Filmkultúra Muszter, 2009 (7. évfolyam, 1-12. szám)

2009-01-01 / 1. szám

JANUÁR veszünk fel. A UPC tehát meghirdette a házi videózás korszakának végét!­ De térjünk vissza a webtv­­meghatározásunkhoz! Ma már egészen világosan érzékelhető, hogy a hagyomá­nyos televíziós, illetve az internetes tar­talomszolgáltatás nem zárja ki egymást. Ugyanis ellentétes dolgokra használjuk őket, de mindkettőre szükségünk van. A televízió kijelöli a legfőbb orientációs pontjainkat a világban. E nélkül nem tudunk a valóságos mikroközösségünk szerves tagjai maradni. Szükségünk van beszédtémákra, közös nevezőkre. Bármit mondjanak is az internet apolo­­gétái, szükségünk van azokra az impul­zusokra is, amelyekről azt gondolnánk, nem kellenek nekünk. Például ki bön­gészné önszántából a halálozási híre­ket? Mégis a televízióból megtudhatjuk, ha a közösségünk, kultúrkörünk egy meghatározó személyisége, mondjuk, meghal. Ez az információ különböző reakciókat vált ki belőlünk, kialakítjuk a viszonyunkat a hírhez. Továbbadjuk, beszélünk róla. Pedig nem gondoltuk volna, hogy valaha is akartuk volna hal­lani ezt a hírt. Másik terület az internet. Itt olyan virtuális közösségnek válha­tunk a nagyon is valóságos tagjává, mely már a mi érdeklődésünk mentén szerveződik. Vagy olyan információkhoz juthatunk, melyekre szándékosan kere­sünk rá. Ezen a terrénumon ugyanúgy elbeszélgethetünk virtuális társainkkal, mint a tévéműsorokról valóságos isme­rőseinkkel. Pár évvel ezelőtt még csak találgat­tuk, milyen lesz a mozgóképfogyasztás az interneten. Akkor a világháló alap­vetően szövegalapú volt, és ugyan sok mindent feltételezhettünk, de arra senki nem számított, hogy a legnépszerűbb oldalak a videomegosztók lesznek. Ma már a webtv-ről gondolkozva egyértel­mű, hogy annak a videomegosztókhoz hasonló szolgáltatáson kell alapulnia. A felhasználók aktivitása nem abban merül ki, hogy maguk válogatnak a tar­talmak közül, hanem ők is aktív része­sei lesznek a tartalomszolgáltatásnak. Vagyis a webtv döntő részben azokra az anyagokra fog épülni, melyeket a felhasználók szállítanak. (Ez már ma is jól érzékelhető az RTL Klub által próbaképpen indított videomegosztó oldalakon is. Mindazonáltal ez a site semmiben nem különbözik más, a hasonló felületektől, vagyis nem viseli magán egy televíziós csatorna kézje­gyét. Nehezen következtethető ki tehát, hogy a kereskedelmi tévé munkatár­sai miként gondolták egy platformra hozni jelenlegi meghatározottságaikat a videomegosztók szubkultúrájával. Gyanítom, hogy erről egyelőre „lövésük sincs”.) Az orgánum munkatársainak a legfőbb feladata immár nem a tar­talom előállítása, hanem a beérkező anyag strukturálása lesz. Kategóriákba rendezése, kereshetővé tétele és leg­alább a site-on belüli linkrendszerbe illesztése. Vajon miként fog működni a mai média egyik alapvető jelensége, az anyagok szűrése, a szelektálás? Ha nem nyitjuk szélesre egy site „kapuját”, akkor felhasználók sorát fogjuk elveszí­teni. Ha viszont túlságosan sok mindent engedünk be, belefulladhatunk az anya­gok mennyiségébe. A profiladás és a szerkesztés mint klasszikus médiaszer­kesztői feladatok radikálisan át fognak alakulni. El kell fogadniuk, hogy a vir­tuális közösség hangadói diktálnak, és hogy a netszabadság eszméjén felnőtt userek nem kedvelik a külső irányítást. A virtuális közösségben eddig még alig feltárt szociometriás paraméterek sze­rint alakulnak ki az