Orosházi Friss Ujság, 1929. július-szeptember (18. évfolyam, 146-221. szám)

1929-08-20 / 187. szám

2 »H korbács« Régóta aggódva figyeljük, hogy az Orosházi Friss Hírek valamelyik munkatársa krónikus epeömlésben szenved. Most egy újabb epeömlenyhez névjegyét is mellékelte a munkatárs egy cikkemre kiizzadt kontracikk mellé. Sajnálatraméltó az az ember, aki nem találja meg helyét a nagy világűrben és nem azt a posztot állja, melyre sorsa vagy a véletlen rendelte. Petrik József mint színész és mint újságíró »kénytelen« írni. Ez a kettős én magyarázza azt, hogy egyik helyen sem érzi magát biztonságosan otthon. Azt a cikket, amit mint újságíró írt, most színészi mivoltával is igyekszik menteni. De valjon magyarázatát adja-e újságíró mivolta annak a hangnak, amit ugyanakkor volt kollégáival szemben használ? Petrik Józsefnek, mint ideiglenesen nyugalomba helyezett színésznek tudnia kell, hogy azok a »ripacsok« Orosházán és az ország apró kis községeiben a kultúrát terjesztik. Hisszük, hogy boldogult színészkorában neki is ez volt a nézete akkori hivatásáról, ha ugyanannak tartotta azt, amit akkor csinált. Tőle ildomtalan dolog hát éppen, ha most mint újságíró fölébehelyezkedik volt kartársainak s odamondogat nekik nagy fölényesen. Alert hát ő úgy érzi kinőtt közülök, különb ember lett, kritizáltból kritikussá lépett elő. Nagy bűne lehet Petrik előtt egykori igazgatójának, hogy még ebben az orosházi közönségről és a vendégjátékról írott cikkében is odabök neki. (Csak nem az egykori alrontó megtagadásokat fájlalja még mindig?) És most a lényegre! Az orosházi publikumot nagy általánosságban megvádolta egy cikk. Igaztalanul, ismétlem, igaztalanul. A vád olyan körülmények között adódott, hogy az elsősorban az intelligens publikumot érte. Mert egy Nemzeti színházbeliek előadása mégiscsak az intelligens publikum érdeklődésére kell, hogy számot tartson különösen a legnagyobb gazdasági munka idején. De ha nem úgy volna, akkor is inkább a lépesvesszőt kellett volna elővenni a cikkírónak a korbács helyett. Talán inkább a Friss Hírek olvasóit kellett volna az előadás pártolására felhívni, az iránt érdeklődést felkelteni, mint utólag ostort fonni és ütni. Mert igenis egy nagy hiba van Orosházán. Az, hogy az ilyen és ehhez hasonló előadások élvezetére nem nevelnek publikumot. Ami kevés van, az van, ha az kimerül nincs utánpótlás. Hogy ez a publikumnevelés meg ne akadjon, ezért harcolni az újságírónak kötelessége. De nem úgy, hogy a kulturális szövetségbe való belépést is elgáncsolni igyekszünk. És ha engem orosházi újságírónak rendelt a végzet, akkor az vagyok. Orosházán Orosházáért, Orosháza minden téren való előrehaladásáért dolgozom tollammal. Ez alapon, Petrik úr, talán még ön is megérti idővel, hogy nem »lovagi szolgálat«, hanem kötelességteljesítés volt az, hogy az orosházi publikumot, amelyért én nem »kénytelenségből«, hanem lelkesedéssel dolgozom, írom cikkeimet, igenis nekem kellett, ha Önnek tetszik éppen ez a szó, megvédeni. Ezt a közönséget, amely nem miértünk van, hanem amelyért mi vagyunk, megértésre bírni, nevelni, tanítani lehet hivatásunk s ha orosházi újságírók vagyunk még hibákat is menteni, takargatni s nem »korbácsolni« kell, mint azt Ön állítja. Nem is szólva arról, hogy nemcsak a botnak, de a korbácsnak