Orient Expressz, 1993. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)

1993-06-25 / 25. szám

­orient expressz, 25., 1993. június 25. RMDSZ-POMTIM Iliescu — Markó találkozó „Az államelnök szemlélete nem változott“ Köztudomású, hogy az RMDSZ nemigen ostromolja az elnöki hivatal kapuját. Ezért sajtókörökben némiképp meglepetést keltett a hír, hogy Markó Béla szövetségi elnök sogos találkozót kért Ion Iliescu államfőtől. Miután erre a találkozóra közvetlenül azután került sor, hogy a Legfelső Bíróság elutasította Cseresznyés Pál fellebbezési kérelmét, sejtettük, hogy erről is szó esett. A június 11-én, déli negyed tizenkettőkor kezdődő találkozó több mint egy órát tartott. Megkértük Markó Bélát, részletezze olvasóink számára, hogyan zajlott le a megbeszélés, Iliescu elnök miképpen vis­zonyult a fölvetett kérdésekhez — Konkrétan milyen alkalomból került sor a találko­zóra? — Rövid idővel a brassói kongresszus után, a pártokkal folytatott konzultáció keretében az RMDSZ küldöttségének is alkalma volt találkozni az államfővel. Azóta hónapok teltek el és a magyar kisebbség helyzetével kapcsolatos jónéhány konkrét probléma megoldásában — annak ellenére, hogy erre a kormány konkrét ígéretet tett és annak ellenére, hogy az ET-jelentésekben egyértelműen szerepelnek ezek a kérdések és az is, hogy még mielőtt Románia fölvételére sor kerül, ezekben az ügyekben tenni kell — semmiféle elő­relépés nem történt. Emiatt többször fölmerült az igény, hogy az államfővel tisztázni kell, mi az álláspontja ezekkel az ügyekkel kapcsolatban. Többek közt: a zetelaki, oroszhegyi és marosvásárhelyi elítéltek helyzetét tekintve, ami véleményem szerint nem tűr halasztást. Mondjam el, hogy a nemrégiben fölkeresett két zetelaki elítélt édesanyja és személyesen kértek minket, tegyünk meg mindent fiaik kiszabadításáért. Ugyanakkor közeledik a június 28-i strasbourgi érte­kezlet, ahol az RMDSZ-nek újból állást kell foglalnia Ro­mánia fölvételét illetően az Európa Tanácsba, ugyanis ősszel — amennyiben most júniusban döntés születik — ez esedékessé válik. Gyakorlatilag ezek az előzmények tették indokolttá, hogy erre a találkozóra sor kerüljön. Én kértem a találkozót. Ugyanis ahhoz, hogy az RMDSZ az elmúlt hónapok törté­néseiből — illetve mindabból, ami az ígéretek ellenére nem nyert megoldást — a megfelelő konklúziókat levonja, szük­ségünk volt még egyszer tisztázni: létezik-e politikai szándék, politikai akarat, hogy ezeket a végül is rövid idő alatt rendez­hető kérdéseket valóban rendezzék. Köztudott, hogy mi valamiképpen tesztnek is tekintettük a Cseresznyés Pál ügyében hozott ítéletet. Cseresznyés Pál ítéletét a Legfelső Bíróság megerősítette, bizonyítva ezáltal azt, hogy az igazságszolgáltatásban a magyar elítéltekkel szemben lefolytatott politikai jellegűnek, etnikai és kon­cepciós jellegűnek tekinthető perek esetében tulajdonképpen semmiféle szemléletváltozás nem történt. A találkozó során én nagyon konkrétan és egyérteműen fölvetettem mindazokat a kérdéseket, amelyek az ET-jelen­­tésekben is szerepelnek és a közvélemény előtt is ismertek. Jogsérelmekről, törvénymódosítási igényekről, az oktatásban, közigazgatásban megoldandó nyelvhasználati kérdésekről szóljam, valamint a többi,számtalanszor hangoztatott