Orosházi Hírlap, 1969. július-szeptember (14. évfolyam, 74-112. szám)

1969-08-05 / 89. szám

»». augusztus 1 3 Petőfi ünnepségek Vasárnap délelőtt — Petőfi Sándor halálának 120. évfordulója alkalmából — a költőre emléke­zett szülőhelye, Kiskőrös. Megnyi­tották a „Petőfi életútja” című ál­landó emlékkiállítást, amelynek gondolata a község újra­települé­sének 250. évfordulójára való ké­szülődés során fogant meg. A ki­állítás a szülőház mellett kiala­kított múzeumi épület három he­lyiségében kapott méltó helyet A fővárosi Petőfi Irodalmi Mú­zeum adta az anyag nagyobb ré­szét. Több mint nyolcvan eredeti Petőfi-dokumentummal gazdago­dott a szülőfalu. Ide került át a költő szülőházában őrzött irodal­mi hagyaték is.­­ Vasárnap délelőtt Szalkszent­­mártonban „A jó öreg k­ocs­máros” egykori háza mellett felavatták Petőfi Sándor két és fél méter magas bronzszobrát Marton Lász­ló Munkácsy-díjas szobrászmű­vész alkotását. Az avatáson a falu és a járás vezetőivel együtt — mint fővédnök — részt vett Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Központi Bi­zottság titkára. Madarász László, a megyei ta­nács vb elnökhelyettese mondott avató beszédet. Megemlékezett arról, hogy a most restaurálás alatt levő szalkszentmártoni Pet­­rovics-házban két évig laktak Pe­tőfi szülei. A nagy költő háromne­gyed évet töltött náluk, 1845 őszé­től 1846 tavaszáig Petőfi életében a legválságosabb, költészetében pedig a legtermékenyebb szakasz volt ez. A ház kis udvari szobájá­ban 112 verse született. A többi között egyetlen drámáját a „Tig­ris és hiénát” írta itt A beszéd után Nyers Rezső le­leplezte a költőnek az atyai ház­ra tekintő nagyméretű bronzszob­rát. Ezután az MSZMP Központi Bizottsága, a megyei, járási és községi szervek, valamint a Pető­­fi-emlékhelyek küldöttei helyez­ték el koszorúikat az új szobor talapzatán. (MTI) Belelapoztunk Endrő­dön a községi pártbizottság és végrehajtó bizottság II. félévi mun­katervébe. A tőmondatokban fel­sorakoztatott napirendi pontok is beszédesek. Nem azt az érzést keltik, mintha azért íródtak vol­na le, mert szokás is, kötelező is hosszabb időtartamra irányt szab­ni a testületi munkának. Inkább az érződik belőle, hogy alaposan válogatták ki a legfontosabb ten­nivalókat az elkövetkező hóna­pokra. Jó hagyományként vissza­térnek jó néhány korábbi pártbi­zottsági ülés és végrehajtó bizott­sági ülés napirendjére. Értékelik a határozatok végrehajtását és azt is, hogy milyen hatással voltak ezek a község lakosságának gaz­dasági, kulturális életére. Gyebnár József elvtárssal, a községi pártbizottság titkárával beszélgetve még elevenebbé vál­tak a tőmondatokban rögzített programpontok. A pártbizottság augusztusi ülésén az alapszerveze­tek eddigi munkája és ezutáni feladata került megvitatásra. Úgy­szólván évente ismétlődő napiren­di pont ez. Célja: ráirányítani az általában jól, elfogadhatóan tevé­kenykedő alapszervezetek figyel­mét az­ elkövetett apróbb hibákra, mulasztásokra. Itt-ott ugyanis nem elég hatásos az alapszerve­zetek vezetőinek munkája. Első­sorban azért, mert nem mindig tudják kiválasztani az egyes idő­szakok legfontosabb tennivalóit. Egyes titkár elvtársak idejét, energiáját is elaprózzák — meg­határozott feladatkör hiányában — az egyik napról a másikra felvetődő ügyes-bajos dolgok, amelyek nem tartoznak szoro­san a hatáskörükbe. A termelő­szövetkezeti alapszervezetek tit­káraira az a párttagok gyakori panasza, hogy ritkán látják őket a határban, az