Orosházi Friss Hírek, 1942. június (19. évfolyam, 123-145. szám)
1942-06-02 / 123. szám
■J 942. J'urjrus 2,L a ÖÍ Ü.UI HtlEE3 „Szentség a magyar fa“ A Kállay-kormány fajvédelmi politikája «Szentség a magyar föld, mondotta néhány évvel ezelőtt a magyar föld akkori minisztere. Szentség, amelyhez csak áhítatos lélekkel és megszentelt érzelmekkel szabad nyúlni. A zsidóbirtokok igénybevételéről szóló törvényjavaslat képviselőházi tárgyalásán pedig a javaslat előadója hangoztatta, hogy a magyar föld nem kereskedelmi árucikk s nem hasonlítható egyéb vagyontárgyakhoz. A Kállay-kormány fajvédelmi alapon megalkotott földbirtokpolitikai törvényjavaslata visszaemeli a magyar földet arra a magas helyre amelyre csak áhitatos lélekkel nézhetünk fel s gondoskodik arról, hogy a magyar sorsot jelentő földet ne bitorolhassák a magyarságtól idegenfaju és felfogású elemek. Ez a törvényjavaslat, amely a miniszterelnök bemutatkozó beszédének elhangzása után alig néhány héttel már a Ház elé került, amellett, hogy fényt vet a kormány munkatempójára, a fajvédelmi politika egyik elsőrendű megnyilvánulása is, s tulajdonképpen csak azt a célt valósítja meg, amelynek eléréséért Magyarország a történelem folyamán annyit küzdött. Ez a cél: kizárni a zsidókat a föld birtoklásából. Erre irányultak nagy királyaink, Szent László, Kálmán, Nagy Lajos, Mátyás és egyes habsburgházi uralkodók törvényei is, amidőn tilalmat állítottak a zsidók földbirtoklása elé, vagy legalább is a lehetőségekhez képest korlátozták azt. Hogy mégis 1939-ben, a magyar földbirtoknak húsz százaléka zsidó kezekbe került, annak oka abban rejlik, hogy az 1848-as jogegyenlőség megvalósítása után a zsidó szívósság és összetartás következetesen törekedett az anyagilag nehéz helyzetbe került nemesi birtokosztály és a gazdasági megalapozottság nélkül földhöz jutott felszabadult jobbágyság ingatlanainak megszerzésére. Ennek a folyamatnak vet most véget a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanainak igénybevételéről szóló törvényjavaslat, amelynek során szemben az 1939 évi IV. t. c. szerint zsidóknak minősíthetők hétszázezer holdat kitevő földjével az 1941 évi XV. t. c. alapján állapítja meg a zsidók fogalmát s így 830.000 katasztrális hold zsidó kézen lévő birtokot juttat a magyar nép, az ősi föld birtokosainak kezébe. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a zsidókézen lévő erdőbirtokok mennyisége közel félmillió holdat tesz ki, szemmel láthatóan érzékelhetjük a javaslat óriási horderejét. A népi fajvédelem politikájának egyik nagyszerű érvényesülését jelenti a javaslat, amely törvényerőre emelkedve, lehetővé teszi, hogy a magyar föld újból azok kezébe kerüljön, akik valóban szentségnek tartják s színtiszta magyar származásuknál és történelmi múltjuknál fogva és a föld iránti mérhetetlen szeretetükkel annyira egybeforrtak vele, hogy nélküle el sem tudják képzelni az életet. Ezeknek a föld mindent jelent, élethivatást és hazát, s ők valóban méltók ahhoz, hogy ne csak robotosai legyenek a földnek, hanem tulajdonosai is, mert ők nemcsak megmunkálják hanem szükség esetén életükkel és vérükkel meg is védik. nem sikerülhet, ha nem megfelelő magágyba kerül. Ha választhatunk, inkább a kölest, mint a mohart termeljük, mert a kölesnek mag termése is igen jól