kisebbségi gondról. De hangsúlyozni kívánom, ami a leg­inkább jelzés­értékű: a Cseresznyés-perben hozott ítélet és ami idekapcsolható, az, hogy a zetelaki és oroszhegyi elítéltek ügyében kért elnöki kegyelem — egyre késik... — Hogyan viszonyult Iliescu elnök az elmondottakhoz? — Meg kell mondanom, mindenre halogató választ kap­tam. Véleményem szerint, az RMDSZ-küldöttséggel való legutóbbi találkozó óta — amikor az elnök arra az álláspontra helyezkedett, hogy Romániában a magyar kisebbség helyzete jogilag rendezett, legfönnebb néhány konkrét kérdés meg­oldása hiányzik — Iliescu úr szemlélete gyakorlatilag nem változott. Ugyanazt a merev álláspontot tapasztaltam, és ezt végül is aláhúzta az, hogy Ion Iliescu az ENSZ égisze alatt szervezett bécsi emberjogi konferencián ugyanilyen érte­lemben szólt hozzá. — Megkérném, kommentálja azt a kijelentést, mi­szerint bizonyos országok részéről a kisebbségekkel való foglalkozás burkolt területi követeléseket rejt magában... — A kisebbségek ügyének nemzetközivé tételét egyál­talán nem lehet és nem kell összekapcsolni területi kérdések­kel. Éppen ezért szükséges a kisebbségi kérdés nemzetközi rendezése, mert — véleményünk szerint — ez nem egy­szerűen emberjogi kérdés és távolról sem valamely ország belügye, hanem egyértelműen biztonsági, stabilitási pillére a szóban forgó régiónak, földrésznek. A mi esetünkben, tel­jesen világos, hogy a kelet-európai térség stabilitását elsősor­ban a nemzeti, etnikai, kisebbségi kérdések rendezése biztosíthatja. Jugoszlávia példája ezt nap mint nap igazolja... — Hogyan minősítené a hazai kisebbségre vonatkozó helyzetképet az elnöki összefoglaló szerint? — A beszédből egyértelműen az derül ki — amire egyébként már utaltam —, hogy itt tulajdonképpen a kisebbségi kérdés rendezett, sőt Románia, ami az európai standardokat illeti, jóval előbbre áll. Ez egyértelműen el­lentmond nem csupán a mi álláspontunknak, hanem annak a ténynek is, hogy immár maga a román ellenzék is elfogadta, hogy a kisebbségi kérdést tekintve sok még a megoldandó probléma. Sőt, még a kormánypárt részéről is hangzottak el olyan nyilatkozatok, amelyek arra mutatnak, hogy a magyar kisebbség helyzetét globálisan rendezendőnek ítélik meg. Tehát a bécsi elnöki beszédet még a hazai belpolitikai kontex­tus szempontjából is merev, előítéletekkel, beidegződésekkel terhes állásfoglalásnak tartom. Nem is beszélve a mi felfogásunkról, amelynek elemeit immár mindenki nagyon jól ismeri. Több ízben feltártuk — itthon és külföldön egyaránt —, hogy nemcsak az Alkotmány nem megfelelő, de a további törvényhozás sem kielégítő. Egyfelől hiányoznak a megfelelő törvények, másrészt bizonyos jogi normák számtalan kitétele diszkriminatív. Végül pedig: mi a romániai magyarság érdekvédelmét az RMDSZ programjában lefektetett autonómia-elvek szellemében kívánjuk érvényesíteni, ehhez viszont bizonyos alkotmánymódosítási és törvényhozási ak­tusok szükségesek. — A találkozón tapasztalt elnöki magatartás, valamint a hazai kisebbségi helyzetre vonatkozó bécsi beszéd befolyásolja, árnyalja-e az RMDSZ további döntéseit, lépéseit? — A találkozó kapcsán utalni szeretnék még arra a tény­re, hogy annak ellenére, hogy a kormány az ET jelentéstevőinek többször is ígéretet tett, miszerint az ET 