Orient Expressz, 1993. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)
1993-06-25 / 25. szám
orient expressz, 25., 1993. június 25. RMDSZ-POMTIM Iliescu — Markó találkozó „Az államelnök szemlélete nem változott“ Köztudomású, hogy az RMDSZ nemigen ostromolja az elnöki hivatal kapuját. Ezért sajtókörökben némiképp meglepetést keltett a hír, hogy Markó Béla szövetségi elnök sogos találkozót kért Ion Iliescu államfőtől. Miután erre a találkozóra közvetlenül azután került sor, hogy a Legfelső Bíróság elutasította Cseresznyés Pál fellebbezési kérelmét, sejtettük, hogy erről is szó esett. A június 11-én, déli negyed tizenkettőkor kezdődő találkozó több mint egy órát tartott. Megkértük Markó Bélát, részletezze olvasóink számára, hogyan zajlott le a megbeszélés, Iliescu elnök miképpen viszonyult a fölvetett kérdésekhez — Konkrétan milyen alkalomból került sor a találkozóra? — Rövid idővel a brassói kongresszus után, a pártokkal folytatott konzultáció keretében az RMDSZ küldöttségének is alkalma volt találkozni az államfővel. Azóta hónapok teltek el és a magyar kisebbség helyzetével kapcsolatos jónéhány konkrét probléma megoldásában — annak ellenére, hogy erre a kormány konkrét ígéretet tett és annak ellenére, hogy az ET-jelentésekben egyértelműen szerepelnek ezek a kérdések és az is, hogy még mielőtt Románia fölvételére sor kerül, ezekben az ügyekben tenni kell — semmiféle előrelépés nem történt. Emiatt többször fölmerült az igény, hogy az államfővel tisztázni kell, mi az álláspontja ezekkel az ügyekkel kapcsolatban. Többek közt: a zetelaki, oroszhegyi és marosvásárhelyi elítéltek helyzetét tekintve, ami véleményem szerint nem tűr halasztást. Mondjam el, hogy a nemrégiben fölkeresett két zetelaki elítélt édesanyja és személyesen kértek minket, tegyünk meg mindent fiaik kiszabadításáért. Ugyanakkor közeledik a június 28-i strasbourgi értekezlet, ahol az RMDSZ-nek újból állást kell foglalnia Románia fölvételét illetően az Európa Tanácsba, ugyanis ősszel — amennyiben most júniusban döntés születik — ez esedékessé válik. Gyakorlatilag ezek az előzmények tették indokolttá, hogy erre a találkozóra sor kerüljön. Én kértem a találkozót. Ugyanis ahhoz, hogy az RMDSZ az elmúlt hónapok történéseiből — illetve mindabból, ami az ígéretek ellenére nem nyert megoldást — a megfelelő konklúziókat levonja, szükségünk volt még egyszer tisztázni: létezik-e politikai szándék, politikai akarat, hogy ezeket a végül is rövid idő alatt rendezhető kérdéseket valóban rendezzék. Köztudott, hogy mi valamiképpen tesztnek is tekintettük a Cseresznyés Pál ügyében hozott ítéletet. Cseresznyés Pál ítéletét a Legfelső Bíróság megerősítette, bizonyítva ezáltal azt, hogy az igazságszolgáltatásban a magyar elítéltekkel szemben lefolytatott politikai jellegűnek, etnikai és koncepciós jellegűnek tekinthető perek esetében tulajdonképpen semmiféle szemléletváltozás nem történt. A találkozó során én nagyon konkrétan és egyérteműen fölvetettem mindazokat a kérdéseket, amelyek az ET-jelentésekben is szerepelnek és a közvélemény előtt is ismertek. Jogsérelmekről, törvénymódosítási igényekről, az oktatásban, közigazgatásban megoldandó nyelvhasználati kérdésekről szóljam, valamint a többi,számtalanszor hangoztatott