Orosházi Hírlap, 1967. január-március (12. évfolyam, 1-38. szám)

1967-02-23 / 24. szám

1967. február 23. 2 Csütörtök Kádár János s­vtárs beszéde a választási nagygyűlésen (Folytatás az 1. oldalról.) jelel. A Hazafias Népfront-mozga­­lomban tömörült különböző em­berek összefogása nem ideológiai­­ azonosulást, hanem politikai szö­vetséget jelent. A mozgalomban részt vevők viszonyában éppen az a döntő, hogy még világnézeti különbségek ellenére is összeköt bennünket az a felismerés, és el-Kedves Elv­társak! Az országgyűlés a múlt esz­tendőben új választási törvényt fogadott el. Eszerint most már a képviselőket is egy egyéni vá­lasztókerületben jelölik és vá­­­­lasztják. A törvény lehetővé te­szi a képviselőválasztásnál is több jelölt állítását Az egyéni­­ választókerület magával hozza — ez már a mostani jelöléseknél is így alakult —, hogy csökken a központi és növekszik a helyi képviselőjelöltek száma. Most, az­­ előzőkhöz képest kevesebb a kép­viselőnek ajánlott miniszter és más állami és közfunkcionárius. Ez­­ ■ elősegíti — és ez a célja is —, hogy növekedjék az országgyűlés­­ ellenőrzése a kormány és az egyes minisztériumok ügyviteli munkája felett. A kép­viselő jelöléseknél kevesebb, a tanácstagoknál több esetben került sor egyazon kerü­letben második jelölt ajánlására , és elfogadásra. Itt meg szeretném­­ jegyezni: úgy gondolom, a leg­­­­közelebbi választáson több má­sodik és harmadik jelölt lesz, mint most volt. Ehhez még mind­­annyiunknak kicsit hozzá kell szoknunk. Azonkívül figyelem­be kell venni azt a rendkívül ör­vendetes adottságot, hogy nálunk a nép­tömegekben van a szó leg­szebb értelmében vett öntudat és messzemenő bizalom a párt és a Hazafias Népfront iránt. Nem egy jelölőgyűlésen maguk a párt, a népfront vezetői szívesen vették volna, ha mást jelölnek. Előa­dódott, hogy több jelöltet hoztak szóba, mint amennyit a népfront ajánlott, de a jelölőgyűlés csak az eredeti jelöltet fogadta el. A­­ jelöltek, a második jelöltek is, ki­­­­vétel nélkül a Hazafias Népfront 1 programjával léptek fel és in­dulnak a választáson. A szocializmus ellenségei ezt természetesen kifogásolják, mond­ván, nem igazi demokrácia az, ahol nincs több párt és a jelöltek azonos programmal lépnek fel. Ezzel az állásponttal könnyen tudunk vitázni. A demokrácia a szó eredeti értelmezése és jelen­­.... tése szerint népuralmat jelent. Nálunk nincs többpártrendszer, de népuralom, tehát demokrácia­­ van. A Horthy-rendszerben több­­­­pártrendszer volt, de még a szo­­­­cializmus, a kommunizmus es­küdt ellenségei sem állítják, hogy volt demokrácia, mi pedig tud­juk, fasiszta diktatúra volt és nem a nép képviselői, hanem a kapitalisták és a földesurak kép­viselői ültek a Parlamentben. Szerdán közzétették az elfoga­dott képviselőjelöltek névsorát. Nem merem ezt a névsort di­csérni, mert történetesen az én nevem is szerepel benne (derült­ség), de azért ország-világ előtt demonstrálni tudjuk, hogy a dol­gozó nép hivatott és kipróbált fiait fogják az országgyűlésbe az egyéni kerületekben megválasz­­­­tani. Nézzük meg, máshol hogyan értelmezik a demokráciát. Az Egyesült Államokban úgy­nevezett polgári demokrácia és többpártrendszer van, a hatalom határozás, hogy a nép és a haza ügyét teljes meggyőződéssel és együtt szolgáljuk. Mi, kommunisták, nagyra érté­keljük a párttagok és pártonkí­­vüliek szövet­ségét és örülünk an­nak, hogy ez a választás, amely a Hazafias Népfront égisze alatt megy végbe, is­mét demonstrálja egységünket ország-világ előtt szerveiben mégis a kiváltságosak, a monopoltőke, a milliárdosok képviselői ülnek, és nem a dol­gozók képviselői. A Hazafias Népfront képviselő­­jelöltjeinek, ha bejutnak az or­szággyűlésbe, el kell látniuk majd mindenekelőtt törvényhozói tisztüket Választóik elvárják tő­lük, hogy emellett szorgalmazzák területük fejlesztését és szükség