is két vége van s míg a vékonyabb vége csip, a vastagabb vége üt. Amit Ön a meggyőződésről s egyebekről ír, arra nincs válasz. Még csak egyet! Petrik úr, Ön végzetes lapszust követett el. Hősi pózba vágta magát! Holott — úgy tudjuk — Ön igen kitűnő komikus színész volt. Branyiczky Dezső. Halálos szerencsétlenség egy francia autóversenyen Saint Gaudensből jelentik. A saintgaudensi körpályán folyó autóverseny közben az egyik autó gummiszakadás következtében kiugrott a pályáról, egy embert megölt, hármat megsebesített. A vezető több zúzódást szenvedett. OROSHÁZI FRISS ÚJSÁG Az autó elütött egy lovat az orosháza-vásárhelyi úton Az autó és kocsi utasainak semmi baja sem történt Veszedelmes karambol játszódott le a napokban az orosháza-vásárhelyi országúton, mely szerencsére más áldozatot, mint egy lovat nem kívánt. Szerencsés véletlen, hogy emberéletben kár nem esett. Egy tojással megrakott vásárhelyi teherautó haladt az uton, miközben a soffőr észrevette, hogy az úttest közepén ugyanabban az irányban egy kétlovas kocsi halad. Leadta a soffőr a figyelmeztető jelzést, amitől a lovakat hajtó kocsis úgy látszik megzavarodott s nem helyes irányban tért ki. A teherautó ilymódon a mély árok szélére szorult s nem tudott a fenyegető katasztrófa elől másként kitérni, minthogy a kocsi mellett igyekezett szorosan elsuhanni. Az autó el is haladt a kocsi mellett, úgy hogy a kocsi épségben maradt, de az egyik lovat elsodorta. Az elütött ló még ott a helyszínen kiszenvedett. Az autó és a kocsi utasainak szerencsére semmi baja nem történt. Békéscsabai kisgazdák az országos vásárok mellett Állást foglalnak a kirakodó akció Az ország kereskedői és iparosai körében már régebben akció indult meg azirányban, hogy az országos kirakodó vásárokat azokon a helyeken, ahol a kereskedelem és ipar fejlettsége kielégítő s ahol minden szükségleti cikk megfelelő áron megfelelő verseny fennállása mellett beszerezhető, fokozatosan szüntessék meg, illetve redukálják. A mozgalomnak Békés megye iparosai és kereskedői is hívei s gyűléseiken többször foglaltak már állást a kirakodó vásárok eltörlése mellett. Legutóbb az országos nagygyűlés is a kirakodó vásárok csökkentése mellett foglalt állást. Ennek az akciónak ellenhatásaként — vásárok eltörlésére indult ellen mint most értesülünk — a békéscsabai kisgazdák szeptemberi nagygyűlésén a kirakodó vásárok eltörlését célzó akcióval szemben foglalnak állást. A kisgazdák ragaszkodnak a kirakodóvásárok fenntartásához, mert évi ruházati és egyéb szükségleteiket, tapasztalataik szerint előnyösebben és nagyobb választékból szerezhetik be az országos kirakodóvásárokon. Elítéli a kisgazdatársadalom is a kóklerek, vásári kalózok, szemfényvesztők túltengő invázióját, de viszont ragaszkodik ahhoz, hogy a tisztes vásárlátogató iparosság portékáiban nagy és minden igényt kielégítő vásári a kollekciók között válogathasson. Márciusi vásári lopási ügy a törvényszéken Háromévi szigorított dologházra ítélték a tolvajt Emlékezetes még olvasóink előtt az az érdekes és bonyolult lopási ügy, amelyet a márciusi kirakodó vásár estéjén követtek el Pleskó Ferenc Medgyesi utcai szövöttáru-kereskedő és Menezdorf József Csokonai utcai lakos kárára. Menezdorftól 8 tyúkot lopott el a tettes, akit egy rendőr a Terényi utcán a zsákba