Orosházi Friss Hírek, 1940. március (17. évfolyam, 49-72. szám)

1940-03-01 / 49. szám

2 OROSHÁZI FRISS HÍREK | 1 1940. március 1. „Megmásíthatatlan akaratom a nemzetet a boldogulás útjára vezetni“ A községi képviselőtestület közgyűlése A Kisbirtokos Szövetség hatalmas, eme­leti dísztermét zsúfolásig megtöltötte tegnap délután fél 6 órakor az az ünneplő tömeg, a­­mely községi képviselőtestületi díszközgyűlés keretében akarta hódolatát nyilvánítani a Kor­mányzó Úr iránt abból az alkalomból, hogy Is­ten kegyelméből megérte országosának húsz­éves fordulóját. A közgyűlésen jel­en voltak a honvédség, egyházak, a hatóságok, intézmé­nyek, egyesületek képviselői és Orosháza pol­gári társadalmának minden rendű és rangú tagjai. A Petőfi Dalárda elénekelte a Hiszek­egyet, majd Baranyai Kálmán község­i bíró meg­nyitotta a diszközgyűlést, Bulla Sándor dr. fő­jegyző üdvözölte a közgyűlésen megjelenteket, utalt néhány tartalmas mondatban az ünnep, jelentőségére s azzal a hő óhajtással fejezte be szavait, vajjha mielőbb ránk virradna a jobb kor, mely után buzgó imádság epedez száz­ezrek ajakán. ( Csizmadia Olga gimn. IV. oszt. tanuló az ünnepi meghatódás kedves és érthető lámpa­lázával, de igen mély érzéssel és tehetségesen adott ,elő hazafias verset, majd megszólalt a rádió és a közgyűlés közönsége végighallgatta gróf Teleki Pál miniszterelnök vigadói ünnepi beszédét. A mélygondolatu beszédben gróf Te­leki — a többek között — a következőket mon­dotta : »Holnap lesz húsz éve, hogy az egész nem­zet nevében a nemzetgyűlés már nemcsak a kardot bízta rá, de a romtakarító csákányt és — Ez nem nagyhangú szónoki kijelentés és üres szólam, amelynek hatása eltűnik azon­nal, mihelyt ennek a diszes teremnek tündöklő csillárjai kialusznak, nem is hiú ábránd, amely minden történelmi és tárgyilagos alapot nél­külöz, hanem a történelmi igazságso­lgáltatás szükségszerűségének olyan logikus következ­ménye, amelynek előbb vagy utóbb, de még­ Horthy Miklós életében és országlása alatt fel­tétlenül be kell következni. — Ki hitte volna ezelőtt még két esztendő­­vel is, hogy ma II. Rákóczi Ferenc sírja fölött­­a Kassai Dóm tornyáról magyar zászlót fog len­getni a felvidék északi szellője? Ki merte volna hinni azt, hogy a kormányzó országosának huszadik évfordulóján ismét magyar földből in­dul el a Tisza kanyargós útjára? S mindez ma boldog élő va­lság, a kormányzó húszéves gyönyörű munkájának legszebb és legértéke­sebb eredménye. — S ha ez megtörténhetett, mint ahogy megtörtént, el fog jönni a többi is. Nem voltunk és nem vagyunk csodavárók. A realitások vi­lágában élünk s nem szabad futnunk csalóka ködképek és tovatűnő délibábok után. Amit azonban mi várunk, aminek eljövetelében hi­szünk, bizakodunk és reménykedünk, az nem csalóka délibáb, hanem boldog valóság és igaz­ság, aminek előbb vagy utóbb el kell jön­nie, mert ezért élünk, ezért dolgozunk, küzdünk és szenvedünk , mert így akarja ezt nagybányai vitéz Horthy Miklós ! — Mélyen tisztelt ünneplő közönség, igen tisztelt díszközgyűlés ! — Nehéz időket élünk. Sötét felhők jár­nak mindenütt. Isten kezében vagyunk mind­nyájan, senki sem tudhatja, hogy mit rejteget számunkra a sötét jövő. Éltünk azonban már mi sötétebb éjszakában is ezelőtt husz entendő­­vel, amikor alig-alig akart derengeni. És mégis talpra állottunk, itt vagyunk, mert hűségesen ásót is Horthy Miklós kezébe adta, arra bízta az ekét is, a kalapácsot és a tollat, az ország újjáépítését. A magyar megtalálta benne azt a férfiút, akiben önmagának legjobb és legneme­sebb örök tulajdonságait látta. Aki bizodalmat önthetett a nemzet szívébe, akit arra valónak ítélt, hogy a Feltámadás felé vezesse. A Kor­mányzó pedig nyilvános vallomást tett akkor és szent ígéretet : »Megmásíthatatlan akara­tom a nemzetet a boldogulás útjára vezetni...