Orosházi Hírlap, 1965. július-szeptember (10. évfolyam, 76-114. szám)
1965-09-16 / 108. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek ! 1965. SZEPTEMBER 16., CSÜTÖRTÖK Ara: 60 fillér X. ÉVFOLYAM, 108. SZÁM A betegellátóéról Naponta átlag 570 ember keresi fel az SZTK-t Dr Buda István igazgató-főorvos tájékoztatója Már nem tudni pontosan mikor, de annyi bizonyos, hogy jó néhány évvel ezelőtt született egy olyan mondás, miszerint az SZTK-rendelőintézetek folyosóján az egészséges ember is beteg lesz. Ha ez kissé túlzott is és a valóságnak egyáltalán nem felel meg —, mert ugye egészséges ember minek menjen orvoshoz — azt azért mégis hűen tükrözi, nagy a zsúfoltság a rendelőintézeteikben. A napokban felkerestük dr. Buda Istvánt, az orosházi SZTK-rendelőintézet főorvosát, s mint a legilletékesebbtől, tájékoztatót kértünk az idetartozó kérdésekről. — Ismeretes, hogy az Ady Endre úti rendelőintézetben nem csupán városi, hanem járási betegellátás is van. Mennyiben jelent ez zsúfoltságot és mi a napi átlagforgalom? — Először talán a városi szakrendeléseket sorolnám. Az Ady Endre úti intézetben belgyógyászati, sebészeti, nőgyógyászati, szemészeti, gégészeti, reumatológiai, onkológiai ellátást végzünk. A legfrissebb adatok szerint naponta átlag 570 beteg keresi fel a különféle szakrendelőket. Az év első felében a sebészeten például 9202 biztosított fordult meg. Valamennyi szakrendelőnk forgalma pedig 56 260, ami minden eddiginél magasabb. Ezekben a felsorolt számokban még nem szerepelnek a tüdő-, a bőr, és nemibeteg-gondozónál, a sport és a különféle alkalmatossági vizsgálatoknál jelen voltak száma. — A számok még a laikus számára is sokat mondanak, amelyből kitűnik, hogy igen sok az SZTK-ba járók száma. S vajon a napi 570 betegre hány orvos jut? — Mindössze 15 orvos tevékenykedik a rendelőintézetben, s egy kis számolással megtudjuk azt is, 38 betegre jut egy orvos. Ez mindenképpen kevés, hisz ha ezt tovább boncolgatjuk, akkor megállapítható, hogy a vizsgálati idő is alacsony. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a kórház személyi állománya sem a legkielégítőbb, s így szabadságok idején a helyettesítések megoldása szinte lehetetlen feladatok elé állít bennünket. Mindenesetre elismerőleg kell nyilatkozni a betegek fegyelmezettségéről, hisz ők nagyban hozzájárulnak, hogy az eléggé mostoha körülményeik között munkánkat könnyebbé tegyék. Szándékosan hivatkoztam a körülményekre, hiszen az Ady Endre úti rendelőintézet még akkor létesült, amikor a betegellátásba bevontak száma a mainak alig egyharmada volt. — Zsúfoltság tehát van, amit a kedvezőtlen személyi és technikai feltételek idéznek elő. Milyen kiutat lát ebből a helyzetből? — Évek óta várunk már az új kórház beindulására, ami a rendelőintézet számára is újat jelent majd. A tervek szerint, bár ez még nem végleges, a jelenlegi szülőotthon helyére költözünk. Ez mindenesetre gyökeresen megváltoztatja a jelenlegi zsúfolt betegellátást, bár hasznos lenne arra is gondolni, nincs messze az az idő, amikor a termelőszövetkezeti tagok is az ipari munkásokhoz hasonló biztosításban részesülnek, s akkor tovább növekedik a forgalom. Mindenesetre az a véleményünk, ha már tizenöt esztendőt kibírtunk a jelenlegi, sokszor már kritikán aluli környezetben, akkor a hátralévő másfelet is átvészeljük. A szokástól eltérően engedtessék meg egy kommentár a főorvos nyilatkozatához. Azok a betegek, akik felkeresik az SZTK- rendelőintézetet, s