Orosházi Friss Hirek, 1926. április-június (3. évfolyam, 74-144. szám)

1926-04-01 / 74. szám

2 , • __________________________Orosházi Friss Hirek Csizmadia András a Tiszántúli Körzeti Mezőgazdasági Hitelszövetkezet igazgatósági tagja A Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara által március 14 én rendezett tenyész szarvasmarha kiállítás alkalmával, mint azt már említettük, dr. Rácz Lajos ka­marai igazgatóval együtt járt Ulrich Jenő, a Tiszántúli Orosházán Körzeti Mezőgazdasági Hitelszövetkezet igaz­gatója is, és tárgyalásokat folytattak ez alkalommal a békésvármegyei gaz­datársadalom jelenlevő vezetőivel, mi­ként lehetne a Körzeti Hitelszövetke­zet keretében a békés megyei gazdaér­dekeltség szervezése. Örömmel adjuk hírül hogy kerületünk nagynevű kép­viselőjét, Csizmadia András mezőgaz­dasági kamarai választmányi tagot, a Tiszántúli Körzeti Mezőgazdasági Hi­telszövetkezet múlt hó 27-én megtar­tott ülésén Békés vármegye részéről igazgatósági taggá választotta. — Mi­dőn ezt örömmel adjuk hírül, remél­jük, hogy ezen szövetkezetnek, melyet még megboldogult Nagyatádi Szabó István hívott életre, áldásos, közhasznú működése Békés vármegyére is mind szélesebb körben is kiterjed, — ami közgazdasági életünkben feltétlen ha­ladást fog jelenteni. (Mi az clán az irat ériiáiadat A kommunisták annak idején ren­geteg ékszert és egyéb értéktárgyat szedtek össze a lakosságtól, amiket aztán a budapesti elöljárósághoz szál­lítottak fel. 1920-ban a megszálló oláhok a IX kerületi elöljáróság épületében talált értéktárgyakat magukkal vitték. A magyar kormány lépéseket tett e tárgyak visszaszerzése múlt hó 29 év és 30 áv érdekében. A a magyar megbízottak Aradon diplomáciai tár­gyalást folytattak az oláhokkal, ame­lyen a kormányt dr. Csatáry Béla bel­ügyi tanácsos, Békés vármegyét dr Kovacsics Dezső főispán képviselte.­­A kétnapos tárgyalás folyamán az olá­hok nagynehezen hozzájárultak az el­vitt értékek visszaadásához, melyek­ között sok magánember tulajdonát ké­pező ékszer mellett ott van Erkel Fe­renc arany babérkoszorúja is. Az átvétel eszközlésére e bó 12-ét két vármegyei számvevő megy át Aradra. Orosháza új szinik­erületb­en Debrecen—Szolnok—Gyula- Orosháza egy szinikerület Csak nemrégiben írtunk arról, hogy Szolnok kiválván a kecskeméti színi­kerületből, a békéscsabai kerület is aspirál e városra s most a szinikerü­letek uj beosztási tervezetéről kapunk hírt. Hírforrásunk szerint a szinikerületek új átcsoportosításának tárgyalásai so­rán az illetékes minisztériumban, ben­nünket érdeklőleg egy igen nagy jelen­tőségű terv merült fel. Arról van szó ugyanis, hogy Debrecen, Szolnok, Gyu­la és Orosháza alkotna egy szinikerü­letet. Ez a terv reánk nézve igen elő­nyös volna, mert hisz akkor évente pár hónapra a vidék egyik legjobb színházát, illetve annak társulatát lát­hatnánk vendégül, Orosháza kulturális életében ez nagyfontosságú ügy. Saj­nos azonban egy nagy bökkenője van a dolognak, ami bizonyára nem fogja elkerülni az érdekeltek figyelmét, Oros­házának ez idő szerint nincs megfelelő­ színháza, vagy színházterme. No, de lehet, hogy mire ez a terv megvalósul, már másképp lesz Oros­házán is. Lakodalmi meghívók el­jegyzési kártyák Ízléses