Orosházi Friss Hirek, 1931. október-december (8. évfolyam, 222-296. szám)

1931-10-01 / 222. szám

r 1« "Wl/í «>J ^ ^ * /Csütörtök, 1931. október 1. jMJ?€ ä JEL%B 0MAM.CJ?» A ^ ^ JpC " Vili- évfolyam 222. szám. RisfilfR^ Előfizetési árak: Helyben egy negyedévre MRánfrflP$tfi ® tóflF ® ÍÍ llftflBBftftWtIHiMli Szerkesztőség és kiadóhivatal Orosházán, 5.60 P, vidékre egy negyedévre 7 pengő. IV., Bajza­ utca. A kiadóhivatal minden kér-Lapzárta éjjel 12 órakor. Megjelenik min­ ””désre vonatkozólag válaszbélyeggel küld hennap korán reggel. Telefon 113. szám. Laptulajdonos: DEMAVITSIK FERENCZ értesítést. Hirdetések díjszabás szerint. Dr. Márky Barna alispán nyilatkozata a téli inségakció ügyében a minisztériumi értekezlet csak elvi jelentőségű vett Az országos inségenyhitéssel kap­csolatban hétfőn és kedden Buda­pesten lefolyt nagyjelentőségű meg­beszélések ügyében az Orosházi Friss Hírek munkatársa kérdést in­tézett dr. Márky Barna alispánhoz, aki a többek között a következőket mondotta: Az egész ország közönsége nagy figyelemmel kísérte azt az értekez­letet, amely a gazdasági válság okozta ínség enyhítése ügyében Bu­dapesten a kormány kezdeményezé­sére indult meg. Az inségakció kez­detét az a két értekezlet jelentette, melyet szeptember 28-án és 29-én tartottak meg a belügyminisztéri­umban dr. Ivády Béla földm. mi­niszter elnöklete alatt Keresztes- Fischer Ferenc belügyminiszter és dr. Ernst Sándor népjóléti és kul­tuszminiszter személyes jelenlétében, valamint a többi összes minisztéri­umok képviselete mellett. Ezeken az értekezleteken az összes törvényha­tóságok fő és alispánjai, valamint a törvényhatósági jogú városok pol­gármesterei is részt vettek. Békés­­vármegye eredetileg 28-ára volt az értekezletre meghíva, de a közgyűlés miatt ezt másnapra halasztották Bé­kés vármegyét illetőleg. Hangsúlyoznom kell, hogy ez az értekezlet egyelőre csak elvi jelentő­ségű volt, míg az alispánok és pol­gármesterek által az értekezletre vitt kimutatásokat a minisztérium igyek­szik mielőbb feldolgozni és csak en­nek megtörténte után lehet megtud­ni azt, hogy az egyes megyék, illet­ve törvényhatóságok a tényleges in­ségakció céljaira mennyi gabonát, il­letőleg mennyi készpénzt kapnak. Az akció tulajdonképpen három részre tagozódik. Az irányelv az mind a három résznél, hogy ellenszolgáltatás nélkül csak a kereset és munkaképtelen, va­lamint teljes vagyontalan sze­mélyek részesülhetnek segélyben. Egyébként a vármegyék munka­alkalmakat igyekeznek biztosítani és ezeknél a munkaalkalmaknál alkal­mazott munkások természetbeni, il­letve készpénzben való kifizetéséhez az államtól kapnak a törvényhatósá­gok megfelelő mennyiségű búzaköl­­csönt. A búzát a m. kir. földm. minisz­ter bocsájtja a vármegyék rendel­kezésére és a rendelkezésre bocsáj­tott mennyiséget a vármegyék kész­pénzben kolettamentesen mázsán­ként 6 P-vel számítva kötelesek ki­fizetni, vagy ha a szükséges fedezet­tel a vármegye nem rendelkeznék, az összegért garanciát kell vállalnia. A megye az általa kifizetett összege­kért a községeknél talál fedezetet, mert a községeknek, illetőleg a váro­soknak tovább adandó gabonát ezek garanciája mellett adja ki. Az akció második része a nép­jóléti miniszter a rendelkezésére ál­ló nem nagy összegű hitel terhére némi készpénz segélyezés, amelyet a vármegyék között osztanak fel. Ezen kívül kisebb mennyiségű ru­házati cikket is juttatnak az ínsége­seknek, amely ruházati cikkek elké­szíttetésénél a népjóléti miniszter a vármegyék ipari lakosságát is fog­lalkoztatja, vagyis bizonyos kontin­gens cipőt és ruhát, a vármegyék munkanélküli kisiparosságával ké­szíttet el. A harmadik része az akciónak a kereskedelmi miniszter hatáskörébe tartozik, aki is — hangsúlyozom — a rendelkezésre álló és országos vi­szonylatban csekélynek mondható összeg terhére földm­unkálatokat tesz folyamatba. Még egyszer kijelentem, — mon­dotta az alispán — hogy az az ös­­­szeg, illetőleg természetbeni ado­mány, melyeket a minisztérium Bé­kés vármegyének juttat, még isme­retlen, de azt is ki kell jelentenem, hogy a munkanélküliek segélyezésé­re az 1930. és 1931. években lefoly­tatott akció kereteit a most megin­duló akció sem fogja meghaladni. Csaknem ötezer munkáscsalád megélhe­tését biztosítja a készülő szénrendelet­­i 33-as bizottság tegnapi ülése Csizmadia András felszólalása a bizottságban A 33-as bizottság Ugron Gábor elnöklete alatt tegnap délelőtt ülést tartott, melynek napirendjén az or­szág szénszükségletének ellátását szabályozó rendelettervezetet vitat­ták meg. A