Orosházi Hírlap, 1965. július-szeptember (10. évfolyam, 76-114. szám)

1965-09-12 / 106. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! [ TUMWlMm \ iu iUirr/iBIIilirfiBg BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG OROSHÁZI KI­AD­ÁS­A 1965. SZEPTEMBER 12., VASAR­NAP Ára: 80 fillér X. ÉVFOLYAM, 106. SZÁM Meddig lesznek még karikatúra-témák a régóta tatarozás alatt álló létesítmények? Mottó: Kevés építkezés van határ­időeltolódás nélkül. Egy ki­vitelező mindig tudja, miért nem lehetett a létesítményt idejében átadni. A Ludas Matyi egyik számá­ban képrejtvényt közölt, amely két tatarozás alatt álló épületet ábrázol. A kérdés: mi a különb­ség a két rajz között A válasz: semmi, csak közben eltelt egy év. Nos, ha körültekintünk a vá­rosban, megállapíthatjuk, hasonló karikatúrák Orosházára is érvé­nyesek. Sajnos, nem egy, hanem egész csokorra való ügyet bogoz­­gattunk a napokban, s tekintettel az anyag terjedelmességére, vala­mennyi létesítmény korszerűsíté­sének „életrajzáról” külön számo­lunk be. Vizsgálataink megállapí­tották, hogy a szálak bizony, nem­egyszer messzire nyúlnak, és a végén már az is természetessé vált számunkra, hogy a beruházó és a kivitelező véleménye merő­ben eltérő volt. Vagyis­ egymásra hárították a felelősséget. A kivitelező Természetes lenne, hogy oros­házi munkáról lévén szó, a kivi­telezéssel a helyi építőipari szö­vetkezetet bízták volna meg. Ez mégsem így történt, hanem to­vább növekedett a „keresztbe utazgatások” száma. A tatarozó vállalat békéscsabai emberei Orosházára, a helyi építőipari szövetkezet munkásai Békéscsa­bára, míg a mezőkoovácsháziak Orosházára járnak dolgozni, mi­vel végül is az utóbbi vállalta a bútorüzlet korszerűsítését. — A megállapodás értelmében július 15-re kellett volna befejez­nünk a munkát — mondotta a mezőkovácsi házi szövetkezet elnö­ke. — A határidőt mi két héttel túlléptük, aminek az az oka, hogy az iparcikk kiskereskedelmi vállalat többletmunkát is adott részünkre, ami az eredeti megálla­podásban nem szerepelt. Így az­után július 15 helyett csak július végén vonulhattunk le a munka­helyről. A határidő csúszásának magya­rázatánál álljunk meg egy pilla­natra. Lapunk június 20-i számá­ban Anyaghiány miatt — üsd a pirosat címmel megírtuk, hogy június 17-én, csütörtökön az épí­tőmunkások a munkaidőben kártyázással űzték unalmukat, mert anyagra vártak! S ez nem csupán egyszer fordult elő, hanem eléggé gyakran. A szervezés­­ mellett, úgy látszik a munkaer­­­kölccsel is baj volt. Ez az, ami az előbbi tájékoztatóból kimaradt... A beruházó A bolt korszerűsítésének finan­szírozója a Békés megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat — Az építőipari szövetkezet jú­lius 15-re vállalta a munka befe­jezését — mondotta Kecel And­rás áruforgalmi osztályvezető. — Az eredeti tervek szerint házi bri­gádunk augusztus végén teljesí­tette volna a még hátralévő fel­adatokat, s így nem lett volna akadálya az augusztus végi nyi­tásnak. A határidőeltolódásnak tehát mindenképpen a kivitelező az oka, s ezért csak szeptember végén nyithatunk. Itt álljunk meg újra egy pilla­natra. Az építőipari szövetkezet már régen levonult a munkahely­ről, amikor több napos vita kezdő­dött két, egy méter hosszúságú és 20 centiméter szélességű ablak­párkány malterozásáról. A beru­házó követelte, hogy végezze el a kivitelező, az utóbbi pedig bizony­gatta — és ez igaz is —, hogy az egész alig félórás munka, végezze el a kisker­házi­ brigádja, mert ellenkező esetben többe kerül a leves, mint a hús. A vita napokig tartott, s ez idő alatt a vertikális üzemrész dolgozói nem haladtak. A kivitelező végül is újra felvo­nult a munkahelyre, s fél óra alatt elvégezte a malterózást. Az igazsághoz tartozik az is, hogy a csúszásért a beruházó is felelős, hiszen a két hét eltolódás