erővonalak. Például meg kell hogy férjen a webtv-n egy falu­ban rendezett korosztályos versenyről és az olasz bajnokság gigasztárokat felvonultató csapatai között lejátszott rangadóról készült (a felhasználók által készített és beküldött) tudósítás. És egyáltalán nem biztos, hogy nem az előbbi fog nagyobb port felverni. A vir­tuális közösség reakciója kiszámítha­tatlan. Mindazonáltal a hagyományos nagy médiumok fogják biztosítani, hogy ne szakadjunk ki a világból, s böngésszünk bár órákon át korosztá­lyos tabellákat és statisztikákat, sőt mozgóképes dokumentumokat, hogy elmélyedjünk a vitában, vajon melyik korosztályos csapat melyik játékosából lesz az új Ronaldinho, a hagyományos médiumokból majd megtudjuk a „nagy meccs” eredményét is. Aztán visszame­gyünk a netre, és megnézzük, ha való­ban van értelme. Az internetbizniszben érdekelt cégek vezetői nagy bizakodással néznek a jövő elé, és fennen hangoztatják, hogy egyre több időt töltünk a PC-k monitorai előtt. Ebből szerintük egyértelműen követ­kezik, hogy ugyanannyival kevesebbet nézzük a tévémonitort. Túl azon, hogy ezt semmilyen felmérés nem támasztja alá, a két médium egyszerre is fogyaszt­ható. Miért kellene kikapcsolni a tévét, miközben szörfölgetünk, beszélgetünk a neten, esetleg letöltögetünk róla? Ugyanakkor viszont megmenekülhet a felhasználó attól, hogy csupán azért nézzen egy bizonyos tévéműsort, mert még mindig ez a legtűrhetőbb a többi csatorna által kínált választékból. Mindazonáltal kevés szót veszteget­nek a filmnézésre (ezalatt játékfilmet éppúgy érthetünk, mint tévésorozatot, ismeretterjesztő filmet). Pedig manap­ság is a tévé előtt töltött időnk nagy Narrátorhang részében ilyen tartalmakat fogyasz­tunk. A videomegosztó portálokra miként fognak felkerülni ezek az anya­gok? Hiszen ma ezek jogtulajdono­sai a legádázabb ellenfelei a fájlcse­rélésnek és a videomegosztásnak, így a filmnézésre irányuló igényünk köny­­nyen válhat a webtv Achilles-sarkává. Természetesen lehet szabályozottan is filmet nézni a neten. Vannak fizetős portálok, amelyekre fellépve kiválaszt­hatjuk kedvenc mozi- vagy tévédarabun­kat. Ilyen például az IPTV-rendszerek igény szerinti videoszolgáltatása. Csakhogy ezek terjesztői köre tökéle­tesen zárt. Csak azok léphetnek be rá, akik fizetnek. Ez a gyakorlat viszont ellentétes a videomegosztás szabad szellemiségével és aktusával. (Érdekes az Egyesült Államok legnagyobb kábel­­szolgáltatójának közelmúltbeli lépése. A Comcast Corporation elindította a saját videomegosztó oldalát. Mindenki arra vár, hogy kiderüljön, miként fognak ezen a site-on megjelenni a Comcast által tulajdonolt mozgóképes tartal­mak, videoklipek, tévéműsorok. Tegyük fel nyíltan a kérdést: ingyen lesznek hozzáférhetőek vagy valamilyen fize­tős konstrukcióban? Ha ez utóbbi fog bekövetkezni, nem jósolok túl fényes jövőt ennek a site-nak.) Természetesen nem tudunk állást foglalni a kérdésben, mindazonáltal érdemes elgondolkozni az ellentmondáson. A netkultúra mai állapotát tekintve valószínűtlennek tar­tom egy hibrid webtv-IPTV létrejöt­tét. Ez pedig tovább erősíti kiindulási teóriánkat, miszerint a hagyományos televíziózás és a nettévézés komplemen­ter viszonyba kerül egymással. „Zárt mozgóképes tartalmakat” továbbra is a hagyományos médiumokon fogunk nézni, de bizonyos információs vagy szórakozási igényünket az internetről fogjuk kielégíteni. jWWf/l ^ — r » Mist ^ ^ HS

Next