esetén emeljenek szót egyes vá­lasztók közérdekű és indokolt pa­naszainak orvoslásáért is. Mindezt azonban úgy, hogy sohase feled­jék, a legfőbb kötelességük a köz­ügy, a dolgozó nép érdekeinek, a Kádár János ezután visszapil­lantást tett az elmúlt évtized gazdasági fejlődésére, eredmé­nyeire. Majd hangsúlyozta: a szo­cialista társadalom építési prog­ramjának, így választása progra­munknak is fontos része a III. öt­éves terv, amely az ipari termelés 32—36 százalékos, a mezőgazda­­sági termelés 13—15 százalékos, a reáljövedelem 14—16 százalékos növelését irányozza elő. A III. ötéves terv első éve, az 1965-ös népgazdasági terv kedve­­ző eredményekkel zárult. Az ipari termelés hat százalékkal, a me­zőgazdasági termelés több mint öt százalékkal, a nemzeti jövede­lem hat százalékkal nőtt az előző évihez képest. Az ipari termelés növekedésének 80 százaléka a ter­melékenység növekedéséből szár­mazott. A munkások és alkalma­zottak átlagkeresete négy és fél százalékkal emelkedett. A múlt év eredményei alapján az állami iparban az idén körülbelül száz­negyvenmillió forinttal nagyobb nyereségrészesedést fizetnek ki, mint tavaly. A szövetkezeti pa­rasztság személyi jövedelme — a termeléssel arányosan — szintén növekedett. Az életszínvonal emelkedésé­nek kérdését a legnagyobb fele­lősséggel kell mindenkor kezelni. Nemcsak valljuk, de a gyakorlat igazolja nálunk, hogy a szocializ­mus építése együtt jár a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelkedésével. Erre mindig ak­kor kerül sor, amikor a termelés növekedésével, a gazdaságosság javításával a feltételek megterem­tődnek. Ez függ a vezetéstől, de nem kisebb mértékben a dolgo­zók, munkások, parasztok, mér­nökök, tudományos kutatók mun­kájától, s annak hatékonyságától. Választásainkra egyébként sem az ígérgetések a jellemzőek, de ezt az alkalmat is fel kell hasz­nálnunk arra, hogy erősítsük an­nak felismerését, hogy elosztani csak azt lehet, amit megterme­Az általános kilátásokat illetően a fejlődést meghatározza maga a III. ötéves terv. A tervben mind a termelőeszközök, mind a fo­gyasztás és életszínvonal növelé­sét irányoztuk elő és végrehajtása szocializmus és a béke ügyének hű szolgálata az ország házában.­­ A választás eddigi menetében, a jelölőgyűléseken inkább az ajánlók­ és a választók beszéltek, most, a második részben a tömeg­gyűléseken már a jelölteknek kell a program alapján fellépni és be­számolni az eddigi munkáról, a jövő feladatairól és saját mun­kájukkal kapcsolatos elgondolá­saikról. Ha szocialista építőmunkánk­nak eredményeit, az ország fejlő­dését, a választók előtt négy év­vel vállalt kötelezettségeket vizs­gáljuk, akk­or a választási gyűlé­seken a Hazafias Népfrontot kép­viselő emberek tiszta lelkiisme­­rettel adhatnak számot a végzett munkáról, a megtett útról. A II. ötéves tervet végrehajtottuk, fej­lődött az ipar, a kereskedelem, a mezőgazdas­ág, számos új üzem, híd, közmű, iskola, kórház épült, javul­tak a szociális életkörülmények és fejlődött a közművelődés, a kul­túra. Fejlesztettük néphadsere­günket, közrendvédelmi intézmé­nyeinket, a munkásőrséget, úgy, ahogy azt rendszerünk, hazánk védelme és az emberiség iránti kötelezettség szocialista orszá­gunktól megkövetelte­­tünk, és egyének is, csoportok is annak mértékében jelentkezhet­nek igényeikkel a közös asztalnál, amilyen mértékben maguk is hoz­zájárulnak annak megtérítéséhez. Továbbiakban Kádár János a gazdaságirányítási reform beveze­tésének előkészítéséről beszélt: — Meggyőződésünk, hogy a reform előre viszi a szocializmus ügyét és előreviszi nemzeti fejlődésün­ket. Fokozatosan előre kell tör­nünk a fejlettség magasabb szint­jei felé, emelnünk kell hazánk szerepét és rangját a világgazda­ságban. Ennek útja a műszaki fej­lődés, a termelékenység, a jöve­delmezőség energikusabb növelé­se. A reformmal kapcsolatos