gyömöszölt tyúkoktól néhány lépésnyire talált és üldözőbe vett, de elmenekült. Ezután hatolt be Pleskóék udvarára és a vásárból hazatért kocsiról hat vízmentes ponyvát és a ládából egy köteg szvettert magához véve, a szomszéd ház udvarán át elmenekült. Pleskó feljelentése folytán a nyomozó detektívek már másnap kézrekerítették a tolvajt Paksi Mártonná nyilt utcai sütödéje udvarán, ahol éppen csomagolta a lopott holmit. Megállapították, hogy a tettes Fodor Ferenc lopásért már kétszer büntetett egyén, aki csak pár nappal azelőtt szabadult a dologházból és Paksinéhoz szegődött be kenyérkihordónak. A lopott szvetterből Nagy József makai utcai kereskedőnél találtak meg 4 darabot, aki azokat a bolti árnál jelentékenyen olcsóbb áron vette Fodortól. Az ügyet tegnap tárgyalta Orosházán a gyulai törvényszék Unghváry tanácsa. A megvasalt Fodort börtönőr kísérte át Gyuláról. Az ügyész Fodor Ferencet lopás bűntettével, lopás vétségével, Nagy Józsefet és Nagy Józsefnét orgazdaság vétségével vádolta. Fodor Ferenc mindkét lopásra nézve teljes tagadásban volt és azt hangoztatta, hogy a szvettereket is, a ponyvákat is vette a vásárban, mégpedig a ponyvákat ifj. Pleskó Ferenctől. A tanúkihallgatások után a bíróság helyszíni szemlét tartott a lopások helyén és a piactéren, majd a vád- és védőbeszédek elhangzása után meghozta ítéletét. Fodor Ferencet lopás bűntettében mondotta ki bűnösnek és ezért háromévi szigorított dologházra ítélte, míg a tyúklopás vádja alól felmentette, mivel a vádlott tagadta, tanúk nem voltak és tettenérés sem történt. Nagy Józsefet az orgazdaság vádja alól felmentette, ellenben Nagy Józsefnét orgazdaság vétségéért 400 pengő pénzbüntetésre ítélte. Pleskó Ferenc az eltűnt egy ponyva és több szvetter miatt 400 pengő kárigényt jelentett be, amit a bíróság nem ítélt meg. Az ítélet ellen az ügyész felebbezett a dologház-büntetés felemeléséért, a tyúklopásnál a felmentés miatt, Fodor a szvetter-ügyben a bűnösség megállapítása és a dologházba utalás miatt. Nagy Józsefné védője a bűnösség megállapítása miatt szintén felebbezett. Hogy lehet megtalálni egy tanyát Orosházán? Az orosházi tanyák házszámozási viszonyai A napokban egy hirdetés nyomán elindultunk, hogy megkeressünk egy bizonyos tanyát, amely a Tehénjárásnak nevezett határrészhez tartozik. Hogy közelebb érjük, a község tanyájától indultunk el. Első állomásunk a községi porták voltak, ahol megtudtuk, hogy az egész házcsoport a 133. számot viseli. Mivel mi a 150-nél is magasabb számú tanyát kerestük, feltételeztük, hogy annak jóval kisebb kell lennie, elindultunk tehát kifelé. Egyik-másik útbaeső tanyában megkérdeztük, mennyi a szám és nem ismerik-e azt a bizonyos embert, akit keresünk. A tanyaszámok 144 körül ingadoztak, de az illetőt nem ismerték. Elértük a vásárhelyi kövesutat, azon kifelé indultunk a téglagyárak felé. Megnézzük az első kövesútszéli tanyát: 144. Tovább megyünk, a többi tanyán nincs szám. Az egyik háznál megismételjük kérdezősködésünket, az eredmény ugyanaz. Megyünk kifelé és befordulunk a fel- Kedd ig'29 augusztus 20 ső mezőgazdasági iskola mintagazdaságához vezető hüllőn. Megnézzük a jobbrólbalról ritkán előforduló tanyákat. Szám egyiken sincs. A mintagazdaság szomszédságában megkérdezzük a tanyaszámot. 