karton­papírokon, csinos kivitelben ol­csó árban készülnek Demartsik Ferenc könyvnyomdájában IV. ker. Templomkis-ucca 43. szám, Csíkkent a csődök száma. A Pénzintézeti Központ új jelentése beszámol az ország gazdasági életéről. Most készítették el a Pénzintézeti Központnak az 1925 ös évről szóló kimerítő gazdasági jelentését. A jelentés bevezetőül megemlékezik az államháztartás egyensúlyának hely­reállításáról és a központi jegybank megteremtéséről, ami az egész szaná­lás tervének leglényegesebb pillére. A Pénzintézeti Központ — mond­ja az évi jelentés — vissza fog térni eredeti hivatásához, amely egyfelől preventív jellegű, vagyis az állandó kötelező revízióra vonatkozik, másfelől pedig a hitelválságok orvoslására, az intézetek szanálására, kényszerfelszá­molásokra irányul. Ezután ismerteti a jelentés, hogy az inflációs korszak behatásai következ­tében a Pénzintézeti Központ anyagi erejének a növelése is szükségessé vált. Ezért a pénzügyminiszter a tör­vényhozásnak előterjesztést tett aziránt, hogy az államkincstár a Pénzintézeti Központ üzletrésztőkéjének és veszte­ségi tartalékalapjának kiegészítésére a szükséghez mérten megfelő összeget bocsáthasson rendelkezésre. Ezt a fel­hatalmazást a törvényhozás az 1926. évi IV. törvénycikkben adta meg és most már csak a Népszövetség jóvá­hagyása szükséges ahhoz, hogy a meg­felelő intézkedés megtörténjék. — Minden reményünk megvan arra, — mondja továbbiakban a jelentés — hogy ezt az átszervezést a továbbiak­ban oly módon lehet végrehajtani, ami kizárja, hogy az állami pénzeszközök kezelésének a Magyar Nemzeti Bank­hoz való összpontosítása a hitelélet károsodásával járjon. A Pénzintézeti Központ folyószámla­­forgalma az elmúlt évben 29 billió koronát ért el. A P. K. a vidéki pos­tahivatalok­­ pénzfeleslegeinek kezelése terén is nagy munkát végzett. Az Államvasut vidéki állomáspénz­tárait is mentesítették a pénzfeleslege­ik csomagolásával és elküldésével járó kockázattól, mert ezek a pénztárak feleslegeiket a postahivataloknál Pénzintézeti Központ számlájára fizetik a be, úgyhogy a pénzintézetek ezeket az összegeket ott, helyben fel is használ­hatják. A vidéki postahivatalok pénz­feleslegeinek igénybevételével jelenleg 207 helyen 497 pénzintézet van meg­bízva. A jelentés ezután összefoglalóan is­merteti a Magyar Nemzeti Bank tevé­kenységét 1925 szeptember elsejétől december 31 éig, majd ismerteti a de­vizaforgalom felszabadítását, ami szin­tén az 1925 ös év pénzügyi életének egyik nagy eseménye volt. Ezután a mérlegvalódiság helyreál­lításáról közöl részletes tájékoztatót a jelentés. A mezőgazdaság helyzetéről kime­rítően emlékezik meg a jelentés, ha­sonlóképen az ország állatállományá­nak mai állapotáról. A magyar mező­­gazdaság szorosan vett növényterme­lése az 1925-ös évben 2 432.095.000 aranykorona értéket képviselt, vagyis csaknem elérte a két és fél milliárd aranykoronát. A terménypiac áralakulásáról, továb­bá a kereskedelem számadatairól is tüzetes tájékoztatót kapunk a Pénzin­tézeti Központ új jelentésében. A fő­városi üzletek számának gyarapodása eszerint az utolsó békeévhez képest átlagos­an 75 százalékra tehető. Ennek ellenére a magyar kereskedelem vál­ságos időket él, mert a kereskedők