Orosházi Hírlap, 1967. január-március (12. évfolyam, 1-38. szám)
1967-02-23 / 24. szám
1967. február 23. 2 Csütörtök Kádár János svtárs beszéde a választási nagygyűlésen (Folytatás az 1. oldalról.) jelel. A Hazafias Népfront-mozgalomban tömörült különböző emberek összefogása nem ideológiai azonosulást, hanem politikai szövetséget jelent. A mozgalomban részt vevők viszonyában éppen az a döntő, hogy még világnézeti különbségek ellenére is összeköt bennünket az a felismerés, és el-Kedves Elvtársak! Az országgyűlés a múlt esztendőben új választási törvényt fogadott el. Eszerint most már a képviselőket is egy egyéni választókerületben jelölik és választják. A törvény lehetővé teszi a képviselőválasztásnál is több jelölt állítását Az egyéni választókerület magával hozza — ez már a mostani jelöléseknél is így alakult —, hogy csökken a központi és növekszik a helyi képviselőjelöltek száma. Most, az előzőkhöz képest kevesebb a képviselőnek ajánlott miniszter és más állami és közfunkcionárius. Ez ■ elősegíti — és ez a célja is —, hogy növekedjék az országgyűlés ellenőrzése a kormány és az egyes minisztériumok ügyviteli munkája felett. A képviselő jelöléseknél kevesebb, a tanácstagoknál több esetben került sor egyazon kerületben második jelölt ajánlására , és elfogadásra. Itt meg szeretném jegyezni: úgy gondolom, a legközelebbi választáson több második és harmadik jelölt lesz, mint most volt. Ehhez még mindannyiunknak kicsit hozzá kell szoknunk. Azonkívül figyelembe kell venni azt a rendkívül örvendetes adottságot, hogy nálunk a néptömegekben van a szó legszebb értelmében vett öntudat és messzemenő bizalom a párt és a Hazafias Népfront iránt. Nem egy jelölőgyűlésen maguk a párt, a népfront vezetői szívesen vették volna, ha mást jelölnek. Előadódott, hogy több jelöltet hoztak szóba, mint amennyit a népfront ajánlott, de a jelölőgyűlés csak az eredeti jelöltet fogadta el. A jelöltek, a második jelöltek is, kivétel nélkül a Hazafias Népfront 1 programjával léptek fel és indulnak a választáson. A szocializmus ellenségei ezt természetesen kifogásolják, mondván, nem igazi demokrácia az, ahol nincs több párt és a jelöltek azonos programmal lépnek fel. Ezzel az állásponttal könnyen tudunk vitázni. A demokrácia a szó eredeti értelmezése és jelen.... tése szerint népuralmat jelent. Nálunk nincs többpártrendszer, de népuralom, tehát demokrácia van. A Horthy-rendszerben többpártrendszer volt, de még a szocializmus, a kommunizmus esküdt ellenségei sem állítják, hogy volt demokrácia, mi pedig tudjuk, fasiszta diktatúra volt és nem a nép képviselői, hanem a kapitalisták és a földesurak képviselői ültek a Parlamentben. Szerdán közzétették az elfogadott képviselőjelöltek névsorát. Nem merem ezt a névsort dicsérni, mert történetesen az én nevem is szerepel benne (derültség), de azért ország-világ előtt demonstrálni tudjuk, hogy a dolgozó nép hivatott és kipróbált fiait fogják az országgyűlésbe az egyéni kerületekben megválasztani. Nézzük meg, máshol hogyan értelmezik a demokráciát. Az Egyesült Államokban úgynevezett polgári demokrácia és többpártrendszer van, a hatalom határozás, hogy a nép és a haza ügyét teljes meggyőződéssel és együtt szolgáljuk. Mi, kommunisták, nagyra értékeljük a párttagok és pártonkívüliek szövetségét és örülünk annak, hogy ez a választás, amely a Hazafias Népfront égisze alatt megy végbe, ismét demonstrálja egységünket ország-világ előtt szerveiben mégis a kiváltságosak, a monopoltőke, a milliárdosok képviselői ülnek, és nem a dolgozók képviselői. A Hazafias Népfront képviselőjelöltjeinek, ha bejutnak az országgyűlésbe, el kell látniuk majd mindenekelőtt törvényhozói tisztüket Választóik elvárják tőlük, hogy emellett szorgalmazzák területük fejlesztését és szükség esetén emeljenek