felhasználható, míg a moharé legfeljebb vetőmagnak alkalmas. A köles szénája szarvasmarhának, lónak egyaránt jó, míg a mohar szénáját — durvább volta miatt — csak le szereli. A későn vethető növényekhez tartozik még a pohánka, vagy hajdina néven ismert növény is. Igen nagy előnye, hogy még július elején is vethető. A talajvíz következtében sajnos sok helyen kipusztult a lucerna is és így elveszett az egyedüli nagy fehérjetartalmú takarmány a gazda számára. Fóliájára a későn vethető takarmánynövények közül legalkalmasabb a zabos bükköny: különösen akkor lesz fehérjében gazdag keverékünk, ha nem sajnáljuk belőle a bükkönyt. A későn felszabaduló földekre sok csalamádét fognak vetni gazdáink. A csalamádé — amint tudjuk — igen jó izü, de tápanyagokban, így különösen fehérjében nagyon szegény takarmány. Most, mikor úgy is szűkében vagyunk a fehérjében gazdag takarmányokkal, sokkal helyesebb lesz, ha nem tiszta, hanem borsós csalamádét velünk. A borsónak fehérjetartalma kb. hatszorosa a csalamádé fehérjetartalmának, könnyen elgondolhatjuk tehát, hogy mennyivel ér FERENC JÓZSEF KESERŰVIZ lékesebb a borsós csalamádé, mint a ’tiszta csalamádé és ezen kívül nagyobb tömeget is ad. Vetésénél arra vigyázzunk, hogy a borsót két héttel előbb vessük, mint a kukoricát, mert különben nem bír lépést tartani a kukorica fejlődésével. Borsós csalamádé vetésénél kukoricából 65—70 kg, borsóból 50 kg vetőmag kell. Felhasználható zöldetetésre, de megszárítható, vagy besavanyítható ugyanúgy, mint a tiszta csalamádé. Igen jó szolgálatot fog tenni az idei takarmányszűk évben a silócsalamádé, vagy más néven silókukorica. Igen nagy előnye, hogy még július elején is vethető —mert nem magtermésre számítunk — és az, hogy igen nagy tömeget ad s tápanyagban is sokkal gazdagabb, mint a kukoricaszár, sőt silózott állapotban egyes gazdák többre becsülik a takarmányrépánál is. Vetése 45—50 centiméteres sortávolságra történik. Ritkítása, fattyazása elmarad, mert hiszen az a célunk, hogy minél nagyobb tömeget adjon. Levágása akkor történik, mikor a szár száradni kezd. Felhasználhatjuk téli takarmánynak akár savanyítva, akár megszárítva. Hogyan csökkentheti a gazda a vízkárokat? ICesőn vethető takarmánynövények Ha késői vetésű takarmánynövényekről beszélünk, elsősorban a mohaira és a kölesre gondolunk. Ezeknek a termelését az állam is elősegíti a vetőmagakció létesítésével. Igen hálás mindkét növény, de jó termést mindkettő csak úgy adhat, ha megfelelő talajba kerül. A mahar a meleg, száraz éghajlat növénye, így természetesen csak a könnyen felmelegedő, kevésbé kötött talajokat szereti. A hideg, nedves talajt nem bírja, abban csak kínlódik. Éppen ezért a mélyebb fekvésű, magas talajvizű talajokban csak igen nagy szárazság mellett adhatna jó termést, mivel pedig szárazságra az idén nincs kilátásunk, kerüljük az ilyen földek moharral való bevetését. A köles már inkább bírja a talaj kevésbé meleg voltát és magasabb talajvizét, különösen a japán köles. Sajnos, ennek a magját már nem tudjuk beszerezni, mert legtöbb kereskedő már eladta készletét. Mind a köles, mind a mohar termelésénél igen fontos, hogy a magágy kifogástalan legyen. Az elmúlt évben is sok vízkáros földet vetettek be gazdáink kölessel és moharral és sajnos, az esetek nagyrészében a