Operaélet, 1995 (4. évfolyam, 1-5. szám)

1995-09-01 / 4. szám

Magyar operatörténet A Magyar Királyi Operaház Gustav Mahler igazgatása alatt (1888. X. 1.-1891. III. 15.) Az egyre idősödő Erkel Ferenc főzeneigazgatói tevé­kenysége utolsó éveiben már mutatkoztak bizonyos lazaságok az akkor még a Nemzeti Színházban széke­lő magyar operatársulatnál. 1874 után rövid ideig Richter János áll a részleg élén, majd Erkel Sándor, aki igazgatói és főzeneigazgatói tisztében átviszi a tár­sulatot az újonnan megnyitott Operaház Sugár úti palotájába. Az épület gyönyörű, korszerű, a Nemzetihez szo­kott társulat szinte elvész benne. A baj csupán az, hogy a közönség inkább bámulja kívülről az intéz­ményt, mintsem hogy előadásait látogassa. A nyitás után négy évvel, 1888-ban a vezetés már a színház esetleges bérbeadásáról tárgyal. Szerencsére ezt a ter­vet elvetették, viszont felmerült az ötlet, hogy olyan igazgatót kell keresni az Operaház élére, aki egyrészt nagy muzsikus, másrészt van szervezői tehetsége. Erkel Sándor kiváló karnagy, de az adminisztrációt gyűlöli. Az, hogy az Operaház ide jutott, egy sor hozzá nem értő arisztokrata intendáns bűne is. 1888- ban Beniczky Ferenc kormánybiztos az intendánsi cím várományosa és teljes jogú képviselője. Jó szándékú, művész- és zenebarát, képes rugalmasan kezelni az ügyeket. Mivel hazai tehetség nem akadt, Beniczky külföldön nézett körül. Tárgyalt Nikisch Ar­túrral, Felix Motllal és másokkal. Ekkor Mihalovits Ödön, a Zeneakadémia igazgatója, Popper Dávid vi­lághírű csellista és a Bécsben élő hazánkfia, Goldmark Károly, a 28 éves, de kiváló s eddig is ígé­retes pályát befutott cseh születésű német-zsidó Gustav Mahlert (1860-1911) kérik fel tárgyalásra. Sikerül vele megállapodni, hiszen eddig már Kassel­­ben volt udvari karnagy, Prágában operai vezető, a felkészültsége megfelelő, önbizalma pedig végleg ma­ga felé fordította a róla döntők rokonszenvét. 1888 októberében Mahler Budapesten végleg meg­állapodik a feltételekben: hat évre ír alá szerződést évi 14 000 forint tiszteletdíj mellett. Feltételek: miha­marabb tanuljon meg magyarul, szüntesse be a több­nyelvű előadásokat, a nagy vendégjárást, alakítsa át az Operaházat magyar nemzeti intézménnyé. Mahler úgy véli, hogy a feltételeknek eleget tud tenni. Mi­után a szerződést aláírta, Beniczky kormánybiztos (később intendáns) október 10-én bemutatta az összehívott személyzetnek az ifjú igazgatót s karna­gyot. Mahler programja: munka, munka, munka... Tervezi Bizet A gyöngyhalászok című operájának be­mutatását, A Rajna kincse és A walkür című Wagner­­zenedrámák hazai premierjét, Erkel Brankovicsának felújítását és néhány könnyedebb mű előadását. Köz­vetlen munkatársai: Újházy Ede játékmester és tol­mács, a korábbi ügyelő, és Alszeghy Kálmán rendező. Mahler felülvizsgálja az énekkart: 12 férfit és 8 nőt elbocsát, ezután marad egy 36 férfiból és 40 nőből ál­ló, színvonalas kórusa. A zenekari árkot egy méterrel lesüllyeszti, befelé a színpad alá megnagyobbítja, és újszerű bérletrendszert javasol. Építtet egy korláttal el­látott hidat, amellyel a nézőteret a színpaddal szükség esetén össze lehet kötni, főleg próbákon. Gondosan szabályozza a betanítás menetét a szobapróbáktól a kisebb, majd nagyobb együttes próbákig. A kórus és a balett ezalatt tanulja a műveket. A gyöngyhalászok premierjét Erkel Sándor vezény­li. A csodálatos Carmennél mindig tűzbe jövő közön­ség elutasítja Bizet halványabb operáját. Csak a tenor­áriának és a mesésen szép férfikettősnek van sikere. Német nyelvterületen rendkívül népszerű Konra­­din Kreutzer vígoperája, A granadai éji szállás. Mahler elővette, bemutatta. A mű megbukott. Ez volt az ifjú igazgató első budapesti fiaskója. November végén Mahler elkezdi A Rajna kincse és A walkür próbáit. Erkel 50 éves karmesteri jubileu­mán a Hunyadi László megy. Az előadás után a szín­padon rendezett ünneplésen Mahler babérkoszorút nyújt át az idős mesternek. Tanácsot és szereposztási javaslatot kér tőle, akit minden intrika és legenda el­lenére tisztelt és nagyra becsült. December 17-én ma­ga is részt vesz az Erkel Ferenc tiszteletére adott 200 terítékes díszvacsorán. 1889. január 24-én és 25-én lezajlott Wagner A Raj­na kincse és A walkür című zenedrámáinak előadási főpróbája, 26-án és 27-én pedig a két mű bemutatója. Néhány észrevétel a bírálatokból: „a zenekar valóság­gal újjászületett”, az énekesek „szárnyakat kaptak”. OPERAÉLET 1995. SZEPTEMBER - OKTÓBER

Next