« »A keresztény erkölcs uralmát helyre akarom állítani.... »Szeretettel, türelemmel és meg­értéssel, igazságosan fogom gyakorolni a fő­hatalmat. Egyformán gátat kívánok vetni min­denféle túlzásnak, a kíméletlen érvényesülési vágynak, a pártszenvedély elfajulásának, az osz­tályharcra való uszításnak és a termelést meg­bénító izgatásoknak. Őrködni fogok a közélet tisztasága felett... A magyar nép erényeire akarom felépíteni a nemzet jövőjét. Minden igyekezetemmel elősegítem a magyar kultúra tökéletesedését és szellemi életünknek minden mételyező hatástól való megtisztítását...« Ez a cél vezette Őt és vezeti mind máig és vezeti tovább, — az Ő erős meggyőződése, hite, fegyelme és akarata vezette a nemzetet — történelmi szemmel nézve — csodálatosan rövid idő alatt oda, ahol ma vagyunk.« A nagyhatású beszéd után dr. Kávássy Al­bert kormányfőtanácsos mondott remekül fel­épített záróbeszédet. Magyar lélekbe hasító része a beszédnek a következő:­­ I­s követtük rajongásig szeretett kormányzónk akaratát és parancsát, részesei voltunk az ő végtelen szeretetének és apai gondoskodásának s boldogan és büszkén sütkéreztünk abban a fényben, amelyet az ő páratlan egyénisége és tekintélye árasztott ki magából az egész világ felé. S amikor most országosának huszadik évfordulója alkalmából őt ünnepeljük, nagy szegénységünkben nem adhatunk neki nagyobb és mé­rtékesebb ajándékot, mint határtalan szere­­tetünket, hódolatunkat és mélységes hálánkat és azt a szent elhatározást, hogy , azután is követni fogjuk őt, mert ő az igaz utat járja, amely a magyar igazság felé vezet. A nagyhatású beszéd után az Orosházi Dalegylet elénekelte a Himnuszt s ezzel a dísz­közgyűlés végetért.­­ A Minisztereln­ök Úr elhangzott beszéde bőséges kifejezője volt a magyar nemzet szeretetének, hódolatának és hálájának és elmondott mindent, amit a legelső felelős tényező a nagy nyilvánosság előtt elmondhatott. Egy azonban nem volt benne a beszédben. Nem is lehetett, mert felelős helyről felelős személy a nyilvánosság előtt nem mondhat el olyat, amit pedig el szeretne s el tudna mondani. Mi azonban úgy éreztük, hogy bár az élő be­szédből hiányzott, de a Miniszterelnök lelke mélyén ott égett az a forró vágy, amit mi nyíltan kimondhatunk, hogy vitéz nagybányai Horthy Miklós további országlásától várjuk a megtaposott magyar igazság helyreállítását és a tő­lünk gáládul elrablott többi magyar területek visszaszerzését. Alapítványok örökítik meg a Kormányzó nevét (Budapestről jelentik). A Nemzeti Bank 250.000, a Magyar Gyárosok Országos Szövet­sége 500.000 pengős alapítványt tett s ezeket a Kormányzó Úr nevéről nevezik el. Az alapítvány célja, hogy annak jövedelméből közszolgálati és közgazdasági pályákon elhelyezkedni kívánó tehetséges magyar fiatalemberek kapjanak ta­nulmányi támogatást. Félórás ágyutű­z Holland partok közelében (Amszterdam). Csütörtökön éjféltájban a holland partok több pontján ágyulövések hang­ja hallatszott. Az erős tüzelés mintegy félóráig tartott. Az ágyulövések hangját hallották