emberek között. Ha kimennek, akkor is az el­nök vagy valamelyik szakvezető sokfelé vezető autóútjához csat­lakoznak s ezért csak afféle villámlátogatásra van idejük. A községi pártbizottság dön­teni akar augusztusi ülésén ar­ról is, hogy a tsz-alapszerveze­­tek ezután a nappali, avagy a 25 évvel ezelőtt bevezetett szo­kás szerint továbbra is az esti órákban tartsák-e a párttaggyű­léseket. A termelőszövetkezetek ugyanis napközben hívják össze az igazgatósági üléseket és a közgyűléseket is. Ezek alapján az a látszat, mintha a párttagok tanácskozása az emberek mun­kakörülményeiről, jólétéről, a termelés színvonalának javításá­ról csak afféle másodrangú fó­rum lenne. Ehhez, vagyis termelőszö­vetkezeti témához kapcsolódik a végrehajtó bizottság ülésének egy későbbi napirendje, amikor a mezőgazdasági szakemberek munkáját értékeli majd a testü­let. Ez sem afféle tárgyaljuk meg téma. Azért vált szükséges­sé szemügyre venni a szakembe­rek felkészültségét, gyakorlatát és a növekvő feladatokhoz való alkalmasságukat, mert egyikük­­másikuk — főleg a korosabbak — nem tudnak lépést tartani a fejlődéssel. Azaz nem figyelik, hogy mi történik a tsz határán kívül ország- és világszerte. Példa rá, hogy Endrődön az ál­talánosan jól bevált 160 kilo­grammos búzavetőmag-adag he­lyett helyenként csak 120 kilo­grammot vetettek el tavaly ős­­szel. Még a tavalyelőttről vis­­­szamaradt nagyobb mennyiségű búzát is — ráadásul csíraképes­­ség-vizsgálat nélkül. A szakmai konzervativizmusért most nagy árat fizetnek a szövetkezetek. Az azonos minőségű földön gaz­dálkodó szomszédos dévaványai Lenin Tsz 17 mázsa átlag búza­termésével szemben csak 0—13 mázsát takarítanak be. A kevés adaggal vetett búzát ugyanis to­vább ritkította a tavaszi huzamo­sabb vízállás is. A későbbiek folyamán a pártbizottság visszatér a múlt év decemberében tárgyalt „ide­alista világnézet elleni harc ta­­pasztalatai”-nak a megvitatásá­ra. Az észrevétel ugyanis az, hogy egyes párttagok — idős szüleik és rokonaik rábeszélésé­re, nemegyszer a békétlenség el­kerülése végett — igénybe ve­szik az egyház szolgáltatásait. Többen nem tudják eldönteni azt sem, hogy fizessenek-e vagy sem egyházi adót. Olyan csalá­dok körében is felvetődik ez, amelyeknek már évek óta nincs semmi kapcsolatuk az egyházzal. Önmaguktól eszükbe sem jutna ez, ám az egyházi adót jutalé­kos alapon egy nagyon rámenős atyafi szedi házról házra járva. Leginkább az olyan családtagok­ra „csap le”, akiknek nincs „lel­ki erejük” a fizetést megtagadni. Nem valami erős szál, de mégis köti a párttagokat és a materia­lista világnézetűeket az is, hogy a sírhelyet az egyháztól kell megváltaniuk. A köztemető lét­e­­sítése ugyanis mintegy hat éve húzódik Endrődön. A pártbizott­ság ezt is igyekszik sürgetni az említett témát tárgyaló ülésén. A község kommunális te­vékenysége is visszatérést jelent­­ egy hasonló témájú tavalyi na­pirendre. Az elmúlt évben olyan döntés született a párt végre­hajtó bizottságának ülésén, hogy nem kellene továbbra is elap­rózni a költségvetésből és a köz­ségfejlesztési alapból rendelke­zésre álló összegeket. Évekre visszamenő gyakorlat volt ugyanis, hogy ebből az összeg­ből a „mindenhova jusson” elv alapján gazdálkodott a tanács. (Mentség erre az 1956 előtt el­készített és megvalósíthatatlan­­nak bizonyult szocialista köz­ségépítési terv.) A „járdát min­den utcába” elhatározás után­­ leraktak egy-egy 30—40 centimé­teres betoncsíkot, de a jólét nö­vekedésével