Orosháza és Vidéke, 1949. április-június (4. évfolyam, 76-149. szám)

1949-05-15 / 112. szám

1949. május 15. | ~ Orosházaidét» * 11 ■­ ■ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK]— 11 - 1 ... . ...........■ W .!—■ [UNK] [UNK] ----------1. * - 18 millió méter* gyapjúszövetet gyártunk az idén A gyapjúszövet gyártás az ál­lamosítás óta jelentékenyen emel­kedett. 1947-ben, az első tervév­ben még csak 13.5 millió méter gyapjúszövetet gyártott a m­­­agyar ipar. A második tervévben már 16.8 millió métert, 1949-ben pedig 18 millió méter termelést irányoz­tunk elő,120 százalékkal többet, mint az 1938 évi termelés volt, amely a legnagyobb teljesítménye volt a háború előtti textiliparnak. Mit ír a Kis Ujság Szentiványi Sándorról? Justh Zsigmondi egykori „asztali katonájának" fia képviselőjelölt Szentiványi Sándor, a Kisgazda­­párt orosházi képviselőjelöltje Szen­te­tornyán született kis paraszt­­viskóban, 1908-ban. Akkor már ti­zenkét esztendeje volt halott szentetornyai kastély lázrózsás pr­­ó cájú, szőke, krisztusszakállú, egy­kori híres ura, akit utolsó kíván­sága szerint a lányai parkban épí­tett parasztszínházának földje alá temettek. Alig harmincegy éves volt Justh Zsigmond, amikor nyug­talan életével végzett a tüdőbaj. De rövid élete elég volt ahhoz, hogy hiteles beszámolókban hírt adjon felbomló társadalmi osztályáról, a feudális nagybirtokos osztály halál­­táncáról s feltartóztathatatlan vég­zetéről. Kora egyik legműveltebb magyar írója volt. Főúri barátai között akadt olyan is, aki már ol­vasta Marxot és töprengett a könyv igazságain A VILÁGJÁRÓ »ASZTALI KA­TONA« ÉS A HÁZASSÁGA Édesapám, Szentiványi István, Justh Zsigmond úgynevezett asz­tali katonája« volt — mondja Szent­iványi Sándor, midőn felkerestük Orosházán, hogy beszélgessünk ve­le a paraszti múltról és jövendő­ről. — Tulajdonképpen egyidős volt Justh Zsigmonddal, aki ezért is kedvelte különösképpen édesapá­mat. Mint házi inasát, külföldi út­jára is mindig magával vitte. Édes­apám ilyen módon világlátott em­ber volt. Sok esztendőt töltött Pá­­risban, bejárta a Földközi-tenger partvidékeit, ahol gazdája a tüdő­­bajára keresett gyógyulást. Vele volt Afrikában és Ázsiában, h­os­­­szabb ideig Indiában is. — Akkor bizonyára sok érdekes dolgot hallott az édesapjától? • — Nagyon szeretett beszélni az utazásairól. Édesapám két év előtt 1947 novemberében halt meg Szen­­tetornyán nyolcvannégy esztendős korában. Még idős korában is sok­szor beszélt tapasztalatairól. Kü­lönösen sokat mesélt nekünk Justh Zsigmond egyik barátjáról, a fő­úri környezetben csak »bolond­báró«-nak csúfolt, állandóan kol­­dusgúnyában járó, elhanyagolt kül­sejű híres festőművészről, Med­­nyánszky­­ Lászlóról, aki nagyon kedvelte édesapámat. És az édesanyja a Szentetornyai parasztcsalád leánya volt. Apja tizenhét holdon gazdálkodott.­Érdekes volt a meg­­ismerkedésük. Justh Zsigmond a kastély parkjában parasztszínházat építtetett, amelyben műkedvelőkkel játszatott színdarabot. Egy francia író mulatságos darabjában, ame­lyikben mindketten játszottak, kez­dődött el szüleim szerelme. Valószínű, hogy ez alkalommal éppen Molére mester volt az »asz­tali katona« és a fiatal parasztlány frigyének elindítója. Alert Justh Zsigmond a parasztlegényekből és parasztleányokból szervezett szín­­társulattal főleg Shakespeare és Moliére műveit játszatta el a m­es­­­sze környék úri vendégei előtt. Az osztálya pusztulását érző földesúr ösztönösen megérezte a jövő fejlő­dését, midőn így beszélt rajongás­sal: »Nézd az Alföldet és nézd a földet túró népet. Az övék a magyar jövő, ők az igazi magyarok érzé­seikben, lábukkal mélyen az anya­földbe gyökerezve, magasba néző tekintetükkel.