144. úgy látszik, itt minden tanya a nagytucatba tartozik. Visszafordulunk és a kövesúton befelé haladunk. Egy házcsoportnál, ahol fűszerüzlet is van, megkérdezzük, mennyi a tanyaszám. 149. No, hála Istennek, haladunk már. Kérdezzük, nem ismerik-e ezt meg ezt. De ismerik, itt lakik a komlósi vasút mellett balkéz felé. Odamegyünk és szerencsésen meg is találjuk a keresett tanyát. Nem is kellett hozzá összesen több, mint egy órácska. Más. Vasárnap délután Gyopárosra indultunk. A Huba utcai átjárót elhagyva befordulunk a harmadik utcába. Meglepően csinos, hosszú utcasor. Az egyik ház előtt többen ülnek kint. Megkérdezzük, mi az utca neve és mennyi a házszám. Táblát ugyanis a leggondosabb kereséssel sem tudtunk felfedezni egyik házon se. Azt felelik, Katalin-utca lenne a neve, ha lenne. Tanyaszám alá tartoznak egyébként, hogy mennyi, azt nem tudják biztosan, talán 23. Az utca olyan szép, rendezett, hogy nagyon jól elkelne a község közepén is. Talán 16 évvel ezelőtt kezdtek építkezni errefelé. Megtudjuk azt is, hogy a tájékot Zalai-portának hívják, beljebb van a Légrádi-porta, meg a Torkos-porta. Hogy miért mondtuk el ezeket? Nem nehéz kitalálni: az orosházi tanyavilág házszámozási viszonyainak képtelen elmaradottságára akartunk rámutatni. Hát az a 16 éves falurész nem kaphatott volna rendes elnevezést és számozást a legutóbbi nagyarányú elnevezéskor és átszámozáskor? Hát azok a szegény tehénjárási, meg községi portai, meg a többi tanyák ugyan mit vétettek, hogy még mindig az özönvíz előtti számozást kell viselniük, amelyen ugyan nem igazodik el az ember, hacsak külön főiskolát nem végez belőle. • Úgy véljük nagyon ideje volna már, hogy az illetékesek végre rendet teremtsenek ebben a dzsungelben is, mert ha bennszülött orosházi nem igazodik el Orosházán, akkor mit csináljon az, aki idegenként vetődik ide és meg szeretne találni egy bizonyos házat, ha mindjárt tanya is az? Nem válna hátrányunkra, ha végre rendes elnevezést és számozást kapnának az orosházi tanyák is. Az olyan teljesen kiépített, kész utcákat pedig — mint pl. a Zalai-porta — amelyeknek már egyáltalán nincs semmi tanya jellegük és összefüggenek a községgel, vagy csak a vasút választja el attól, csatolják a belterülethez. Laknak arra olyan kereskedők, akik postafiókot kénytelenek bérelni és naponta bejárni a postáért, mert ha nem, csak 3—4 nap múlva kapnák meg leveleiket a mezőőrök útján, akik — különösen így nyáron — a kenderőrzéstől nem igen érnek rá a postát kihordani. Tizenhárom ember meghalt a kisiklott vonat romjai alatt Newyorkból jelentik: Henrietta (Oklahoma) mellett kisiklott egy személyvonat. A mozdonyvezető, a fűtő és 11 utas meghalt. A katasztrófa oka az volt, hogy a mozdonyvezető túl ment a tilosra állított jelzőn. meghalt a »nagyapó« Szombaton az erdélyi Kisbaconban agyvérzésben meghalt 70 éves korában Benedek Elek író, a magyar gyermekvilág nagy mesemondója és felesége, aki nem akarta túlélni férjét, veronállal megmérgezte magát. Gázzal megmérgezte magát Gara Arnold festőművész Budapestről jelentik: Gara Arnold, a kiváló festő- és rajzolóművész hétfőn bezárkózott műtermébe és kinyitotta a gázcsapot. Mire felesége, aki a Társadalombiztosítónál fogorvos, hazatért, Gara már halott volt. Hátrahagyott levelében azt írta, hogy feldúlt idegállapota késztette öngyilkosságra.