Sche­­veningenben, Hágában és Hoek van Holland­ban. Sokan felkeltek ágyukból és a tengerpartra siettek, de hajót sehol sem láttak. (MTI) A Kormányzó Ur kitüntetése (Budapestről jelentik): A Kormányzó Ur őfőméltósága tegnap kihallgatáson fogadta a jugoszláv rendkívüli követet, aki Pál régensher­­ceg jókívánságait tolmácsolta és átadta a »Kara­­gyorgye Csillag« nagykeresztjét, amely a leg­régibb és legnagyobb szerb — ma jugoszláv — kitüntetés, amit csak a legritkábban ajándékoz­nak. Ugyancsak megjelent kihallgatáson a bol­gár rendkívüli követ is, hogy Boris király sze­­rencsekívánatait jelentse e főméltóságának és átadja a »Szent Ciril és Metod-rendet« a láncok­kal. Ezt a legmagasabb bolgár érdemrendet csak uralkodók s csak a legritkább esetben kapják. Miért nem nyújt Norvégia hivatalos támogatást Finnországnak (Zürich), Oslóból jelentik: Kohl norvég külügyminiszter az United Press tudósítójá­­jának adott kizárólagos interjúban kijelentette, hogy Norvégia magatartása a finn—orosz vi­szállyal szemben azonos Svédország magatartá­sával. Norvégiának, éppen úgy mint szomszéd­jának, nincs szándéka hivatalos támogatást nyújtva közbelépni. A norvég kormány elhatá­rozása ugyanarra a meggyőződésre épül fel, a­melyet­ Gusztáv svéd király és a svéd minisz­terelnök juttatott kifejezésre. Eszerint a be­avatkozás annak a nagy veszélynek tenné ki az északi államokat, hogy belesodródnak az euró­pai háborúba. ■ • r t' . ' Egymilió finn védi a honi földet A Paris Spir oslói tudósítója interjút kö­zöl Toivola ottani finn követtel. Toivola kije­lentette, hogy a finn nők Lotta-különítményei­­nek százezr tagját és a negy­ed milliónyi segéd­­szolgálatot teljesítő nőt beleértve, a finn mozgó­sítottak száma eléri az egymillió főt, tehát az ország lakosságának több, mint negyedrészét. Ahoz, hogy a finn védekezés a nyár beálltáig sikeres lehessen, a követ szerint még százezer emberre, az eddiginél több nehéz tüzérségre és repülőanyagra van szükség. Anglia a Csendes óceánra is ki akarja terjeszteni a dugáru ellenőrzést (Malinó). Az olasz lapok mekszikói jelen­tése szerint Manzaniti mekszikói kikötőt két an­gol cirkáló őrzi, hogy megakadályozza hadi­i anyag szállítását Oroszország felé és onnan Né­metországba. Az olasz lapok londoni jelentése szerint az angol gazdasági miniszter az alsó­házban kijelentette: az angol kormány a Csen­des-óceánon is életbe akarja léptetni a dugáru­­ellenőrzést, mert az a gyanúja, hogy Amerika Vladivosztokon át nyersanyagot szállít Német­országnak. Franciaország bevezeti a jegyrendszert az egész vonaton (Párisból jelentik). Reynaud francia pénz­ügyminiszter tegnap rádióbeszédben indokolta meg az újabb rendszabályokat, amelyeket a kormány a gazdasági életben bevezetett. Be­jelentette, hogy a legköz­elebb az egész vonalon bevezetik az egyéni jegyrendszert. A kormány elhatározta, hogy a nőket fokozottabban bevon­ja termelésbe s ha kg 11 a kötelező munkaszolgá­lat bevezetésétől sem riad vissza. Százezer embert vesztett a szovjet a karéjjai harcokban (Helsinki). Az oroszok a karjalai földszo­­roson újabb és újabb csapatokat vetettek harc­ba, de nem sikerült megtörniük a finnek ellen­állását. A finnek minden orosz támadást visz­­szavertek és az oroszok sok embert és hadi­anyagot vesztettek. A karjalai földszoroson vég­rehajtott támadásban a szovjetoroszok vesz­tesége eddig 100.000 ember, 400 páncélkocsi és 300 repülőgép. (MTI)

Next