számának megnövekedésével szemben a belföldi fogyasztópiac kisebb lett azonfelül csökkent az üzleti tőke és a haszontétel, viszont emelkedtek a közterhek. Az elmúlt évben júliusban nyitották meg a legtöbb új üzletet Magyaror­s­zágon, összesen 112- et, viszont a legtöbb üzletbeszüntetés februárban volt, összesen 559 A csődök és kényszeregyezségek száma emelkedő tendenciát mutatott a múlt év novemberéig, decemberben azonban már csökkenés volt, lega­lábbis a csődöknél. Novemberben 53, decemberben 40 csőd volt, viszont a csődön kívüli kényszeregyezségek szá­ma májusban volt a legnagyob, ös­­szesen 30. A külkereskedelmi forgalomról ki­emeli a jelentés, hogy a külkereske­delmi mérleg deficitje csak 40,8 millió aranykorona volt, vagyis az 1924. évi hiánynak csak egyharmada, annak el­lenére, hogy behozatalunk 1924-hez képest kerek negyvenmillió aranykoro­nával emelkedett. Az iparágak helyzetével részletesen és külön külön foglalkozik a beszá­moló A drágaságról szólva, a jelentés is­merteti az indexszámok alakulását. E­­szerint 1925-ben az év elejétől az év végéig a lakásbérek betudásával 17.10- ról 14.734-re csökkent.­­A munkanélküliek száma 1925 már­ciusában volt a legnagyobb, összesen 36.873 az egész országban. 1925 de­cember 31 én a munkanélküliek száma a fővárosban és a vidéken együttvéve 26711 volt, tehát enyhülés mutatkozott itt is. A legális kivándorlás novem­berben csökkent, decemberben azon­ban emelkedett. Amíg novemberben csak 18-an jelentették be az országból való elköltözésüket, addig december­ben 45 szakszervezeti tag távozott el az országból. Peking elesett Londonból jelentik; Pekingből je­lentik, hogy óráról órára várják a tá­bornagyok hadseregeinek bevonulá­sát, amely kardcsapás nélkül fog vég­­bemenni, miután a nemzeti hadsereg csapatai kiürítették a fővárost és több hadoszlopban igyekeznek Kalgan felé, az után pedig elszélednek. A nagy­hatalmak pekingi követei a központi kormánynak megfelelő összeget bo­csátottak rendelkezésére, hogy a ki­vonult katonaság hátralékos zsoldját ki lehessen fizetni s így a veszedel­mes forradalmárcsapatokat hazaküld­­ték. Pekingtől északra a Nankau felé vezető hegyszorosnál a nemzeti had­sereg elvonult csapatai összetorlódtak, ezért a tábornagyok hadereje csak lassan közeledik Pekinghez, nehogy összeütközés támadjon a Kuo-Ming- Csu hadakkal í) párizsi olasz követ lemondásának háttere Párisból jelentik. Különböző párisi lapok közlik ma, hogy Avezzano pá­risi olasz nagykövet lemondott állásá­ról. Felmentési kérését „egészségi okokkal" támogatta, de az igazi ok, amely elkedvetlenítette, a fasiszta po­litika új iránya, amelyet a Vatikánnal és a népek szövetségével szemben követ. Ebben a kapcsolatban azt írja az Oeuvre, hogy Mussolini és a fasizmus külpolitikája a leghatározottabban har­cias. A fasiszta diplomácia csak ürü­gyet és alkalmat keres a háborúra Franciaország, Németország, Törökor­szág és Abesszínia ellen. Időjóslat: Esők várhatók, eset­leg zivatar, majd megélénkülő szelek­kel esetleg hősülyedés. 