Örömhir, 1923 (7. évfolyam, 2-3. szám)
1923-09-09 / 2. szám
VII. évfolyam Miskolcz, 1923 szeptember 9. Második szám A MISKOLCZI EVANGÉLIKUS HITTESTVÉREK LAPJA Szerkeszti: Szerkesztőség és kiadóhivatal: az Megjelenik DUSZIK LAJOS evangélikus lelkész! hivatalban havonkint egyszer A nevelés iránya. Most, amikor újra megtelnek az iskolák azokkal a drága emberkékkel, kikből egy jobb, boldogabb nemzedék tevődik össze, beszélgessünk valamit a lélekről. Az orvostudomány keresi azt az idegközpontot, melyben a hatások kicserélődnek, a felvevő és leadó, érző és mozgató idegszálak összefutnak s bármily nehezére esik is, kénytelen azt az anyagtalan, mégis anyagban jelentkező, anyaggal dolgozó csodás életelemet bevonni a számításba, amit mi e szóval jelölünk — lélek. Mi az ? Csak annyit tudunk, amennyire gyarló ismerő képességünkkel eljuthatunk. Amennyire a tapasztalati tények alapján következtethetünk. A lélek valami külön hatalom, melyet nem örököl az ember szülőitől, hiszen ha örökölhető volna, a lángészt folytonos kiválasztással, folytonos nemesítéssel — mint pl. a nemes fajlovat, vagy fajgyümölcsöt — ki lehetne tenyésztenünk. Ha ez lehetséges volna, a Napoleon fia még nagyobb hódító lett volna, a Petőfi lánglelke még hatalmasabb fellobbanásban jelent volna meg fiában. De a tapasztalat éppen azt igazolja, hogy a kiváló szellemek tehetségei vagy igen halványan, vagy egyáltalán nem folytatódnak test szerinti utódaikban. Test szerinti — ismétlem, mert a lélek nem a testi élet törvényei szerint él, fejlődik. Sokszor látjuk, hogy az apa lelkét legkevésbé örökli a fia ... Az Úr Jézus testi élete napjaiban látni volt kénytelen, hogy vér szerinti családja milyen értetlenül áll az ő csodáján eredeti és bűvös gondolatvilága határán, míg mások, a test szerint idegenek, boldog rátalálással vallják Őt uruknak, atyjuknak, vezérüknek, megváltójuknak, akik a vérség kötelékein kívül állottak, lélek szerint azok lettek a családjává. Sőt mehetünk messzebb is. Míg fajtestvérei a megváltók földi sorsául a bitót ácsolták legnagyobb, legdicsőbb honfitársuk számára, a szamaritánusok s a pogányok halált lemosolygó bátorsággal tolonganak zászlaja alá ... így alakul ki az a faji korlátokon, állami határokon felül álló ország, az Isten országa, melynek szent polgárjogában a föld legellentétesebb népei testvérekként ölelkeznek össze. A lélek ... Minden szülőnek, tanítónak szeme elé ezt a szót írnám nevelési programmal. Ez a szó sugározza, mint csillag a fényt, a tanítási terveket, gondolatokat. A lelket, ezt a csodás, szent, isteni elemet csak a hozzá méltó ihletséggel, méltóságának teljes elismerésével lehet megérinteni. Ki úgy beszél a kis gyermekkel, úgy néz annak tiszta, szép szemébe, hogy benne látja, nézi, keresi és meglátja a lelket, az Isten egy parányát, az nem lehet rossz nevelő, akár szülője, akár tanítója a gyermeknek. Halhatatlan lelket látni minden emberben: ez az evangélium arisztokráciája és demokráciája. Kell-e ennél magasabb, büszkeségre, önérzetre nevelő tanítás, mint az, hogy mi — elmúló emberek — Isten nemzetsége, Isten