1201-es emberjogi dokumentumának alapelveit még az ET- ba való fölvétel előtt érvényesíteni fogja, sőt néhány más olyan ügy rendezésére is elkötelezte magát, amelyek egyetlen rendelkezéssel, gond nélkül, rövid idő alatt is megoldást nyer­hettek volna — mindeddig nem mutatott semmi hajlan­dóságot erre. Mindez számunkra azt jelenti, hogy alapos politikai elemzéssel, az elmúlt hónapok eseményeiből kiin­dulva, bizonyos mértékben valószínűleg át kell fogalmaznunk az ET fölvételhez való viszonyulásunkat. Tehát Stras­­bourgban még egyértelműbben ki kell mondanunk, hogy amennyiben jogsérelmeinket nem orvosolják, és itt újra hangsúlyozom Zetelaka, Oroszhegy és Marosvásárhely konkrét esetét — mert mindenik jól megfogható és bizo­nyítható, mekkora törvénysértésről van szó —, további nem kerül sor néhány más, többek közt törvényhozási aktusra, abban az esetben mi nem tudjuk ezt a fölvételt támogatni. BÉRES KATALIN Mi a radikális nacionalizmus orvossága? Bár már június vége felé tartunk, úgy tűnik, messze még a politikai uborkaszezon. A múlt héten például egynapos látogatásra hazánkba érkezett a magyarországi FIDESZ, a fiatal demokraták szövetségének négytagú küldöttsége. A csoport tagjai: Orbán Viktor, a FIDESZ elnöke, továbbá Németh Zsolt alelnök, Szájer József, a FIDESZ parlamenti képviselője, valamint Lőrincz Csaba, kisebbségügyi szakértő. A küldöttség programjában sajtóértekezlet is szerepelt. Az RMDSZ bukaresti székhá­zában a kora délutáni sojtó kánikula ellenére népes újságíró-csoport ült le szemben a vendégekkel. A tekintélyes kiadványok — a témában — „vájtfülű“ képviselőiket küldték el, akik föl is tették, a nem ritkán kényesnek mondható kérdéseket. De illő érdeklődéssel hallgatták a vendégeket úti céljuk felől i£ Ugyanis a látogatás sajátos látószögéből a román politikai erőviszonyokat is jellemezte. Orbán Viktor — egy kérdésre — tömö­ren megfogalmazta hol is áll a FIDESZ a politikai palettán. A FIDESZ nemzeti elkötelezettségű, mérsékelt, liberális közép­párt. E politikai minőségből következett az is,kit látogattak meg rövid útjuk során... A pártelnök elmondotta: a FIDESZ aktív Közép-Európa-politikát folytat. Meg­fordultak Szlovéniában, Szlovákiában, Hor­vátországban. Megítélésük szerint a pártnak élénk politikai kapcsolatban kell állnia Ro­mániával is. Ez az egyik célja a mostani láto­gatásnak. A másik félig-meddig személyes jellegű, mivel ebben az esztendőben mind az RMDSZ-ben, mind a FIDESZ-ben tisztség­viselői váltás következett be, az áprilisban elnökké választott Orbán Viktor szemé­lyesen is kívánta fölvenni a kapcsolatot az RMDSZ tiszteletbeli elnökével, Tőkés Lász­lóval és Markó Béla szövetségi elnökkel. Továbbá megbeszélést folytatni a frakció­­vezetőkkel, a parlamenti tisztségviselőkkel, képviselőkkel, szenátorokkal. Az elnök kitért arra is, hogy mivel az RMDSZ brassói kong­resszusán új vezetési struktúrákat fogadtak el, a küldöttség tájékozódni óhajtott afelől, miképpen működik ez az új rendszer. Har­madsorban a FIDESZ, mint egyetlen olyan liberális párt a térségben, amely tagja a Liberális Internacionálénak, és ezen felül Orbán Viktor, mint az Internacionálé alelnö­­ke is, fölvette a kapcsolatot a két román libe­rális párttal: a Horia Rusu vezette liberáli­sokkal és a Polgári