Őrangyal. Vallási almanach honunk' gyöngéd hölgyeinek szentelve, 1845

Ney Ferencz: Szsnt Margit - Beszély

NEY FERENCZTŐL, 267 után is, s még nagyobb hatálylyal buzgakodott a zárda­szüzek boldogításában. Imre és Ilka is élvezék a béke áldásait, mihez az élet nagyobb kényelme is járult, miután Béla a nagylel­kű király szép kis jószággal ajándékozd meg a hős szívű férfiút. S midőn magzattal is megáldd őket a főkegyes­­ségű Lény, mondhatlan bájkötelékekkel érzék magokat az élethez lánczoltatva, az élethez, igen, hogy fi­acskájukban fejtsék az erény szentségét. Ő milly bol­dog volt Ilka, midőn kebléhez szorítva gyermekét szel­lemi sejtéssel látá felfedezni oktatása nyomán azon eré­nyeket , mellyek ismeretét s bensőségét ő szent mester­nőjének , Margitnak köszöné. S milly boldognak érzé ma­gát apai örömében Imre, midőn térdein ringatva kis csemetéjét elképzelé, mint nevelendi azt a férfias eré­nyek gyakorlatára, a hon szeretete s védelmére. Illyen­­kor leszállt az örökkévalónak malasztja , csendes családi körükre, ők a túlvilág üdvét előre izleték ! De máskép vola megírva az örök végzet könyvében. Pár év múlva, ismét fegyvert fogott István atyja ellen, s ismét megbékült vele. De a harczban a király­hoz tántoríthatlanul hű Imre életét veszíté. Az özvegy Ilona e csapást keresztény türelemmel s maga megadásá­val viselte el. Minden gondja fia nevelésében pontosult össze, nem vadászva kínálkozó újabb gyönyöröket, s állhatatosan visszautasítva minden házassági ajánlatot. Hisz ő csak férjében s gyermekében élt! Az életérdek egyik felét elvévé tőle az úr, s az érdek másik fele csak annál hatalmasbban lángolt fel özvegyileg szűz kebelé-12 *

Next