felvi­lágosító munka eredményeképp annak alapeszméje mind nagyobb megértésre, és mind szélesebb tá­mogatásra talál. Ahogy minden új és nagy dolognál történni szokott, kezdetben a legkülönbözőbb fél­reértések és félremagyarázások is adódtak. Az ellenség, annak nyu­gati hírverői, a „­kapitalis­ta gazdálkodás elemeinek felújí­tásáról” a gazdasági vezetők tö­meges elbocsátásáról, munkanél­küliségről és hasonlókról fecseg­tek. Ezzel szemben az igazság az, hogy a gazdaságvezetési reform a szocialista tervgazdálkodásnak, az új követelményeknek megfelelő továbbfejlesztése. A népgazdaság tervszerű fejlesztését az eddigi­nél lényegesen kisebb mértékben központi utasítással, és nagyobb mértékben közgazdasági, gazdasá­gi eszközökkel fogjuk biztosítani. Éppen a rendelkezésre álló ter­melési eszközök hatékonyabb ki­használása érdekében növelni kell a termelő ipari és mezőgaz­dasági üzemek önállóságát, az ed­diginél nagyobb szerepet kell biz­tosítani a kereslet és kínálatnak, a piac szabályozó szerepének. Más szóval, teljes mértékben a tényleges szükségletnek megfele­lően kell termelni, a jelenleginél nem kevesebb, ha­nem több munkaerő beállítását igényli a népgazdaságba. A gaz­dasági munkát közvetlenül irá­nyító emberek az eddiginél lénye­gesen nagyobb mértékben végez­hetnek ezután valóban alkotó munkát, a termelőmunkát vég­zőknél pedig a szocialista bérezési elv hatékonyabban fog érvénye­sülni. Ez azt jelenti, hogy a biz­tosított alapbérnél több kereset jut azoknak, akik többet adnak munkájukkal a társadalomnak. A dolgozni akaró, a munkában helytálló gazdasági vezetőnek, munkásnak, parasztnak, alkalma­zottnak, dolgozóink óriási többsé­gének előnyösebb lesz a helyzete a gazdasági reform bevezetését követően. Hogy akadnak olyan emberek is a különböző területeken, akiket ezek a kilátások nem nyugtatnak meg teljesen? Erre én azt mon­dom, ez nem is baj. Éppen ellen­kezőleg. Nem akarunk mi min­denkit megnyugtatni, bizonyos embereket nyugtalanítani szeret­nénk. Nagyon egészséges dolog lesz az, és az illetőknek maguk­nak is jót tesz, ha nyugtalankod­nak azok a kevesek, akik a be­csületesen dolgozók rovására, a munka imitálásával akartak és sajnos, sok esetben tudtak is élni és boldogulni. A reform előkészítése a minisz­tériumok, a gazdasági szervek irá­nyítóitól sok és jó munkát kíván a legközelebbi hónapokban. Mint említettem, ezek az elvtársak túl­nyomó többségükben teljes oda­adással a reform megvalósításán dolgoznak. Mégis megemlítem, hogy az 1967-es év beruházásainak elosz­tásánál az egyes ágazatok, üze­mek részéről a szokottnál na­gyobb rohamot vezettek új beru­házások indításáért. Világos, ők tudták, ez az év az utolsó, amikor még az ágazat, az üzem komoly megterhelése nélkül, „ingyen” le­het beruházáshoz jutni. Az ilyen törekvés a helyzetéből következett s emberileg érthető, de elfogad­ható nem volt, ezért a tervhiva­tal, a kormány Gazdasági Bizott­sága ezeket a „beruházási roha­mokat” a népgazdaság érdekeinek megfelelően megfékezte és sza­bályozta. Sajnálatos, de az is előfordul, hogy olyan gazdasági vezetők, akiknek hatáskörükből le kell ad­ni, vonakodva teszik ezt, sőt még­bánkiból adódóan, s részben a gaz­dasági reformmal összefüggésben sok fontos állásfoglalás történt a kongresszuson a mezőgazdasággal, a termelőszövetkezetekkel kap­csolatban. További lépések egyi­keként a tavasszal összeül a ter­melőszövetkezetek országos kong­resszusa. Ott majd megtárgyal­ják, hogyan alakul a termelőszö­vetkezetek élete, munkája a mó­dosult feltételek között. Az utób­bi időben számos olyan intézkedés történt, amely kedvezőbb feltéte­leket teremt az eddiginél a ter­melőszövetkezetek munkájához. A szorosan vett választási kér­dések közül még egyről kívánok szólni — folytatta Kádár elvtárs. — Március 19-én népünk a taná­csokat is újjáválasztja. Mint a jelölések összesített