szót egyes választók közérdekű és indokolt panaszainak orvoslásáért is. Mindezt azonban úgy, hogy sohase feledjék, a legfőbb kötelességük a közügy, a dolgozó nép érdekeinek, a Kádár János ezután visszapillantást tett az elmúlt évtized gazdasági fejlődésére, eredményeire. Majd hangsúlyozta: a szocialista társadalom építési programjának, így választása programunknak is fontos része a III. ötéves terv, amely az ipari termelés 32—36 százalékos, a mezőgazdasági termelés 13—15 százalékos, a reáljövedelem 14—16 százalékos növelését irányozza elő. A III. ötéves terv első éve, az 1965-ös népgazdasági terv kedvező eredményekkel zárult. Az ipari termelés hat százalékkal, a mezőgazdasági termelés több mint öt százalékkal, a nemzeti jövedelem hat százalékkal nőtt az előző évihez képest. Az ipari termelés növekedésének 80 százaléka a termelékenység növekedéséből származott. A munkások és alkalmazottak átlagkeresete négy és fél százalékkal emelkedett. A múlt év eredményei alapján az állami iparban az idén körülbelül száznegyvenmillió forinttal nagyobb nyereségrészesedést fizetnek ki, mint tavaly. A szövetkezeti parasztság személyi jövedelme — a termeléssel arányosan — szintén növekedett. Az életszínvonal emelkedésének kérdését a legnagyobb felelősséggel kell mindenkor kezelni. Nemcsak valljuk, de a gyakorlat igazolja nálunk, hogy a szocializmus építése együtt jár a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelkedésével. Erre mindig akkor kerül sor, amikor a termelés növekedésével, a gazdaságosság javításával a feltételek megteremtődnek. Ez függ a vezetéstől, de nem kisebb mértékben a dolgozók, munkások, parasztok, mérnökök, tudományos kutatók munkájától, s annak hatékonyságától. Választásainkra egyébként sem az ígérgetések a jellemzőek, de ezt az alkalmat is fel kell használnunk arra, hogy erősítsük annak felismerését, hogy elosztani csak azt lehet, amit megtermeAz általános kilátásokat illetően a fejlődést meghatározza maga a III. ötéves terv. A tervben mind a termelőeszközök, mind a fogyasztás és életszínvonal növelését irányoztuk elő és végrehajtása szocializmus és a béke ügyének hű szolgálata az ország házában. A választás eddigi menetében, a jelölőgyűléseken inkább az ajánlók és a választók beszéltek, most, a második részben a tömeggyűléseken már a jelölteknek kell a program alapján fellépni és beszámolni az eddigi munkáról, a jövő feladatairól és saját munkájukkal kapcsolatos elgondolásaikról. Ha szocialista építőmunkánknak eredményeit, az ország fejlődését, a választók előtt négy évvel vállalt kötelezettségeket vizsgáljuk, akkor a választási gyűléseken a Hazafias Népfrontot képviselő emberek tiszta lelkiismerettel adhatnak számot a végzett munkáról, a megtett útról. A II. ötéves tervet végrehajtottuk, fejlődött az ipar, a kereskedelem, a mezőgazdaság, számos új üzem, híd, közmű, iskola, kórház épült, javultak a szociális életkörülmények és fejlődött a közművelődés, a kultúra. Fejlesztettük néphadseregünket, közrendvédelmi intézményeinket, a munkásőrséget, úgy, ahogy azt rendszerünk, hazánk védelme és az emberiség iránti kötelezettség szocialista országunktól megköveteltetünk, és egyének is, csoportok is annak mértékében jelentkezhetnek igényeikkel a közös asztalnál, amilyen mértékben maguk is hozzájárulnak annak megtérítéséhez. Továbbiakban Kádár János a gazdaságirányítási reform bevezetésének előkészítéséről beszélt: — Meggyőződésünk, hogy a reform előre viszi a szocializmus ügyét és előreviszi nemzeti fejlődésünket. Fokozatosan előre kell törnünk a fejlettség magasabb szintjei felé, emelnünk kell hazánk szerepét és rangját a világgazdaságban. Ennek útja a műszaki fejlődés, a termelékenység, a jövedelmezőség energikusabb növelése. A reformmal kapcsolatos felvilágosító