kisebbségi gondról. De hangsúlyozni kívánom, ami a leginkább jelzésértékű: a Cseresznyés-perben hozott ítélet és ami idekapcsolható, az, hogy a zetelaki és oroszhegyi elítéltek ügyében kért elnöki kegyelem — egyre késik... — Hogyan viszonyult Iliescu elnök az elmondottakhoz? — Meg kell mondanom, mindenre halogató választ kaptam. Véleményem szerint, az RMDSZ-küldöttséggel való legutóbbi találkozó óta — amikor az elnök arra az álláspontra helyezkedett, hogy Romániában a magyar kisebbség helyzete jogilag rendezett, legfönnebb néhány konkrét kérdés megoldása hiányzik — Iliescu úr szemlélete gyakorlatilag nem változott. Ugyanazt a merev álláspontot tapasztaltam, és ezt végül is aláhúzta az, hogy Ion Iliescu az ENSZ égisze alatt szervezett bécsi emberjogi konferencián ugyanilyen értelemben szólt hozzá. — Megkérném, kommentálja azt a kijelentést, miszerint bizonyos országok részéről a kisebbségekkel való foglalkozás burkolt területi követeléseket rejt magában... — A kisebbségek ügyének nemzetközivé tételét egyáltalán nem lehet és nem kell összekapcsolni területi kérdésekkel. Éppen ezért szükséges a kisebbségi kérdés nemzetközi rendezése, mert — véleményünk szerint — ez nem egyszerűen emberjogi kérdés és távolról sem valamely ország belügye, hanem egyértelműen biztonsági, stabilitási pillére a szóban forgó régiónak, földrésznek. A mi esetünkben, teljesen világos, hogy a kelet-európai térség stabilitását elsősorban a nemzeti, etnikai, kisebbségi kérdések rendezése biztosíthatja. Jugoszlávia példája ezt nap mint nap igazolja... — Hogyan minősítené a hazai kisebbségre vonatkozó helyzetképet az elnöki összefoglaló szerint? — A beszédből egyértelműen az derül ki — amire egyébként már utaltam —, hogy itt tulajdonképpen a kisebbségi kérdés rendezett, sőt Románia, ami az európai standardokat illeti, jóval előbbre áll. Ez egyértelműen ellentmond nem csupán a mi álláspontunknak, hanem annak a ténynek is, hogy immár maga a román ellenzék is elfogadta, hogy a kisebbségi kérdést tekintve sok még a megoldandó probléma. Sőt, még a kormánypárt részéről is hangzottak el olyan nyilatkozatok, amelyek arra mutatnak, hogy a magyar kisebbség helyzetét globálisan rendezendőnek ítélik meg. Tehát a bécsi elnöki beszédet még a hazai belpolitikai kontextus szempontjából is merev, előítéletekkel, beidegződésekkel terhes állásfoglalásnak tartom. Nem is beszélve a mi felfogásunkról, amelynek elemeit immár mindenki nagyon jól ismeri. Több ízben feltártuk — itthon és külföldön egyaránt —, hogy nemcsak az Alkotmány nem megfelelő, de a további törvényhozás sem kielégítő. Egyfelől hiányoznak a megfelelő törvények, másrészt bizonyos jogi normák számtalan kitétele diszkriminatív. Végül pedig: mi a romániai magyarság érdekvédelmét az RMDSZ programjában lefektetett autonómia-elvek szellemében kívánjuk érvényesíteni, ehhez viszont bizonyos alkotmánymódosítási és törvényhozási aktusok szükségesek. — A találkozón tapasztalt elnöki magatartás, valamint a hazai kisebbségi helyzetre vonatkozó bécsi beszéd befolyásolja, árnyalja-e az RMDSZ további döntéseit, lépéseit? — A találkozó kapcsán utalni szeretnék még arra a tényre, hogy annak ellenére, hogy a kormány az ET jelentéstevőinek többször is ígéretet tett, miszerint