Filmkultúra Muszter, 2009 (7. évfolyam, 1-12. szám)
2009-01-01 / 1. szám
JANUÁR veszünk fel. A UPC tehát meghirdette a házi videózás korszakának végét! De térjünk vissza a webtvmeghatározásunkhoz! Ma már egészen világosan érzékelhető, hogy a hagyományos televíziós, illetve az internetes tartalomszolgáltatás nem zárja ki egymást. Ugyanis ellentétes dolgokra használjuk őket, de mindkettőre szükségünk van. A televízió kijelöli a legfőbb orientációs pontjainkat a világban. E nélkül nem tudunk a valóságos mikroközösségünk szerves tagjai maradni. Szükségünk van beszédtémákra, közös nevezőkre. Bármit mondjanak is az internet apologétái, szükségünk van azokra az impulzusokra is, amelyekről azt gondolnánk, nem kellenek nekünk. Például ki böngészné önszántából a halálozási híreket? Mégis a televízióból megtudhatjuk, ha a közösségünk, kultúrkörünk egy meghatározó személyisége, mondjuk, meghal. Ez az információ különböző reakciókat vált ki belőlünk, kialakítjuk a viszonyunkat a hírhez. Továbbadjuk, beszélünk róla. Pedig nem gondoltuk volna, hogy valaha is akartuk volna hallani ezt a hírt. Másik terület az internet. Itt olyan virtuális közösségnek válhatunk a nagyon is valóságos tagjává, mely már a mi érdeklődésünk mentén szerveződik. Vagy olyan információkhoz juthatunk, melyekre szándékosan keresünk rá. Ezen a terrénumon ugyanúgy elbeszélgethetünk virtuális társainkkal, mint a tévéműsorokról valóságos ismerőseinkkel. Pár évvel ezelőtt még csak találgattuk, milyen lesz a mozgóképfogyasztás az interneten. Akkor a világháló alapvetően szövegalapú volt, és ugyan sok mindent feltételezhettünk, de arra senki nem számított, hogy a legnépszerűbb oldalak a videomegosztók lesznek. Ma már a webtv-ről gondolkozva egyértelmű, hogy annak a videomegosztókhoz hasonló szolgáltatáson kell alapulnia. A felhasználók aktivitása nem abban merül ki, hogy maguk válogatnak a tartalmak közül, hanem ők is aktív részesei lesznek a tartalomszolgáltatásnak. Vagyis a webtv döntő részben azokra az anyagokra fog épülni, melyeket a felhasználók szállítanak. (Ez már ma is jól érzékelhető az RTL Klub által próbaképpen indított videomegosztó oldalakon is. Mindazonáltal ez a site semmiben nem különbözik más, a hasonló felületektől, vagyis nem viseli magán egy televíziós csatorna kézjegyét. Nehezen következtethető ki tehát, hogy a kereskedelmi tévé munkatársai miként gondolták egy platformra hozni jelenlegi meghatározottságaikat a videomegosztók szubkultúrájával. Gyanítom, hogy erről egyelőre „lövésük sincs”.) Az orgánum munkatársainak a legfőbb feladata immár nem a tartalom előállítása, hanem a beérkező anyag strukturálása lesz. Kategóriákba rendezése, kereshetővé tétele és legalább a site-on belüli linkrendszerbe illesztése. Vajon miként fog működni a mai média egyik alapvető jelensége, az anyagok szűrése, a szelektálás? Ha nem nyitjuk szélesre egy site „kapuját”, akkor felhasználók sorát fogjuk elveszíteni. Ha viszont túlságosan sok mindent engedünk be, belefulladhatunk az anyagok mennyiségébe. A profiladás és a szerkesztés mint klasszikus médiaszerkesztői feladatok radikálisan át fognak alakulni. El kell fogadniuk, hogy a virtuális közösség hangadói diktálnak, és hogy a netszabadság eszméjén felnőtt userek nem kedvelik a külső irányítást. A virtuális közösségben eddig még alig feltárt szociometriás paraméterek szerint alakulnak ki az