munka eredményeképp annak alapeszméje mind nagyobb megértésre, és mind szélesebb támogatásra talál. Ahogy minden új és nagy dolognál történni szokott, kezdetben a legkülönbözőbb félreértések és félremagyarázások is adódtak. Az ellenség, annak nyugati hírverői, a „kapitalista gazdálkodás elemeinek felújításáról” a gazdasági vezetők tömeges elbocsátásáról, munkanélküliségről és hasonlókról fecsegtek. Ezzel szemben az igazság az, hogy a gazdaságvezetési reform a szocialista tervgazdálkodásnak, az új követelményeknek megfelelő továbbfejlesztése. A népgazdaság tervszerű fejlesztését az eddiginél lényegesen kisebb mértékben központi utasítással, és nagyobb mértékben közgazdasági, gazdasági eszközökkel fogjuk biztosítani. Éppen a rendelkezésre álló termelési eszközök hatékonyabb kihasználása érdekében növelni kell a termelő ipari és mezőgazdasági üzemek önállóságát, az eddiginél nagyobb szerepet kell biztosítani a kereslet és kínálatnak, a piac szabályozó szerepének. Más szóval, teljes mértékben a tényleges szükségletnek megfelelően kell termelni, a jelenleginél nem kevesebb, hanem több munkaerő beállítását igényli a népgazdaságba. A gazdasági munkát közvetlenül irányító emberek az eddiginél lényegesen nagyobb mértékben végezhetnek ezután valóban alkotó munkát, a termelőmunkát végzőknél pedig a szocialista bérezési elv hatékonyabban fog érvényesülni. Ez azt jelenti, hogy a biztosított alapbérnél több kereset jut azoknak, akik többet adnak munkájukkal a társadalomnak. A dolgozni akaró, a munkában helytálló gazdasági vezetőnek, munkásnak, parasztnak, alkalmazottnak, dolgozóink óriási többségének előnyösebb lesz a helyzete a gazdasági reform bevezetését követően. Hogy akadnak olyan emberek is a különböző területeken, akiket ezek a kilátások nem nyugtatnak meg teljesen? Erre én azt mondom, ez nem is baj. Éppen ellenkezőleg. Nem akarunk mi mindenkit megnyugtatni, bizonyos embereket nyugtalanítani szeretnénk. Nagyon egészséges dolog lesz az, és az illetőknek maguknak is jót tesz, ha nyugtalankodnak azok a kevesek, akik a becsületesen dolgozók rovására, a munka imitálásával akartak és sajnos, sok esetben tudtak is élni és boldogulni. A reform előkészítése a minisztériumok, a gazdasági szervek irányítóitól sok és jó munkát kíván a legközelebbi hónapokban. Mint említettem, ezek az elvtársak túlnyomó többségükben teljes odaadással a reform megvalósításán dolgoznak. Mégis megemlítem, hogy az 1967-es év beruházásainak elosztásánál az egyes ágazatok, üzemek részéről a szokottnál nagyobb rohamot vezettek új beruházások indításáért. Világos, ők tudták, ez az év az utolsó, amikor még az ágazat, az üzem komoly megterhelése nélkül, „ingyen” lehet beruházáshoz jutni. Az ilyen törekvés a helyzetéből következett s emberileg érthető, de elfogadható nem volt, ezért a tervhivatal, a kormány Gazdasági Bizottsága ezeket a „beruházási rohamokat” a népgazdaság érdekeinek megfelelően megfékezte és szabályozta. Sajnálatos, de az is előfordul, hogy olyan gazdasági vezetők, akiknek hatáskörükből le kell adni, vonakodva teszik ezt, sőt mégbánkiból adódóan, s részben a gazdasági reformmal összefüggésben sok fontos állásfoglalás történt a kongresszuson a mezőgazdasággal, a termelőszövetkezetekkel kapcsolatban. További lépések egyikeként a tavasszal összeül a termelőszövetkezetek országos kongresszusa. Ott majd megtárgyalják, hogyan alakul a termelőszövetkezetek élete, munkája a módosult feltételek között. Az utóbbi időben számos olyan intézkedés történt, amely kedvezőbb feltételeket teremt az eddiginél a termelőszövetkezetek munkájához. A szorosan vett választási kérdések közül még egyről kívánok szólni — folytatta Kádár elvtárs. — Március 19-én népünk a tanácsokat is újjáválasztja. Mint a jelölések összesített