kormány részéről gróf Károlyi miniszterelnök, dr. Kenéz kereskedelemügyi miniszter, Ivády földmivelésügyi miniszter és Darányi Kálmán államtitkár volt jelen az ülé­sen. A rendelettervezetet Temesváry előadó ismertette. Rámutatott, hogy bár a kereskedelem terén minden megkötöttség zavarólag hat, most igen fontos körülmények sürgetik a szénellátás szabályozását s nemcsak valutáris érdekek, hanem szociális szempontok is vezetik a kormányt, amikor az ország szükségletének biz­tosítására ezzel a tervvel jön elő. A statisztikai adatok szerint az ország évi szénszükséglete kereken 100 mil­lió vagonra tehető, melynek negyed részét külföldről kell importálnunk. Szükség van tehát, hogy ebben az évben a behozatalt korlátozzuk és a belföldi termelést emeljük, még­pedig legalább 30 százalékkal kell emelni a termelést, hogy a külföldi szén javára eső calória különbséget eliminálhassuk. Hogy a külföldi sze­net 100 százalékban nem lehet ki­szorítani, annak oka az, hogy van­nak üzemek, amelyek csak a kül­földi szénnel bírnak termelni. A múlt évben 80.000 vagon kül­földi szenet hoztunk be. A kormány­nak az a terve, hogy a kőszén, bar­na szén, briket és koksz behozatalát engedélyhez köti, a szén­ellátás irá­nyítását miniszteri biztosra bízza és minden visszaélést, amit a rendelet ellen elkövetnek, kihágásnak minő­sít, az elkövetőjét 2 havi elzárással sújtják, az engedély nélkül behozott árut elkobozzák. A kormány minden eszközzel megakadályozza a szénárak fel­emelését és a háztartások szén­ellátása nem esik korlátozások alá. Dr. Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter beszédében kifejtette, hogy a múlt esztendőben 88.000 vágón szenet, 38.000 vágón kokszot impor­táltunk külföldről, ezt az állapotot tovább fentartani lehetetlenség. A rendelkezésünkre álló valutakészle­teket nem szabad a szén behozata­lára használni. Minden vágón kül­földi szén behozatalával 10—12 kül­földi munkást fizetünk meg, ennyi pénznek nem szabad külföldre men­ni akkor, amikor a magyar belföldi szén mennyiségileg és minőségileg is megfelel az ország szénszükségle­tének. Igaz, hogy a közönség ide­genkedik a hazai széntől, azonban ez az idegenkedés indokolatlan s csak onnan származik, hogy a kö­zönség nem tud a hazai szénnel bánni és nincs megfelelő kályha, melyben a hazai szenet teljesen ki­használhassa. Gondoskodni kíván, hogy a hazai szénnel való fűtésre al­kalmas kályhát a háztartások csekély áron, eset­leg bérlet útján beszerezhessék és a fűtés módozatainak bemu­tatására fűtési kiállítást rendez. Ha minden intézkedés ellenére bi­zonyos kellemetlenségek mutatkoz­nának is a hazai szénnel való fűtés­nél, ezeket a kitűzött cél érdekében a közönségnek el kell viselnie. A cél kettős: kereskedelmi mér­legünk megjavítása és devizakész­letünk megkímélése.­­Egy munkás naponta 7 és fél mázsa szenet tud kibányászni, 1 vagonra valót 13 munkás. Ilyen számítás mellett 4700 munkáscsalád, tehát mint­egy 16.000 lélek kap kenyeret a hazai szén megfelelő kiterme­lésénél, nem is számítva azt, hogy a porszén előállítása is munkaerőt igényel. A rendeletben foglalt szankciók inkább csak intelmek, preventív in­tézkedések, mert hiszen remélhető, hogy azoknak alkalmazására sor nem kerül. A javaslathoz elsőnek Perényi Zsigmond szólott. Elvi ellensége a kereskedelem terén minden kötött­ségnek, most tényleg szükségesnek látszik a rendelet kiadása, félő azon­ban, hogy a rendelet tilalmi ren­delkezései beleütköznek a fennálló kereskedelmi szerződésekbe, retor­zióra lesznek alkalmasak és meg­akadályozzák új kereskedelmi szer­ződések kötését. Devizakorlátozás szempontjából nem emelhető kifo­gás a rendelet ellen, ezért indít­ványozza, hogy a szénbehozatal en­gedélyhez való kötése csak a devi­zakorlátozás tartamára történjék. Rá­mutat arra, hogy a hazai szén hasz­nálatára külön fűtőberendezés szük­séges, garanciákat kér, hogy ezek­nek létesítése körül nem fognak visszaélések történni,­­kívánatosnak tartja, hogy maguk a bányák vál­lalkozzanak a fűtőberendezések dol­gában és kifogásolja, hogy a ren­delettervezet elkészítése előtt nem hallgatták meg az Ipartanács állan­dó bizottságát. Csizmadia András aggodalmát fe­jezi ki a szénellátási javaslat ügyé­ben, mert az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a behozatal korlá- Áttföttözködés miatt_______________________ mél­yen leszállított árban árusítunk! Siessen vásárolni, amig készletünkben választékot talál! _ _ _ ___ _ _ __ _ — ^ — Aradi Elemér és Társai dióda ■HHhHHHHHhHHHI Telefon 33. vaskereskedés Orosháza.

Next