az ET 1201-es emberjogi dokumentumának alapelveit még az ET- ba való fölvétel előtt érvényesíteni fogja, sőt néhány más olyan ügy rendezésére is elkötelezte magát, amelyek egyetlen rendelkezéssel, gond nélkül, rövid idő alatt is megoldást nyerhettek volna — mindeddig nem mutatott semmi hajlandóságot erre. Mindez számunkra azt jelenti, hogy alapos politikai elemzéssel, az elmúlt hónapok eseményeiből kiindulva, bizonyos mértékben valószínűleg át kell fogalmaznunk az ET fölvételhez való viszonyulásunkat. Tehát Strasbourgban még egyértelműbben ki kell mondanunk, hogy amennyiben jogsérelmeinket nem orvosolják, és itt újra hangsúlyozom Zetelaka, Oroszhegy és Marosvásárhely konkrét esetét — mert mindenik jól megfogható és bizonyítható, mekkora törvénysértésről van szó —, további nem kerül sor néhány más, többek közt törvényhozási aktusra, abban az esetben mi nem tudjuk ezt a fölvételt támogatni. BÉRES KATALIN Mi a radikális nacionalizmus orvossága? Bár már június vége felé tartunk, úgy tűnik, messze még a politikai uborkaszezon. A múlt héten például egynapos látogatásra hazánkba érkezett a magyarországi FIDESZ, a fiatal demokraták szövetségének négytagú küldöttsége. A csoport tagjai: Orbán Viktor, a FIDESZ elnöke, továbbá Németh Zsolt alelnök, Szájer József, a FIDESZ parlamenti képviselője, valamint Lőrincz Csaba, kisebbségügyi szakértő. A küldöttség programjában sajtóértekezlet is szerepelt. Az RMDSZ bukaresti székházában a kora délutáni sojtó kánikula ellenére népes újságíró-csoport ült le szemben a vendégekkel. A tekintélyes kiadványok — a témában — „vájtfülű“ képviselőiket küldték el, akik föl is tették, a nem ritkán kényesnek mondható kérdéseket. De illő érdeklődéssel hallgatták a vendégeket úti céljuk felől i£ Ugyanis a látogatás sajátos látószögéből a román politikai erőviszonyokat is jellemezte. Orbán Viktor — egy kérdésre — tömören megfogalmazta hol is áll a FIDESZ a politikai palettán. A FIDESZ nemzeti elkötelezettségű, mérsékelt, liberális középpárt. E politikai minőségből következett az is,kit látogattak meg rövid útjuk során... A pártelnök elmondotta: a FIDESZ aktív Közép-Európa-politikát folytat. Megfordultak Szlovéniában, Szlovákiában, Horvátországban. Megítélésük szerint a pártnak élénk politikai kapcsolatban kell állnia Romániával is. Ez az egyik célja a mostani látogatásnak. A másik félig-meddig személyes jellegű, mivel ebben az esztendőben mind az RMDSZ-ben, mind a FIDESZ-ben tisztségviselői váltás következett be, az áprilisban elnökké választott Orbán Viktor személyesen is kívánta fölvenni a kapcsolatot az RMDSZ tiszteletbeli elnökével, Tőkés Lászlóval és Markó Béla szövetségi elnökkel. Továbbá megbeszélést folytatni a frakcióvezetőkkel, a parlamenti tisztségviselőkkel, képviselőkkel, szenátorokkal. Az elnök kitért arra is, hogy mivel az RMDSZ brassói kongresszusán új vezetési struktúrákat fogadtak el, a küldöttség tájékozódni óhajtott afelől, miképpen működik ez az új rendszer. Harmadsorban a FIDESZ, mint egyetlen olyan liberális párt a térségben, amely tagja a Liberális Internacionálénak, és ezen felül Orbán Viktor, mint az Internacionálé alelnöke is, fölvette a kapcsolatot a két román liberális párttal: a Horia Rusu vezette liberálisokkal és a