minden­képpen az ő számlájukra írható. A minőségről A minap, szakember jelenlété­ben, körülnéztünk az üzletben, s bizony nem győztük jegyezni a hi­bákat. Az első szembetűnő lát­vány a bejárattal szemben lévő irodaajtó felső, tartógerendájá­nak kifli alakja. Könnyen észre­vehető az is, hogy az ajtó jobb felső sarka a fallal egyszintű, a másik viszont mintegy négy cen­timéterrel kijjebb áll. Ésszerűtlen az is, hogy az iroda épülete alatt húzódik az emésztőgödör, s emi­att a mellékhelyiség sem használ­ható, hiszen így az aknát egy lakó konyhájának ajtaja elé kel­lett volna helyezni. Egyszerűbb lett volna, mint ahogyan azt ere­detileg tervezték, ha a mellékhe­lyiség a jelenlegi iroda helyére került volna, de a beruházó ezt nem fogadta el, sőt a kivitelező­vel — már levonulása után — az ajtót átrakatta. No és a parkett. Az összeeresztéseknél máris ki­dugta a fejét a kátrány. (Ugyanis nem fa alapra szegelték, hanem ragasztották.) A bútorok mozga­tásánál a kátrány elmázolódik, s a fényes parkett — amire már volt példa — maszattá válik. A mo­zaiklappal borított rész sem mutat kedvező képet. Az egyik helyen kong a hiányos alap miatt, a má­sik részen a lapok között már csaknem fél centiméteres szint­­különbség mutatkozik. Eddig a tények. Végül egy fi­gyelmeztetés: szeptember 15-én kerül sor a műszaki átadásra. Jó lenne, ha az illetékesek észreven­­nék a felsorolt hibákat, mert egy­két év múlva, ha a parkettet ki kell cserélni, vajon ki lesz a fe­lelős? Akkor is a másik fél?... Seleszt Ferenc Megkezdték a vetőmag csávázását a pusztaföldvári Dózsa Tsz-ben A pusztaföldvári Dózsa Terme­­öszövetkezetben a tervek szerint 15-én kezdik az őszi árpa vetését. Az 1300 holdból ötszázan készí­tették el a magágyat, a többin folyamatosan dolgoznak két mű­szakban. Szeptember 10-én meg­kezdték a vetőmag csávázását is. A munkagépek is kijavítva ké­szen állnak. ..................—— ■ ' ■ ■ ■­­ 1 —■ 1 " ■ i MAI SZÁMUNKBÓL: A plateró művelet ___________ (3. oldal) Hajnal a Feketeéren ___________ <3. oldal) „Elégedetlen” kommunisták ___________ (4. oldal) A i­ Irt •• •• •• “Ifi békési „vörös püspök !■ " (4. oldal) Kevermesi viták f1. oldal) Ülést tartott a végrehajtó Szeptember 10-én ülést tartott a városi tanács végrehajtó bi­zottsága, amelynek egyik napi­rendi pontja az iparitanuló-kép­­zés múlt évi és idei beiskolázási tapasztalatairól szóló beszámoló volt. Az ipari csoport vezetőjének elhangzott jelentése megállapítot­ta, hogy bár a magán kisiparosok­hoz szerződött tanulók aránya megfelelő, mégis több olyan ha­gyományos szakmában, mint pél­dául könyvkötő, órás, kevés a je­lentkezők száma. Ennek javítása céljából a jövőben fokozottabban igénybe veszik a pályaválasztási tanácsadó segítségét. A vb-ülés másik napirendi pontja a város tüzelő- és építő­ városi tanács bizottsága anyagellátása volt. A tanács ke­reskedelmi csoportjának vezetője beszámolójában elmondotta, hogy a TÜZÉP-telep elegendő árukész­lettel rendelkezik, s a választék­kal sincs különösebb baj. Az utób­bi időben mégis több olyan hír érkezett az illetékesekhez, hogy már szeptember elején hosszú so­rokban állnak tüzelőért. Ennek oka azonban nem a kevés raktári készlet, hanem — mindannak el­lenére, hogy a választék is kielé­gítő — abban rejlik, hogy igen sokan csak egyféle és ritkán kap­ható szenet szeretnének venni. A vb-ülés a tárgyalt napirendi pon­tokkal kapcsolatban több határo­­­­zatot hozott. . Nehéz feladat előtt áll az állatforgalmi orosházi kirendeltsége Az idei év kezdete nem valami kedvező volt az állattenyésztésre. A termelőszövetkezetek rengeteg bajjal küszködtek, s bizony a fel­vásárlással foglalkozóknak is főtt a fejük: vajon mi lesz az idei tervvel? A helyzet azonban ké­sőbb megváltozott. — Az első fél év végére már visszatért a bizakodásunk — mondja