Örömhir, 1927 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1927-02-06 / 1. szám

2 ÖRÖMHÍR­ nek létrejötte körül az amerikai hittestvérekkel együtt az Általános Luthe­ránus Konferenciáé az érdem oroszlánrésze. Mi, magyar evangélikusok, büszkék lehetünk arra, hogy az első lutheránus világgyűlés létrejöttében fontos szerep jutott D. Raff­ay Sándor püspökünknek is, akinek ezirányú szolgálatait azzal honorálta az előkészítő bizottság, hogy őt jelölte ki a gyűlés napjának reggelén tartott megnyitó­ istentisztelet prédikátori tisztére. Hogy mit jelent a magyar lutheránia­ a világlutheránus mozgalomban, an­nak ékesen szóló bizonysága a Világgyűlés végrehajtó bizottságának azon elhatározása, hogy az 1928-ban Koppenhágában megtartani szándékolt má­sodik Világgyülés előkészítő ülését 1927-ben Budapesten tartja meg. A második veszély, amely fenyeget, a­ hitetlenség s a hitközöny, melyek­nek gyökerei főkép korunk anyagiasságában keresendők. Az elvallástalano­­dott tömeget az Isten országa számára megnyerni a hitélet hatékonyabb ápolása révén, különösen a szociális nyomor enyhítésével is, a belmisszió feladata. Amilyen szövevényes a modern kor élete, ép olyan sokágú a bel­misszió munkája. A Kontinentális Belmissziói Szövetség, amelybe egyetemes egyházunk szintén belépett, e munka különböző terein szerzett tapasztala­tok kicserélésével, a közös nagy feladatok megvitatásával tanítja, képezi, buzdítja és erősíti tagjait a missziói munkának minél hatékonyabb és ered­ményesebb végzésére. Egyházunk ebben a szövetségben is érdemes munkát végez és áldással hasznosítja az isten országa szolgálatában az ezen szövetség kongreszusain szerzett tanulságokat. Ennek keretében lutheránusok és kál­vinisták testvéries egyetértésben együtt dolgoznak. A „nagy sereggel és csalárdság fegyverével“ megindított újkori ellen­­reformáció is közös védelmi vonalba szólította a világ protestánsait, akik­nek Nemzetközi Protestantizmust Védő Szövetségében hazai egyházunk is tisztes helyet foglal el. A pár évvel ezelőtt megtartott alakuló gyűlésen alig néhányan vettek még csak részt a harcos protestantizmus képviselői porából a jövő feladatait megbeszélendő, az idei kongresszuson azonban már tizenegy országnak hivatalos egyházai és különböző egyházi szervezetei képviselték magukat, tájékoztatták egymást kölcsönösen a maguk helyze­téről és állapították meg az együttműködés irányvonalait. A nagy nyilvá­nosság bevonásával megtartott ünnepélyek hatalmas tömegeket hoztak moz­gásba. Ez a világszervezet az ezévi reformációs emlékünnepre elküldötte ha­zánkba a mozgalom létrehozóját és legjelesebb harcosát, aki a budapesti protestantizmus központ ünnepén tartott hatalmas beszédében a hazai fele­­kezetközi eseményeket úgy mutatta be hallgatóságának, mint az ellenrefor­­mációs világprogramm szimptómáit. Itt szerzett tapasztalatairól hat hasá­bos cikkben számolt be nemrég az egyik legnagyobb berlini napilapban. A Protestantizmust Védő Nemzetközi Szövetség is hazánkban tartja kongres­­­szusát 1928-ban. Már az itt elmondottakból is nyilvánvaló, hogy hivatalos egyházunk felismeri az idők jeleit s kiváló érzékkel helyesen dönti el, milyen világ­mozgalmakba kell bekapcsolódnia. Mit jelent ez a bekapcsolódás hazai egy­házunkra nézve, azt csak az tudja megérteni igazán, aki egyházunk négy­százados történetéből meg tudja állapítani, hogy a hazai protestantizmus

Next