Polgári Szövetséggel. A két találkozás alkalmával amellett, hogy megvitatták a két ország belpolitikai életét , a román kollégák érdeklődtek a magyar pártfejlődés irányairól a 90-es választások után, és természetesen, tájékoztatót nyújtottak az itteni gondokról — a FIDESZ-képviselet biztosította a román liberálisokat, hogy támogatni fogják az európai liberális struktúrákba való integrációjukat, különös tekintettel a Liberális Internacionáléba való fölvételükre. • Az újságírók első kérdései, mint várható volt, arra vonatkoztak, hogy a Câmpeanu-féle liberális pártot mi okból nem keresték föl? Az indok: Câmpeanu pártja szembefordult a konvencióval és így a kapcsolatot a FIDESZ nem tartotta lehetségesnek. Orbán Viktor arra is kitért, hogy miért. Bár — mint mondotta — nincs a földön olyan hatalom, mely csalhatatlanul eldönthetné, ki a igazi liberális és ki nem, másfelől maga sem vállalna, még kísérletképpen sem, ilyen felelősséget — egyszerűen arról van szó, hogy a Liberális Internacionálé nem fogadja el a Campeanuék pártját. • Többen érdeklődtek a FIDESZ kisebbségpolitikájáról. Az újságírók „imponálóan“ jól tájékozottak voltak például a Csurka-ügyben, ismerték a nevezetessé vált tanulmányt és a körülötte keletkezett politikai vihart, meg a következményeket. Orbán Viktor ezzel kapcsolatosan elmondotta, hogy a FIDESZ-nek a mérsékelt vonal képviselőjeként semmi köze Csurkáék felfogásához. Arra is válaszolt, mi a radikális nacionalizmus orvossága. Az egészséges nemzeti öntudat. A FIDESZ egyikeként annak az öt magyar parlamenti pártnak, amely a brassói kongresszuson részt vett, e pártokkal egyetemben azt vallja: a magyarországi pártoknak nem csak hogy nem feladatuk, hanem egyenesen tilos, hogy ők fogalmazzák meg, mi jó az itteni kisebbségnek. Mi úgy véljük — mondotta Orbán Viktor —, erre egyes-egyedül az RMDSZ a jogos, mint a romániai magyarság legitim érdekvédelmi szervezete. Végül kifejtette, viszont egyértelműen támogatják az RMDSZ programjában lefektetett autonómia-törekvéseket. • Egy hosszan vitatott kérdéskör: a román-magyar alapszerződés jelenlegi helyzete. Orbán Viktor igazi reálpolitikus; szerinte, a román-magyar együttműködés nem lehet függvénye a román-magyar alapszerződés még mindig vajúdó sorsának. A két ország kapcsolata tágabb dimenziójú. Például alapszerződés nélkül is gyümölcsöző gazdasági kapcsolatok jöhettek vona létre.Valósággal természetellenes, hogy ezen a téren oly kevéssé sikerült előrelépni. Nem kellett volna ilyen sokáig várni, már régen el lehetett volna fogadni a szabadkereskedelmi megállapodást, az adózási közös normákat. Ezeket a kérdéseket a FIDESZ a két román liberális párttal is megtárgyalta, hátha kimozdul az ügy a holtpontról... Orbán Viktor kifejtette, még ha meg is hiúsulna egyelőre az alapszerződés aláírása, az nem szabad akadály legyen a többi szerződés útjában. Ha itt patthelyzet alakul ki, azért más területeken élénkülhet a kapcsolat. Nem szeretnék — mondotta a pártelnök —, ha az alapszerződés hiánya miatt az együttműködést illetően pesszimista hangulat alakulna ki. Németh Zsolt alelnök hozzátette: a részkapcsolatokból föl lehet építeni a falakat, és erre jöhet majd az alapszerződés — a tető... SZAKÁCS ANNA FIDESZ-küldöttség Bukarestben