adatai mutatják, 85 ezer tanácstagot fogunk megválasztani. Már maga a puszta szám is jelzi, hogy közéletünk milyen fontos kérdéséről van szó. A tanácsok, amelyek egyidejűleg néphatalmi, közigazgatási szervek, s bizonyos vonatkozásban tömegszervezetekként is működnek, rendszerünk sarokpilléreit alkotják. Ha az ország gazdasági fejlődéséről beszélünk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a jelentékeny gazdasági működést is kifejtő, s a forrással élnek általuk irányított gazdasági vezetőkkel szemben azért, mert azok a Központi Bizottság, a Minisztertanács általános felhívása alapján már most önálló kezdeményezésekkel vagy elgondolásokkal lépnek fel. Elítélendő az is, ha egyik-másik gazdasági vezető segíti ugyan a jobb és korszerűbb termékek térhódítását, de a fogyasztóra eközben nincs tekintettel. Az ipari és mezőgazdasági üzemek, a termelőszövetkezetek vezetői készüljenek fel megfelelően az önállóbb és hatékonyabb gazdálkodás időszakára. Mérjék fel a követelményeket, amelyeknek üzemük eleget kell, hogy tegyen a népgazdaság és a fogyasztók igényeinek megfelelően. Hasonlóképpen fel kell tárni a birtokukban levő termelőeszközök eddiginél jobb, hatékonyabb kihasználásának lehetőségeit, az úgynevezett belső tartalékokat. Ezt a munkát jól csak úgy végezhetik el a gazdasági vezetők, ha meglátásaikat és elgondolásaikat, a feladatokat megbeszélik munkatársaikkal, a szakemberekkel, a helyi párt- és szakszervezeti, ifjúsági vezetőkkel, tanácsfunkcionáriusokkal, a munkásokkal, a tsz-tagokkal. A társadalmi szervezetek, a dolgozók támogatása hatalmas alkotó erőt szabadít fel és biztosít a gazdasági vezetők számára és nélkülözhetetlen a reformmal kapcsolatos feladatok jó megoldásához. Kádár elvtárs itt utalt arra: a gazdasági építőmunka ma hazánkban a szocialista forradalom előrevitelének központi kérdése, s ezért a pártszervezeteknek, a tömegszervezeteknek ezután is ennek megfelelően kell azokkal foglalkozni. Hatáskörük és felelősségük e téren a reform bevezetése után növekedni fog, mert az üzemek önállóságának és hatáskörének növekedésével ez együtt jár. Az érdemi befolyásolás lehetősége részükről nagyobb lesz, csökken azoknak a gazdasági ügyeknek száma, amelyeket „fent” és távol, s növekszik azoknak a száma, amelyeket helyben fognak eldönteni. nagyobb szerepet játszó tanácsokat. Ha a dolgozók életkörülményeinek javításáról szólunk, nem mellőzhetőek a tanácsok, amelyek a közművek, utak és lakások karbantartásában és sokféle szolgáltatás tekintetében a dolgozó milliók mindennapi problémáival foglalkoznak. Városaink, falvaink általános fejlesztése, szépítése és kultúrája a legszorosabban összefügg a tanácsok munkájával. A tanácsok sokak által nem egészen jól megítélt úgynevezett „helyi” munkát végeznek,de munkájuk együttesen nem kis mértékben hat az egész ország arculatára, az egész nép életére. Erre való tekintettel a gazdaságvezetési reform egyik lényeges eleme a tanácsok munkájában az önállóság növelése, a hatáskör bővítése gazdasági és nemcsak gazdasági területen. Ezzel kíván kormányzatunk a tanácsokban dolgozók számára is jobb munkafeltételeket biztosítani. Népünk támogassa a tanácstag-jelölteket szavazatával, s majd munkájuk megbecsülésével, mert a közügyek fontos területén vár reájuk nagy és felelősségteljes feladat. Tisztelt nagygyűlés! Kedves Elvtársak! Mi békés viszonyok közöttünk és választásokra készülünk (Folytatás a 3. oldalon.) Most nincs többpártrendszer, de van demokrácia, a Horthy-rendszerben volt többpártrendszer, de nem volt demokrácia A szocializmus építése együtt jár az életszínvonal rendszeres emelkedésével Többet kap, aki többet és jobban dolgozik A városok és falvak fejlesztése, kultúrája összefügg a tanácsok munkájával 1* t__it___ án/vortű — IrAwlAcAl.on