Állami mezőgazdasági középiskola, Orosháza, 1928

A gyakorlatvezető feladata a tudás fejlesztésével kapcsolat­ban az, hogy az órán előadottakat a gyakorlat alkalmával szem­léltetve szükség szerint kiegészítse, több oldalról, vagy szempont­ból megvilágítsa és megbeszélje, végül gyakorlati műveletekkel begyakorolja és megrögzítse. Alapos és tartós tudás átültetésének ez a legegyszerűbb és legmegfelelőbb módja. Feltétele, hogy a növendékek részéről beható érdeklődés nyilvánuljon meg, aminek a felkeltése, vagy fokozása részint a tanár egyéniségétől, részint attól függ, mennyiben sikerült megismernie a gondjaira bízott nö­vendékeket. A megismerés nagy szerepet játszik a szorosan vett gyakorlati kiképzés egész folyamán, amennyiben elősegíti s megkönnyíti azt. A gyakorlati kiképzés — tekintettel a keretében megoldandó prob­lémák nagy számára és különböző szempontokból való fontossá­gára — úgy a múltban, mint a jelenben sok gondot okozott és fog még okozni az érdekelteknek. Rendkívül zavarólag hat az is, hogy egyesek félreismerik, vagy tévesen értelmezik a gazdasági gyakorlatok célját, pl. a gyakorlat egyes ágainak túlhajtása má­sok rovására, vagy a közismert katonai drillnek, mint egyetlen jellemképző eszköznek az alkalmazása stb. Szerintem a gyakorlati kiképzésnek magában kell foglalnia mindazt, ami alkalmas, vagy szükséges ahhoz, hogy hivatásszerű élet számára egészséges, gyakorlatilag helyesen képzett, valóban munkás és alkotóképes, sziklaszilárd jellemű oly embereket lehessen nevelni, akikben a a jogegyenlőség határáig megvan az altruizmus, de van bennük annyi önállóság is, hogy egyéni érdekeiket kellően képviselni tudják egyes önzően uralkodó hajlamú felebarátaik egocentrikus törekvéseivel, vagy helyesebben törtetéseivel szemben, ha adott viszonyok ezt úgy kívánják. Említett cél elérésére, vagy legalább is megközelítésére szolgáló irányelveket összefoglalva a követke­zőkben látom: 1. Gazdasági kiképzés. 2. Munkára-nevelés. 3. Jellemképzés. 4. Szociális nevelés. 5. Önállóságra nevelés. Az elérni szándékolt eredmény szempontjából szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a felsorolt komponensek mindenike egyenlő fontossággal bír, tehát a sorrend mit sem jelent, abból semmiféle következtetést nem vonhatunk a jelentőséget illetően. A gazdasági kiképzésre vonatkozóan már fentebb említettem, hogy lényege a begyakorlás és a megrögzítés. A keresztülvitel­nél nagy figyelemmel kell lenni esetenként a munka céljára, ide­jére, módjára minőségére, egészségi szempontokra, m­unkavégez­­ményre, hibákra, az adott és eltérő viszonyokra, gazdasági kapcso­latokra, folytonosságra, összefüggésre, tervszerűségre, céltudatos­ságra, termelési, jövedelmezőségi, értékesítési viszonyokra, a kis-, közép- és nagyüzem sajátságaira stb. Általánosságban: a növendé­kekbe bele kell nevelni, hogy mindent a gazda szemével lássanak, minden munkát sajátkezűleg jól tudjanak elvégezni. Fontosnak

Next