Operaélet, 2000 (9. évfolyam, 1-5. szám)
2000-05-01 / 3. szám
feleljek valakinek, valakiknek vagy valamilyen irányzatnak. Nem jártam bulikra, nem akartam haszontalan csevegéssel tölteni az időmet. Sokkal inkább érdekelt egy jó könyv, vagy érdekel Bence fiam fejlődése. Most érzem igazán, hogy az a másfél év, ami kiesett a színházi életemből, arra volt jó, hogy aktívan együtt éljek a fiammal. Ha, mondjuk húsz évesen alapítok családot, a gyerek fejlődésének ettől a csodálatos időszakától elszakadtam volna, mert Kanadából, Ausztráliából telefonon nem lehet gyermeket nevelni. Visszatérve a kiinduló gondolathoz: igen, mindig védekeztem, hogy olyannak fogadjanak el, amilyen vagyok. Én nem változom soha, így vagyok a koreografálással is. Vagy kiszakad belőlem, vagy nem vállalom. így született meg a Pécsi Balettnek készített Faun halála, amely - érdekes összecsengés - szintén Nizsinszkij életének, táncos létének végső epizódját eleveníti meg. Természetesen nem vagyok álszent, elvállalok olyan munkát is, amely a megélhetéshez segít hozzá, de abban sem a rutin dominál. Készítettem koreográfiát a Kecskeméti Katona József színház felkérésére az Olivérhez és a budapesti József Attila Színháznak A három testőrhöz. - Néhány évig a Táncművészeti Főiskolán is dolgozott balettmesterként. Gondolom, ez már benne van a pálya jövőképében. - Olyannyira, hogy a rendelkezések értelmében megfelelő vizsgák nélkül nem lehet tanítani a főiskolán, így hát belevágtam... Lehet, van még jó néhány évem a táncos pályán, de a balett-teremben, ahol ma is ott állok minden reggel, ahol álltam pályakezdésem óta, a tükörben látom: a balett a fiatalok művészete. Körülöttem sok-sok ismeretlen arc, olyanok is, akikben nem érzem a lelkesedést. Úgy tűnik, mintha csak dolgoznának. Én mindig hittem valamiben vagy valakiben, a szakmában, a művészetben, a közönségben... A hit nem csak vallási értelemben fontos. Hihetek a keresztre feszített Krisztus erejében vagy a sajátomban, amikor kimegyek a színpadra és a közönséggel elhitetem, én vagyok sorba, hogy a nézőknek olyan módon közvetítsek valamit, amitől a művészet jobbító, szebbítő hatásában maguk is hinni fognak. Ez a hitem erősített meg és ezért tudtam visszatérni az Operaház színpadára, amelyről sose akartam hiányozni. És ma sem akarok. Zorbát árulnám el vele. Mátai Györgyi “I never wanted to become a star” A PORTRAIT OF GYÖRGY SZAKÁLY György Szakály, ballet dancer of the Budapest Opera House has had a career as a dancer for more than twenty-five years. He appeared in more than eighty roles beginning with that of Orion in Sylvia to his recent part as Zorba. Most frequently he danced the part of Spartacus. He has appeared in five different choreographies in the title role of Béla Bartók's The Miraculous Mandarin. He has been awarded the Ferenc Liszt Prize and the title Meritorious Artist and later on that of Eminent Artist as well as the Kossuth Prize, and in April he received the “EuropaS” prize bestowed upon outstanding dancers. As a child György Szakály wanted to become a doctor. “My parents were physical workers - he recalled in the interview. - When I made preparations to leave for Budapest to try my fortune, they sent me off presenting me with the riches of their own: honour and decency.” The artist recounts that in the minutes preceding his appearances he is waiting on the stage feeling peculiar excitement and tense anguish. It took a long time of learn “how to keep his brain cool”. “You have to grow up to success - he points out you have to get accustomed to it. ... I got accustomed to it gradually, and never wanted to become a star.” Szakály wanted to become an actor for a time, and his professional achievements dearly reflect the fact that in addition to the technical knowledge of dancing he also has an extraordinary ability of forming and shaping roles. At the height of his career he accepted the artistic leadership of the ballet ensemble of the Opera House and eventually the post of balletdirector. In the course of the interview he recalls also the artistic and personal problems of that work. He was also a professor at the College of Dancing. His most recent role was that of Zorba, the Greek in a ballet the choreograhpy of which was made by Gábor Keveházi, and it is worth mentioning that he had danced this part in Greece, too. Felhívás az Egyesület tagjaihoz : A Budapesti Operabarátok Egyesülete ezúton értesíti tisztelt tagjait, hogy az Egyesület 2000. június 24-én, szombaton, délután 3 órakor tartja meg az 1999/2000. évad utolsó klubdélutánját a Magyar Állami Operaház Opera Stúdiójának évadzáró előadásával egybekötve az Operaház nézőterén. A klubdélutánra minden kedves egyesületi tagot szeretettel várunk. Kérjük tisztelt tagjainkat, hogy tagsági igazolványukat szíveskedjenek magukkal hozni! . Minden kedves egyesületi tagunknak kellemes nyári pihenést kívánunk! . 18 2000. MÁJUS- JÚNIUS OPERAÉLET