erővonalak. Például meg kell hogy férjen a webtv-n egy faluban rendezett korosztályos versenyről és az olasz bajnokság gigasztárokat felvonultató csapatai között lejátszott rangadóról készült (a felhasználók által készített és beküldött) tudósítás. És egyáltalán nem biztos, hogy nem az előbbi fog nagyobb port felverni. A virtuális közösség reakciója kiszámíthatatlan. Mindazonáltal a hagyományos nagy médiumok fogják biztosítani, hogy ne szakadjunk ki a világból, s böngésszünk bár órákon át korosztályos tabellákat és statisztikákat, sőt mozgóképes dokumentumokat, hogy elmélyedjünk a vitában, vajon melyik korosztályos csapat melyik játékosából lesz az új Ronaldinho, a hagyományos médiumokból majd megtudjuk a „nagy meccs” eredményét is. Aztán visszamegyünk a netre, és megnézzük, ha valóban van értelme. Az internetbizniszben érdekelt cégek vezetői nagy bizakodással néznek a jövő elé, és fennen hangoztatják, hogy egyre több időt töltünk a PC-k monitorai előtt. Ebből szerintük egyértelműen következik, hogy ugyanannyival kevesebbet nézzük a tévémonitort. Túl azon, hogy ezt semmilyen felmérés nem támasztja alá, a két médium egyszerre is fogyasztható. Miért kellene kikapcsolni a tévét, miközben szörfölgetünk, beszélgetünk a neten, esetleg letöltögetünk róla? Ugyanakkor viszont megmenekülhet a felhasználó attól, hogy csupán azért nézzen egy bizonyos tévéműsort, mert még mindig ez a legtűrhetőbb a többi csatorna által kínált választékból. Mindazonáltal kevés szót vesztegetnek a filmnézésre (ezalatt játékfilmet éppúgy érthetünk, mint tévésorozatot, ismeretterjesztő filmet). Pedig manapság is a tévé előtt töltött időnk nagy Narrátorhang részében ilyen tartalmakat fogyasztunk. A videomegosztó portálokra miként fognak felkerülni ezek az anyagok? Hiszen ma ezek jogtulajdonosai a legádázabb ellenfelei a fájlcserélésnek és a videomegosztásnak, így a filmnézésre irányuló igényünk könynyen válhat a webtv Achilles-sarkává. Természetesen lehet szabályozottan is filmet nézni a neten. Vannak fizetős portálok, amelyekre fellépve kiválaszthatjuk kedvenc mozi- vagy tévédarabunkat. Ilyen például az IPTV-rendszerek igény szerinti videoszolgáltatása. Csakhogy ezek terjesztői köre tökéletesen zárt. Csak azok léphetnek be rá, akik fizetnek. Ez a gyakorlat viszont ellentétes a videomegosztás szabad szellemiségével és aktusával. (Érdekes az Egyesült Államok legnagyobb kábelszolgáltatójának közelmúltbeli lépése. A Comcast Corporation elindította a saját videomegosztó oldalát. Mindenki arra vár, hogy kiderüljön, miként fognak ezen a site-on megjelenni a Comcast által tulajdonolt mozgóképes tartalmak, videoklipek, tévéműsorok. Tegyük fel nyíltan a kérdést: ingyen lesznek hozzáférhetőek vagy valamilyen fizetős konstrukcióban? Ha ez utóbbi fog bekövetkezni, nem jósolok túl fényes jövőt ennek a site-nak.) Természetesen nem tudunk állást foglalni a kérdésben, mindazonáltal érdemes elgondolkozni az ellentmondáson. A netkultúra mai állapotát tekintve valószínűtlennek tartom egy hibrid webtv-IPTV létrejöttét. Ez pedig tovább erősíti kiindulási teóriánkat, miszerint a hagyományos televíziózás és a nettévézés komplementer viszonyba kerül egymással. „Zárt mozgóképes tartalmakat” továbbra is a hagyományos médiumokon fogunk nézni, de bizonyos információs vagy szórakozási igényünket az internetről fogjuk kielégíteni. jWWf/l ^ — r » Mist ^ ^ HS