Szövetséggel. A két talál­kozás alkalmával amellett, hogy megvitatták a két ország belpolitikai életét , a román kollégák érdeklődtek a magyar pártfejlődés irányairól a 90-es választások után, és természetesen, tájékoztatót nyújtottak az it­teni gondokról — a FIDESZ-képviselet biztosította a román liberálisokat, hogy tá­mogatni fogják az európai liberális struk­túrákba való integrációjukat, különös tekin­tettel a Liberális Internacionáléba való fölvételükre. • Az újságírók első kérdései, mint vár­ható volt, arra vonatkoztak, hogy a Câm­peanu-féle liberális pártot mi okból nem keresték föl? Az indok: Câmpeanu pártja szembefordult a konvencióval és így a kapcsolatot a FIDESZ nem tartotta lehet­ségesnek. Orbán Viktor arra is kitért, hogy miért. Bár — mint mondotta — nincs a földön olyan hatalom, mely csalhatatlanul eldönthetné, ki a igazi liberális és ki nem, másfelől maga sem vállalna, még kísérlet­képpen sem, ilyen felelősséget — egyszerűen arról van szó, hogy a Liberális Internacionálé nem fogadja el a Campeanuék pártját. • Többen érdeklődtek a FIDESZ kisebbségpolitikájáról. Az újságírók „im­ponálóan“ jól tájékozottak voltak például a Csurka-ügyben, ismerték a nevezetessé vált tanulmányt és a körülötte keletkezett politi­kai vihart, meg a következményeket. Orbán Viktor ezzel kapcsolatosan elmondotta, hogy a FIDESZ-nek a mérsékelt vonal képviselő­­jeként semmi köze Csurkáék felfogásához. Arra is válaszolt, mi a radikális nacionalizmus orvossága. Az egészséges nemzeti öntudat. A FIDESZ egyikeként annak az öt magyar par­lamenti pártnak, amely a brassói kong­resszuson részt vett, e pártokkal egyetemben azt vallja: a magyarországi pártoknak nem csak hogy nem feladatuk, hanem egyenesen tilos, hogy ők fogalmazzák meg, mi jó az it­teni kisebbségnek. Mi úgy véljük — mondot­ta Orbán Viktor —, erre egyes-egyedül az RMDSZ a jogos, mint a romániai magyarság legitim érdekvédelmi szervezete. Végül kifej­tette, viszont egyértelműen támogatják az RMDSZ programjában lefektetett auto­nómia-törekvéseket. • Egy hosszan vitatott kérdéskör: a román-magyar alapszerződés jelenlegi helyzete. Orbán Viktor igazi reálpolitikus; szerinte, a román-magyar együttműködés nem lehet függvénye a román-magyar alapszerződés még mindig vajúdó sorsának. A két ország kapcsolata tágabb dimenziójú. Például alapszerződés nélkül is gyümölcsöző gazdasági kapcsolatok jöhettek vona létre.Valósággal természetellenes, hogy ezen a téren oly kevéssé sikerült előrelépni. Nem kellett volna ilyen sokáig várni, már régen el lehetett volna fogadni a szabadkereskedelmi megállapodást, az adózási közös normákat. Ezeket a kérdéseket a FIDESZ a két román liberális párttal is megtárgyalta, hátha kimoz­dul az ügy a holtpontról... Orbán Viktor kifejtette, még ha meg is hiúsulna egyelőre az alapszerződés aláírása, az nem szabad akadály legyen a többi szerződés útjában. Ha itt patthelyzet alakul ki, azért más területeken élénkülhet a kapcsolat. Nem szeretnék — mondotta a pártelnök —, ha az alapszerződés hiánya miatt az együttműködést illetően pesszimista hangulat alakulna ki. Németh Zsolt alelnök hozzátette: a részkapcsolatokból föl lehet építeni a falakat, és erre jöhet majd az alapszerződés — a tető... SZAKÁCS ANNA FIDESZ-küldöttség Bukarestben

Next