adatai mu­tatják, 85 ezer tanácstagot fogunk megválasztani. Már maga a pusz­ta szám is jelzi, hogy közéletünk milyen fontos kérdéséről van szó. A tanácsok, amelyek egyidejűleg néphatalmi, közigazgatási szer­vek, s bizonyos vonatkozásban tö­megszervezetekként is működnek, rendszerünk sarokpilléreit alkot­ják. Ha az ország gazdasági fejlődé­séről beszélünk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a jelentékeny gazdasági működést is kifejtő, s a forrással élnek általuk irányított gazdasági vezetőkkel szemben azért, mert azok a Központi Bi­zottság, a Minisztertanács általá­nos felhívása alapján már most önálló kezdeményezésekkel vagy elgondolásokkal lépnek fel. Elíté­lendő az is, ha egyik-másik gaz­dasági vezető segíti ugyan a jobb és korszerűbb termékek térhódí­tását, de a fogyasztóra eközben nincs tekintettel. Az ipari és mezőgazdasági üze­mek, a termel­őszövetkezetek veze­tői készüljenek fel megfelelően az önállóbb és hatékonyabb gazdál­kodás időszakára. Mérjék fel a követelményeket, amelyeknek üzemük eleget kell, hogy tegyen a népgazdaság és a fogyasztók igé­nyeinek megfelelően. Hasonlókép­pen fel kell tárni a birtokukban levő termelőeszközök eddiginél jobb, hatékonyabb kihasználásá­nak lehetőségeit, az úgynevezett belső tartalékokat. Ezt a munkát jól csak úgy végezhetik el a gaz­dasági vezetők, ha meglátásaikat és elgondolásaikat, a feladatokat megbeszélik munkatársaikkal, a szakemberekkel, a helyi párt- és szakszervezeti, ifjúsági vezetőkkel, tanácsfu­nkcionáriusokkal, a mun­kásokkal, a tsz-tagokkal. A tár­sadalmi szervezetek, a dolgozók támogatása hatalmas alkotó erőt szabadít fel és biztosít a gazdasági vezetők számára és nélkülözhetet­len a reformmal kapcsolatos fel­adatok jó megoldásához. Kádár elvtárs itt utalt arra: a gazdasági építőmunka ma hazánkban a szocialista forradalom előrevitelé­­nek központi kérdése, s ezért a pártszervezeteknek, a tömegszer­vezeteknek ezután is ennek meg­felelően kell azokkal foglalkozni. Hatáskörük és felelősségük e té­ren a reform bevezetése után nö­vekedni fog, mert az üzemek ön­állóságának és hatáskörének nö­vekedésével ez együtt jár. Az ér­demi befolyásolás lehetősége ré­szükről nagyobb lesz, csökken azoknak a gazdasági ügyeknek száma, amelyeket „fent” és tá­vol, s növekszik azoknak a szá­ma, amelyeket helyben fognak el­dönteni. nagyobb szerepet játszó tanácso­kat. Ha a dolgozók életkörülmé­nyeinek javításáról szólunk, nem mellőzhetőek a tanácsok, amelyek a közművek, utak és lakások kar­bantartásában és sokféle szolgál­tatás tekintetében a dolgozó mil­liók mindennapi problémáival foglalkoznak. Városaink, falvaink általános fejlesztése, szépítése és kultúrája a legszorosabban ös­­­szefügg a tanácsok munkájával. A tanácsok sokak által nem egé­szen jól megítélt úgynevezett „he­lyi” munkát végeznek,de munkájuk együttesen nem kis mértékben­­ hat az egész ország arculatára, az egész nép életére. Erre való tekin­tettel a gazdaságvezetési reform egyik lényeges eleme a tanácsok munkájában az önállóság növe­lése, a hatáskör bővítése gazda­sági és nemcsak gazdasági terüle­ten. Ezzel kíván kormányzatunk a tanácsokban dolgozók számára is jobb munkafeltételeket biztosíta­ni. Népünk támogassa a tanács­tag-jelölteket szavazatával, s majd munkájuk megbecsülésével, mert a közügyek fontos területén vár reájuk nagy és felelősségtel­jes feladat. Tisztelt nagygyűlés! Kedves Elvtársak! Mi békés viszonyok között­­­ünk és választásokra készülünk (Folytatás a 3. oldalon.) Most nincs többpártrendszer, de van demokrácia, a Horthy-rendszerben volt többpártrendszer, de nem volt demokrácia A szocializmus építése együtt jár az életszínvonal rendszeres emelkedésével Többet kap, aki többet és jobban dolgozik A városok és falvak fejlesztése, kultúrája összefügg a tanácsok munkájával 1­* t__it___ án/v­o­r­tű — IrAwlAcAl­.on

Next