ma már úgy illik erről beszélni, hogy nálunk volt a remekmű ősbemutatója. A soron következő előadások, az 1890. évi bemu­tatók, felújítások vegyes örömet okoznak Mahlernek. Thomas Mignonja, Marschner Templomos lovag és zsidó nője, Goldmark Merlinje csak kis mértékben tetszik; Adam A nürnbergi baba című operája és Verdi Aidája sokkal sikeresebbek. Mahler szerződteti Hilgermann Laura mezzoszop­ránt és Henszler Helen­altot, akik komoly sikert arat­nak A walkürben. Mátyás király halálának 400. évfordulóján, április 13- án Erkel­ mű megy a színházban. Az Operaház tagsága megünnepli Beniczky Ferenc másfél éves tagságát. Bankettjén Mahler, Erkel Ferenc és Sándor, Beniczky Ferenc intendáns, Ábrányi Kornél és Emil, Paulay Ede, gr. Apponyi Albert és az Operaház számos művésze van jelen, akárcsak Pauli Richárd búcsúztatóján, Mahler családi körben piheni ki fáradalmait. Olasz­országban meghallgatja a Parasztbecsületet és elhatá­rozza, hogy a művet Budapesten is bemutatja. 1890. szeptember 15-én dirigálja először saját beta­nításában és a secco recitativók kíséretével Mozart Don Juanját. A sajtó egy része helyesli, a másik hely­teleníti, hogy a seccókat Mahler kíséri zongorán (ez, a karmesteri pulpitusban elhelyezett néhány oktávos zongora, ma már relikvia). Van egy kultúrtörténeti vonatkozása ennek az előadásnak. Johannes Brahms, aki gyakori vendége volt Budapestnek, egy ízben megtekintette a Don Juan előadását, és a művészszo­bában rajongva gratulált Mahlernek. Október 6-án Verdi Álarcosbálja Mahler vezetésé­vel újabb kiemelten jó produkció. Mahler az egyik próbán fegyelmezettlensége miatt megrótta Szendei Lajos és Takáts Mihály énekeseket, akik provokál­ták őt emiatt. Az igazgató kijelentette, hogy ő csak kötelességét teljesítette, s nem hajlandó más elégté­telt adni. A sajtó és Beniczky intendáns igazat ad Mahlernak. Beniczky hamarosan távozik az Opera­háztól. (Októberben elfoglalja Pest-Pilis-Solt várme­gye és Kecskemét város főispáni székét.) Nagy csin­nadrattával búcsúztatják. Mahler tudja, hogy ezzel vége a jóindulatú felettesek támogatásának. (Egy ideje tárgyalásokat folytat Bernhard Pollini ham­burgi igazgatóval és udvari tanácsossal.) A kisze­melt utód gróf Zichy Géza, zeneileg magas fokon képzett muzsikus, Liszt favoritja. Zichy gyerek­korában, egy vadászbalesetben elvesztette a jobb karját, de félkarú zongoraművészként is jelentős si­kereket ért el. Programja egyértelmű: legyen ma­gyar a vezetés, vissza kell szorítani a német zene befolyását stb. Mahler hajlandó lett volna némi kompromisszumra, de amikor Zichy előterjesztette hírhedt Szabályrendeletét, rájött, hogy sem a reper­toár összeállításában, sem az énekesek kiválasztásá­ban nincs joga többé cselekedni, nem szerződtet­het, nem bocsáthat el senkit, s hogy végül is számá­ra egy út létezik: elmenni az Operaháztól. Mint ahogy előtte elment Richter János, s utána el fog menni Nikisch Artúr. A hamburgi visszajelzések elő­nyösek, így Mahler elhatározza, hogy „kivár”. Közben dolgozik. Franchetti november 20-án bemu­tatott misztikus operája, az israeli, megbukott. December 20-án azonban a Parasztbecsület elő­adása rendkívül nagy sikert aratott. Az események nem hagynak kétséget afelől, hogy Zichy intendáns egyértelműen el akarja távolítani Bianca Bianchi OPERAÉLET 1995. SZEPTEMBER - OKTÓBER

Next