terméseredmény igen gyenge lett, ennek oka rendszerint az volt, hogy a vetéssel már úgy is elkésett gazda iparkodott földjét azonnal megszántam, amint arra a jószág rá tudott menni, nem törődve azzal, hogy a szántás nem kifolyástalan. A szántásra még nem alkalmas földet a jószág egyrészt a szántásnál, másrészt a vetésnél és a boronálásnál annyira összetömte, hogy a kikelő kis csira egész páncélréteggel találja magát szembe, azon áttörni nem tudván, elpusztul. Mind a köles, mind a mohar rövid tenyészidejű növény, úgy, hogy a pár napos késedelem miatt termése nem lesz rosszabb, de mint láttuk, Ezen a telefonszámon fizessen elő a «FRISS HÍREK »-re A magyar kir. honvéd haditudósító századi közlése Hogyan fogta el Budakint, a rettegett orvlövészvezért egy huszártizedes A huszárszakasz hetek óta fésülte a chinelji erdőt, üldözve az orvlövészeket. A huszárok ismerték az erdő minden rejtekét, a vízmosásokat, a vágásokat, hiszen sokszor megjárták már ezt a terepet. Egy alkalommal hosszú, nyurga alak tűnt fel a távolban, amint lassan poroszkált az utón A huszárjárőrrel tarló békés ukrán megrettenve ragadta meg a járőrparancsnok karját. A nyurga lovas, amikor a magyar járőrt megpillantotta, gyorsan visszakapta lovát, aztán elvágtatott az erdő sűrűjébe. — Buhukin — kiáltott fel az ukrán — Buhukin! Kiderült, hogy Buhukin. Iván évek óta rettegett réme az egész környéknek. 1936-ban küldték ki erre a vidékre Moszkvából, hogy háború vagy ellenforradalom esetére bandákba szervezze a lakosságot. Buhukin ettől kezdve élet és halál ura volt a chinelji erdőben. Hol itt, hol ott tűnt fel s ahol megjelent, a megrémült oroszok vakrémülettel engedelmeskedtek neki. Aki megpróbált szembeszállni vele, azt főbe lőtte. Gaztetteiről, kegyetlenkedéseiről senkinek sem kellett számot adnia. Gyűlölték s ő nem bízhatott senkiben, csak a feleségében, aki kéme és hírvivője volt az urnának. Az asszony elárulja férjét Amikor a megvert szovjet seregek visszavonultak, Budukinra várt a feladat, hogy a nagyii terjedésű erdőkben megszervezze a csapattestüktől eltévedt és lemaradt vörös katonákból a szovjet bandákat. Buhukinné az ukrán területek felszabadítása után is szabadon jártkelt faluról-falura s vitte a híreket az urának. A megfélemlített lakosságból senki sem merte feljelenteni. De végül is ráfizetett kémkedésére. Gyanús magaviselete miatt honvédeink letartóztatták s az asszony elárulta, hogy férje hol tartózkodik és hogyan szervezi az orvlövészbandákat. Mikor a járőr ezt a jelentést megvitte, a főhadnagy parancsot adott egyik tizedesének, hogy négy emberével vágjon neki a Hjalachuzóka erdőnek s a fák között meghúzódó falucskát derítse fel. A huszárok nyeregbe pattantak s eltűntek az erdőségben. Félórás lovaglás után feltűnt a falu. A községtől néhány száz méternyire hatalmas gránáttölcsér ásitozott a laposban. A honvédek beleugrattak a mély gödörbe, lovaikat kipányvázták s a járőr elindult. A helység kihaltnak látszott, utcája néptelen volt. A falu végén a legutolsó házban egyszer csak kinyílott egy ablak, borzas női fej jelent meg egy szeml villanásra, majd géppisztolylövés csattant el. A tizedes két embere elállotta a ház bejáratát és parancsot adott golyószórójának a tüzelésre. A házban nagy zürzavar keletkezett s az alacsony ajtón elsőnek Buhu-