« A FIÚ SZERETI A SZÉP JÓ SZAGOT ÉS A GAZDÁLKO­DÁST. Mi történt az »asztali kato­nával«, amikor meghalt a gazdája? — Édesapám kétezer forint vég­­kielégítést kapott Justh Zsigmond­­tól, mielőtt a földesúr meghalt. Ak­kor tizenkét­­ hold földet vett eb­ből. Hatan voltunk testvérek, há­rom fiú és három leány fiából képviselőjelölt lett — fordu­lok Szentiványi Sándorhoz. Szeretem a szép jószágokat mondja —, ezért is szeretek gaz­dálkodni. Amikor 1934-ben megnő­sültem, apámtól kaptam segítséget. Később három hold földet vettünk évjáradékért. A meglévő kilenc hold földet mind a mai napig sa­­ját magam műveltem meg Szentiványi Sándor felesége fény­képeket vesz le a falról. A képeken büszkén mutatja a törzskönyvezett tehenét, lovát. A háborúban 1944 december 17-én fogságba esett Szentiványi Sándor, de alig egy év múlva, 1945 november végén már hazakerülhetett. Azóta együtt­működik a különböző népi szer­vezetekben a demokratikus pártok­kal. Múlt év­ novemberében a Kis­­gazdapá­rt szervezetének lett a tit­kárja, ez év­­ januárja óta pedig az Orosháza és Vidéke című kisgaz­dapárti napilap vezetője a párt megbízásából. Február elején me­gyebizottsági tagnak választották meg, majd a párt járási titkára lett, most pedig az orosházi Népfront alelnöke A parasztságtól nem tudok­ elszakadni, ezért is veszek részt szívesen a parasztság felemelkedé­séért vállalt munkában. A parasztság egyik legfontosabb kérdését ő is a termelés kor’Slmai­­sítésében látja, amit csak a szövet­kezésen keresztül lehet megvalósí­tani. OLVAS ÉS FEJLŐDIK Olvasóé, tanulté? Jaj, kérem, nagyon szeret ol­vasni az uram — siet a felelettel a felesége. — Alig, hogy kifogja a lovakat, máris könyv van a kezé­ben. Ezt a tulajdonságot a szüleim­től örököltem. Édesapám és édes­anyám is nagyon szerettek olvasni. Régebben inkább csak gazdasági szakkönyveket kerestem, amikor a mezőgazdasági tanfolyamot végez­tem. De érdeklődésem azóta na­gyon kibővült. Lehetetlen még nem látni Szent­iványi Sándor életében a megvál­tozott világ képét. Édesapja még csak urasági inas volt, a fiú pedig a magyar nép országgyűlésének lesz a tagja. Nagyot fordult a világ képe Szentetornyán is, ahol a Justh-kas­­tély ugyancsak a népé lett, ma kul­­túrház céljaira szolgál, az egykori nagybirtokon pedig önálló kispa­­rasztok dolgoznak. De Justh Zsig­mond mégis nyugodtan aludhatja örök álmát a kastély parkjában. Mert a magyar jövő valóban a föl­det túró magyar népé már, pon­tosan úgy, ahogy ez a jobbérzékű, osztálya végzetét saját egyéni sor­sában, a betegség belső lázában előre megérző földesúr még életé­ben megsejtette. Környei Elek Most magáról mondjon vala­mit, aki az egykori urasági inas A magyar falu helyzete a maliban ÖNTÖZÉS A imillban: A csatornázás első­sorban a nagybir­to­kosok f­öld­j­ét vette figyelembe s az öntözés tervsze­­rűtlensége évről-évre növelte az aszály okozta mérhetetlen károkat az Alföldön és a Tiszántúlon. A jelenben: 1947-ben 20.000, 1948-ban 35.000, 1949-ben 50.000 holdat tettünk öntözhetővé. A há­roméves tervben 227 millió forintot fordítottunk öntözési célokra. El­készült a hortobágyi