Operaélet, 1997 (6. évfolyam, 1-5. szám)
1997-01-01 / 1. szám
Vengédünk volt. Laki Krisztina - Úgy tudom, Ön a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola énektanszakára járt, de az éneklés technikáját és művészetét elsősorban Réti József magánnövendékeként sajátította el. - így van. Réti egyszer meghallgatott, s azt mondta, szívesen foglalkozik velem. Hét éven át voltam a privát növendéke. Persze a konzervatóriumban is remek tanárok tanítottak, teljesen kezdőként Molnáráéhoz jártam. És nagyszerű tanár, amolyan igazi reneszánsz ember volt Kerényi Miklós, aki kitűnően tudott latinul, olaszul..., alaposan ismerte az európai kultúráról. Nagyon érdekeltek a konzervatóriumban a melléktanszakok. Ugrin Gábor volt a szolfézstanárom, Sólyom György a zenetörténet-tanárom..., tehát kitűnő alapokat kaptam. És estéről estére bejártunk a barátaimmal az Operaház előadásaira, ezeknek az emléke pedig a mai napig él bennem. Hiszen akkor a színházban olyan művészek énekeltek, akik a világ operajátszásának élvonalába tartozhattak volna, ha lehetőségük lett volna a határokon kívül is bemutatkozni. Ezek a művészek nem csak szenvelegtek, hanem teljes figurát alakítottak. És még a legkisebb szerepeket is a legmagasabb színvonalon elevenítették meg. Ezt azóta sem tapasztaltam sehol külföldön. Pedig egy operaháznak - többek között - éppen az ad rangot, hogy miként szólnak a kis szerepek. És itthon különösen zeneértő, kultúraszerető, a legkevésbé sem sznob közönség volt az én konzervatóriumi éveim alatt. Ilyen légkörben nevelkedtem tehát, s ez tartott életben később is, ez a szellemi összeköttetés vitt tovább, amikor már Svájcban, Németországban éltem. Szerencsére nem vakított el a pénzcentrikus szemlélet. - Egykori tanárai között - az egyik lexikon szerint - szerepel egy ilyen név is: Charlotte Aldenhoff... - Igen..., hát ez nagyszerű, hogy felmerülhet a neve. Aldenhoff kitűnő énekesnő volt Düsseldorfban, akit Hamari Júlia ajánlott nekem. Ugyanis amikor Bembe kerültem Lamberto Gardellihez, akkor még itthon kevesen ismerik. Neve mindössze egyszer szerepelt a hazai operaplakátokon, egy emlékezetes Gilda-alakítása alkalmával Sólyom-Nagy Sándor partnereként, több évvel ezelőtt. Hangját akkor egy méltatóla „tiszta fényű ékszerének nevezte. Ezen kívül néhány hazai koncerten lépett fel, tavaly például Purcell operájának, az Artúr királynak egyik szólamát énekelte a mű hangversenyszerű előadásán, s őrzi hangját egy-egy rádió-, illetve hanglemezfelvétel, utóbbiak közül Esterházy Pál Harmonia Caelestis című művének felvétele. Annál ismertebb a német nyelvterület operaházaiban, Bernben többek közt, ahol 1971-től volt a Stadttheater magánénekese, és Düsseldorfban, ahol a Deutsche Oper am Rhein tagja volt három szezonon keresztül. Laki Krisztin az egyik, külhonban élő magyar vendégművésze volt az elmúlt év októberében a Budapesti Operabarátok Egyesülete gálaestjének. Itt-tartózkodása idején sikerült beszélgetnünk vele, hogy pályáját áttekinthessük, s talán emberi-művészi portréját is felvázolhassuk... OPERAÉLET 1997. JANUÁR - FEBRUÁR