ha az elégedetlenség hullámai magasra csapnának bennük, gondoljanak arra, ők vajon hogyan dolgoznának a gyógyítókhoz hasonló körülmények között, s inkább segíteni igyekezzenek, mintsem gátolni felelősségteljes munkájukat. S. F. Új módszer az államigazgatás társadalmasításában A városi tanács ipari csoportjának állandó bizottsága új lépéssel gazdagította az államigazgatás társadalmasítását. Ipari igazgatási panaszok, közérdekű bejelentések kivizsgálására, felek közötti megegyezés létrehozására külön bizottságot szervezett, amely nemirégiben megtartotta első ülését. A napirenden négy vitás kérdés szerepelt, s a tárgyalás sikerét bizonyítja, hogy valamennyi esetben megtalálták a mindkét fél számára hasznos megoldást. Az új társadalmi szerv a későbbiek során a szükségletnek megfelelően tartja üléseit, s célja, hogy a továbbiakban bővítse a bizottsághoz tartozó hálózatot, amelynek tagjai a lehető leghozzáértőbb emberek lesznek, akik tudásuk és körültekintésük alapján biztosítékai lehetnek a további sikeres ténykedésnek. MA! SZÁMUNKBÓL: A plateró művelet — (2.-3. oldal) Az okónyi méregkeverő Magányosan, mégsem egyedül ( 9 ___________ {5, oldal) Tudomány—technika (6. oldal) A megyei II. osztály labdarúgó-eredményei _________ (?. oldal) Meddig lesznek még karikatúra-témák] (3. oldal) Ülést tartott a KISZ járási végrehajtó bizottsága (Tudósítónktól) A közelmúltban ülést tartott a KISZ járási végrehajtó bizottsága. Az ülés első napirendi pontjaként Ambrus Pál elvtárs ismertette a járási úttörőelnökség 1965—66-os munkatervét, majd Benkő József elvtárs az ifjúságvédelem helyzetéről tartott beszámolót. Mint elmondotta, járásunk területén a KISZ-nek sokkal több segítséget kell adni a bűnözések és a negatív jelenségek megelőzéséhez. Sajnos, a KISZ nem foglalkozik eleget ezzel a problémával, s éppen ezért a jövőben az ifjúságvédelemmel kapcsolatban az ifjúsági szervezetre is feladat hárul. A harmadik, egyben utolsó napirendi pontban Godár Mihály elvtárs tartott tájékoztatót a járási KISZ- végrehajtó bizottság munkamódszeréről. Szeptember 17-ig tekinthető meg a kertészeti kiállítás Nagy sikere van a Petőfi Művelődési Házban vasárnap megnyílt gyümölcs-, szőlő-, zöldség- és növényvédelmi kiállításnak, amelyet az első napon már háromezren tekintettek meg. A kultúrház és a szakkör gondoskodott a szakmai továbbképzésről is. Kedden délután dr. Csepregi Pál egyetemi docens, a szőlőtermesztés időszerű kérdéseiről tartott értékes előadást, amelyen mintegy százan vettek részt. Elismerés illeti az oktatási intézményeket, amelyek csoportos látogatást szerveztek, s több osztály megtekintette az impozáns gyümölcsseregszemlét. A kiállítás szeptember 17-ig tekinthető meg. Ars lesz a homokból — Homokbánya, hat embernek kincsesbánya — Hogyan keletkezik a bérfeszültség ? — Évi egymillió forint jövedelem a közösségnek — Hová kerül az orosházi homok? Sok éves hagyományokra tekinthet vissza az orosházi Vörös Csillag Termelőszövetkezetiben a homokbányászat. A központ közelében levő homokbánya terméke évek óta szinte az ország legtávolabbi részébe is eljut. Rendelést kap a közös gazdaság minden évben a bodrogkeresztúri kerámiaüzemtől, Sarkad, Mezőtúr, és más városok mellett még Esztergomba is szállítanak innen kiváló minőségű homokot. A közelmúltban arról szereztünk tudomást, hogy a bányát gépesítették, de valami nem stimmel. Vajon mi? Vajon kinek nem tetszik az előrehaladás? Ki ellensége a gépesítésnek? — Csakis azok — mondja Gyulai András elnök —, akik a gépesítéssel jókora jövedelemtől estek el. Hat emberről van szó, s bizony nem is lehet csodálni, hogy őket érzékenyen érinti a keresetcsökkenés. Nézzük csak részleteiben. Papírt, ceruzát vesz elő, s hamarosan készen van a számvetés. — A hat homokbányász általában százhetven-százkilencven munkaegységet kapott havonta. Most a gépesítés befejezése után a munkabérkiadásunk összesen huszonötezer forint. Azelőtt 32 000 forint volt. Félreértés ne essék, a vezetőség nem sajnálta ezektől az emberektől a több keresetet. A többi tsz-tag is szeretett volna a bányában dolgozni — még akkor is, ha az nehezebb munka volt, mert ott többet lehetett keresni. Szóval, nem ez volt a gépesítés fő oka. A kézzel való bányaművelés évente általában egy-két hold szántóterületünket vette el. Jelenleg már vagy tízholdas területen terül el a bánya, de mindössze kétméteres réteget bányásztak ki. Megállapítottuk, hogy ezen a területen még tizenkét méteres homokréteg van, amit a géppel nagyon szépen ki tudunk termelni. A hat ember naponta átlag száz-százhúsz m3 homokot termelt, a K—505-ös vonóvödrös bányagépünk ezzel szemben ennek a mennyiségnek a hatszorosát képes teljesíteni. Jelenleg négy főre van szükség a bányában, de a termelés teljes megindulása után elég lesz három is. A tervek szerint a homokbánya évente egymillió forint jövedelmet ad a tsz-nek. A vezetőség úgy gondolja, hogy helyesen járt el akkor, amikor végrehajtotta a gépesítést, mert az egész tagság érdekeit tartotta szem előtt... — Mi lett a hat bányásszal? — Ketten megértették, hogy a bánya alapos kihasználása és az egész tagság érdeke mennyire fontos — ők dolgoznak továbbra is. Ketten más munkát vállaltak a tsz-ben, ketten egyáltalán nem akarnak itt maradni. Sajnáljuk őket, mert nekünk minden tagunk egyformán kedves, de kénytelenek vagyunk őket elengedni. Egyelőre a vezetőség hozzájárult ahhoz, hogy másutt vállaljanak munkát, a kilépésükkel kapcsolatban pedig majd a közgyűlés dönt. Az elmondottakhoz nincs szükség különösebb kommentárra... Opauszky László Tömegsport „Rendszeressé kell tenni az egész tanév folyamán a sportfoglalkozásokat. Arra kell törekedni, hogy a tanulók szabad idejükben minél több alkalommal, de hetenként legalább egyszer sportoljanak.” Az idézett szöveg a Művelődésügyi Közlöny IX. évfolyamának augusztus 15-én kiadott 16. számában olvasható, amely szabályozza és rendeletileg előírja az oktatási intézményekben folyó sporttevékenységet. A közlöny egyértelműen és félreérthetetlenül írja elő a heti egy alkalommal szükséges sportfoglalkozást, s talán ez más városokban nem is okoz vitákat a tantestületeken belül. Orosháza egyik középfokú oktatási intézményében azonban napok óta mégis állandóan visszatérő kérdés, hogyan értelmezzék a rendeletet. A testnevelést ellenzők minden eszközt megragadnak, hogy kiforgassák a mondatokat, s az egészet úgy állítsák be, nem kötelező a heti egy foglalkozás. A kötélhúzás már napok óta tart az említett iskolában, mindannak ellenére, hogy a megyei tanács oktatási osztálya határozottan állást foglalt, mégpedig olyan értelemben, kötelező a heti egyszeri rendszeres sportfoglalkozás. Tekintettel arra, hogy azok a pedagógusok is tanítanak az iskolában, akik ellenzik a miniszteri rendelkezést, és mindenáron meg kívánják akadályozni annak érvényesülését, hasznos lenne, ha elgondolkoznának azon, vajon diákjaik mit szólnak ehhez a nem éppen dicséretes szemlélethez? —se—