1926. április 1 Versenyfutás két pártért A pusztaföldvári patika sorsa felett áprilisban, a békésié felett májusban dönt a köz­­igazgatási bíróság A közeli időkben Békés vármegyé­ben két gyógyszertár betöltésére ke­rül a sor. A pályázóknak példátlanul nagy tömege vetélkedik mind a két gyógyszertárért. Pusztaföldvár község elöljárósága már megtette javaslatát a patika be­töltésére, s mint azt már megírtuk, Paulovits Gyula orosházi gyógysze­részt hozta javaslatba, — míg Békés elöljáróságának véleményét csak ezu­tán kérik ki. A választás természetesen a várme­gye közigazgatási bizottságán múlik, amely áprilisi ülésén dönt a puszta­földvári és májusi ülésén dönt a bé­kési patika betöltése ügyében. Úgy halljuk, hogy mind a két ülés igen népes lesz, mert a bizottsági ta­gok csaknem teljes számmal gyűlnek össze a megyeszerte óriási érdeklő­déssel várt döntések meghozására. A gazdatársadalom az eladósodás útján. A gazda mindig szeretett panasz­kodni. Ha rossz volt a termés, akkor a rossz termés miatt, ha jó volt a termés, akkor azért, mert a bő kínálat leszorította az árakat a piacon. És mert a múltban megszokták az em­berek ezeket a gazda panaszokat, most nem tulajdonítanak nagyobb je­lentőséget nekik, pedig több joggal ma senki sem panaszkodhatik, mint a gazdák. Való igaz, hogy ma negyven­két féle, egyenként is kiszámíthatatlan adó nehezedik a gazdatársadalomra és ma már senki nem vonja kétségbe hogy a mezőgazdaság adóterhe sem­mivel sem marad el a többi termelő osztályoké mögött. Régebben a mező­­gazdasági termények, állatok értékesí­tése nem volt probléma. A monarc­hia 55 milliós fogyasztóterületén 6 aranykoronás vámmal védett mono­póliumot élvezett a magyar búza és azok, akik piacra vitték készleteiket, teljes árat kaptak értük. Ma más a helyzet. A mezőgazdasá­gi cikkek ára nem tudott lépést tarta­ni az iparcikkekével. Az elfogulatlan statisztikák egész sora igazolja, hogy búza és csizma, vágómarha és a mű­trágya ára közt a békeárakhoz képest olyan diszparitás mutatkozik, amely egymagában is komoly alapot ad a gazdák panaszainak. A budapesti gabonatőzsde nem Csi­­kágó után, hanem az értékesítési le­hetőségek után igazodik és jellemző, hogy Bécsben, amely egykor legna­gyobb felvevő-centruma volt a magyar búzának, hónapok óta vagyononként 5—10 millióval olcsóbban jegyzik a magyar búzát a hasonló amerikainál. Az okot könnyű megtalálni, úgy­szintén a következményeket is. Az 55 milliós, egységes fogyasztóterület csök­kent vásárlóképességű alkotóelemeire bomlott szét és a kereslet kávéskanál adagolásban jelentkezik a mezőgazda­­sági termelés minden terrénumán. Ez nyomja le az árakat és ez teszi olyan nehézzé az értékesítést az életszükség­letet jelentő cikkeknél is. A következ­mény pedig a gazdatársadalom eladó­sodása, amelynek kamattételei ijesztő perspektívát nyújtanak. A gazdának 25—30 évre kell lekötnie magát, hogy „csak“ 12—13 százalékos kamat ter­helje a felvett kölcsönpénzt, egyébként jóval magasabb terhet kell vállalnia. Melyik az a hasznos beruházás, amely ilyen feltételek mellett kifizeti magát? Nehéz problémák ezek, amelyek mellett nem mehet el gondtalanul az iparos, kereskedő, lateiner és hivatal­nok lakosság sem. Mert ha az ország legerősebb fundamentumán, a gazda­társadalmon is ilyen rések és repedé­sek mutatkoznak, akkor mit várjon a jövőtől a lakosságnak az a 35 száza­­léka, amely nem közvetlenül a föld­­ből él?

Next