szivattyútelep, megindult a Duna—Tisza csatorna építése a jövőben. Az ötéves terv 200 ezer hold területet tesz öntözhető­vé. Erre a célra 620 millió forintot fordít. Az öntözés az erdősítéssel együtt végleg megszünteti az Al­föld fenyegető terméktelenné válá­sát. MűTRÁGYAELLÁTÁS A maliban: A szegény kispa­­rasztság műtrágyáról alig álmod­hatott, mert az igen drága volt. A meglévő pétisó és szuperfoszfát így aztán nem a dolgozó parasztok ter­mésátlagát, hanem elsősorban a nagybirtokét és a nagy­gazdákét emelte. A jelenben: A kedvezményeket már a kis- és középparasztság kap­ja. 1948 őszén a pétisó ára 80 fo­rint, a szuperfoszfáté 50 forint. A népi demokrácia áron alul adta a műtrágyát, az eladási ár és a gyári ár közötti különbséget az ál­lam viselte. 1949-ben már 6500 vá­gón pétisó és 7000 vágón szuper­foszfát fogyott. A jövőben: Négyszeresére emel­jük pétisó és szuperfoszfát terme­lésünket. Ma minden holdra 6 kg. pétisó és 8 kg. szuperfoszfát jut. Az ötéves terv végén 20 kg­ pétisó és 20 kg. szuperfoszfát fog jutni. Ez búzaértékben kifejezve évi 4 millió mázsás terménytöbbletet je­lent az országban, míg az istálló­trágya gyarapodásával együtt ez a többlet évi 10 millió mázsára emel­kedik. ERDŐTELEPÍTÉS A mulibann: Az ország erdősze­gény volt s ami fásítás történt, tervszerűtlenül folyt. Tudósaink, kiváló mezőgazda szakértőink hiá­ba figyelmeztették a kormányzatot a veszélyre, tudományos elképze­léseiket a teljes közöny miatt nem tudták megvalósítani. A jelenben: 1948-ban 26.586 hold erdőt telepítettünk, három és fél­szer annyit, mint 1938-ban. Ezen­kívül 3000 holdat másként fásítot­tak és sokezer facsemetét osztottak ki. A meglévő fákat szigorúan vé­dik.­­ • • A jövőben: Az ötéves terv alap­ján 210.000 hold szikes, homokos, kopár területet fásítunk be s ezzel — és az öntözéssel — megjavítjuk az esőszegény területek csapadék­­viszonyait. Az új terv 280 millió forintot fordít erdősítésre­ a jelenben a jövőben FIATAL diákok, parasztinák, iparos ta­nulók, fiúk és leányok, egyforma lelkesedéssel, egyforma hittel ké­szültek a mai vasárnapra, amikor életükben először nyílik alkatom arra, hogy ők is tevőlegesen be­avatkozzanak országunk sorsának irányításába szavazatukkal. A fi­atalok azzal, hogy leadják szava­zatukat a Népfront programmjára, döntő módon befolyásolják későbbi jövőjüket. A jövő reménységei, a fiatalok ma állnak először az urnák elé, hogy kinyilvánítsák politikai aka­ratukat, azt, hogy merre akarnak haladni. És ez az akaratnyilvání­tás minden bizonnyal méltó lesz azokhoz az eredményekhez, ame­lyeket népi demokráciánk éppen a fiatalság nevelése terén eddig elért. Új gyógyhelyek a­ Szovjetunióban A Szovjetunió déli részein befe­jezték a gyógy- és üdülőhelyek nyári évadának előkészítő munká­latait. A Kaspi-tenger partjain lévő szanatóriumok is felkészültek gyógyulást kereső dolgozók ezrei­­­nek befogadására. Kirovobad köze­lében másfélezer méter magasság­ban, festői fekvésű tó mellett üdü­lőotthon épül. Tavaly a Sihov­­hegyfokon, amely a Káspi-tengerbe nyúlik, melegvizű forrás tört elő. A tudományos vizsgálat megállapí­totta, hogy a forrás vize gyógyha­tású. Itt most gyógyfürdőt építe­nek. Az idén Azerbejdzsánnak kö­rülbelül 30.000 dolgozója tölti nyá­ri szabadságát szanatóriumokban és üdülőotthonokban A három­éves tervvel újjáépí­tettük az országot. Az ötéves tervvel új országot építünk! Szavazz a Népfrontra!

Next