mosolyogva Bella László, az Állatforgalmi Vállalat orosházi kirendeltségének vezetője. Közös gazdaságaink igen komolyan vet­ték az állattenyésztés tervének tel­jesítését s nagyon sok tsz majd­hogynem erején felül vállalt. Persze mindenütt alaposan figye­lembe vették a reális lehetősége­ket. Az orosházi Új Élet Tsz pél­dául a terv szerinti négyezer ser­tés helyett vállalta, hogy ötezret ad le. A tótkomlósi Viharsarok 1800 helyett 2600-at szállít az év végéig. Nem kis gondunk volt a szarvasmarhákkal kapcsolatban is. Úgy látszott, hogy a járás mint­egy háromszáz hízott marhával kevesebbet tud adni az idén. Nyu­godtan kijelenthetem, hogy telje­sítjük az előírt tervet, nem lesz marhából sem kiesés. — Hogyan érték­ el ezt a szép eredményt? — Elsősorban a közös gazdasá­goké az érdem, de nagyon sokat segített nekik a városi és járási tanács, valamint a felvásárlási ki­­rendeltség. — Ezek szerint javult a termelői szövetkezetek állattenyésztése? — Az elmúlt évekhez viszonyít­va nagyon sokat léptek előre. Sok­kal nagyobb gondot fordítanak az állatok elhelyezésére, szakszerű el­látására, s ez bizony forintban re­alizálódik. Sajnos azonban, van probléma is bőven. A járási gaz­daságokban viszonylag jó a koca­ellátottság, de az orosházi terme­lőszövetkezetek nem nagy gondot fordítanak erre. Nem igyekeznek megfelelő kocaállományt kialakí­tani — illetve helyenként előnyö­sebbnek tartják a hízó-alapanyag szabad piacról történő felvásárlá­sát. Ez pedig nem jó módszer — sürgősen változtatni kellene rajta. — A háztáji gazdaságok? — Itt is jelentős a fejlődés. A háztáji gazdák egyre inkább rá­jönnek arra, hogy érdemes velünk szerződést kötni, mert így sokkal biztonságosabban tudják értékesí­teni állataikat. Míg 1964-ben 11 ezer 720 hízót vásároltunk fel a háztáji gazdáktól, addig ez évben már elértü­k a 17 ezret. Az év vé­géig még mintegy ezer sertés ke­rül tőlük hozzánk. A háztáji gaz­daságokkal kapcsolatban csak egyetlen adatot: augusztus hó­napban 1600 szerződést kötöttünk, többségüket idei szállításra. Opauszky László A városi úttörőelnökség üléséről jelentjük (Tudósítónktól) Szeptember 1, az új tanév kez­­­­dete egyben az úttörőmozgalom­­ újabb esztendejének kezdetét is jelentette. A városi úttörőelnök­ség ennek jegyében szeptember 9-én ülést tartott, amelyen részt vett Marik György elvtárs, a me­­­­gyei úttörőelnökség titkára, az­­ előadó pedig Ambrus Pál elvtárs, járási úttörőtitkár volt. Beszámo­lójában értékelte az 1964—65-ös tanév úttörőmunkáját s elmondot­ta, hogy a városban több mint 3200 az úttörők és kisdobosok szá­ma, vagyis az általános iskolai ta­nulók 83,5 százaléka. Az elmúlt tanévben a KISZ VI. kongresszu­sára való készülés és felszabadu­lásunk 20. évfordulója jegyében folyt a mozgalmi munka. A csapa­­tok, rajok és őrsök tervében fel­ajánlások, versenyek lebonyolítá­sa, valamint tanulmányi, társa­­­­dalmi és sportmunka szerepelt. Az­­ „Expedíció a jövőbe” mozgalom­ban 137 őrs vett részt és 131 a kö­­­­vetelmények teljesítése után el­­­nyerte az Expedíció vörös csilla­­­­gát. A város úttörői csaknem 50 000 óra társadalmi munkát végeztek, mintegy 245 ezer forint értékben. Szép eredménnyel végződött a hulladékgyűjtés is, amelynek ér­téke 26 és fél ezer forint. A gyűj­tési versenyben a szentetolnyai úttörőcsapat megyei viszonylat­ban első, a József Attila általá­nos iskola pedig negyedik lett. Az elmúlt tanévben 51 szakkör mű­ködött a városban, ahol minden úttörő érdeklődési körének meg­felelően fejleszthette tudását. Igen jó eredményeket értek el a tanu­lók a kultúr- és sportmunkában, de elsősorban a tanulmányi ered­mény javításában. Ambrus elvtárs beszámolója után az ülés részvevői megvitatták az 1965—66-os tanév úttörőéleté­nek feladatait, és az „Úttörők a hazáért” mozgalom fejlesztésének módját. (tóth)

Next