arányosan a legel­dugottabb utcákban is szaporod­tak a gyerekkocsik, amit a kes­keny járdaszalagokon nem lehe­tett tolni. Egyszóval sok pénzt emésztett fel a járdák újjáépí­tése, kiszélesítése és több apró, félmegoldású létesítmény kiegé­szítése. Tény, hogy Endrőd arculatán nem látszik meg az, hogy évek óta 4 millió forint költségvetési és 2 millió forint községfejlesz­tési összeg áll redelkezésére. A párt végrehajtó bizottságának ülése után tavaly már csak na­gyobb beruházásokat irányoztak elő. Többek között korszerűsítet­ték a Felszabadulás utca útbur­kolatát. Az idén új betonúttal kötik össze a Szarvas és Kondo­ros felé vezető utakat, hogy mentesítsék a nagy forgalomtól a község főterét. Ezen ugyanis nagy ívben kanyarodik az út, s reggel, este leállítja a forgalmat az állatok terelése a Körös-hí­­don át, a legelőre. Csak néhány kiraga­dott téma ez az endrődi községi pártbizottság és végrehajtó bi­zottság második félévi munka­­programjából. Ezek is azt bizo­nyítják, hogy a testület tagjai figyelemmel kísérik a község társadalmi és gazdasági életének lüktetését és fontossági sorrend­ben fórumok elé tárják a leg­fontosabb tennivalókat. Kulik Imre Életre keltett témamondatok Az endrődi pártbizottság munkaprogramjából ban. Aprólékosan meg kellett vizsgálni, milyen hatással van­nak az emberre az űrrepülés kö­rülményei : a súlytalanság, a túl­súlyosság, a sugárzás, s az, hogy hosszabb időt kell eltöltenie a szűk fülkében. Ki kellett derí­teni, folytathat-e az ember űr­repülés közben rendes élettevé­kenységet, tudományos, műszaki kutatásokat 1960-ban és 1961 elején egy so­rozat új automata-rendszert , űrhajó-szputnyikot bocsátottak fel. Ezeken kísérletezték ki azokat az agregá­torokat, ame­lyek az ember űrrepüléséhez szükségesek. Állatokon és külön­féle biológiai egyedeken tanul­mányozták az űrrepülés körül­ményeinek hatását. Kipróbálták az űrhajók automatikus tájoló rendszereit, ezek stabilizálását repülés közben, s a pályáról való letérést biztosító technikát 1960 augusztusában első ízben sike­rült az űrhajó-szputnyikot a benne levő állattal visszahozni a Földre. Öt automatikus űrhajó-szput­­nyik kipróbálásának sikeres be­fejezése lehetővé tette, hogy a szovjet szakemberek előkészítsék és 1961 áprilisában megvalósít­sák Jurij Garagin történelmi je­lentőségű űrrepülését Kutatást végző szputnyikok számos műholdat lőnek fel sokféle tudományos kutatás cél­jából. A Szovjetunióban erre a célra használják fel a Kozmosz­sorozat szputny­ikjait. Az elsőt közülük 1962 márciusában lőt­ték fel, s számuk ma már csak­nem eléri a 300-at. A szputnyik feladatának meg­felelően aránylag kis súlyú is lehet. Egyes szputnyikok konst­rukciója egységesített, és csupán készülékeik különböznek egy­mástól. Az, hogy nem kerülnek sokba, részben ennek köszönhető, részben pedig annak, hogy kis kapacitású sorozatgyártású hor­dozó rakétákat használnak fel erre a célra. A Kozmosz-sorozat tudomá­nyos célú szputnyikjai állandó őrséget tartanak a világűrben. Átkutatták a Föld körüli térsé­get, kutatást végeztek a Nap és a csillagok körül, tanulmányoz­ták a Föld mágneses mezejét, légkörét, ionoszféráját és sugár­zási övezetét, a kozmikus kisu­gárzást és a meteorveszélyt. A Föld körüli térség és a légkör különböző jelenségei, köztük a geomágneses viharok, sarki fény, szoros összefüggésben vannak a Napban lezajló folyamatokkal. Ezért fontos komplex kutatást végezni nagy számú és különbö­ző pályákon keringő szputnyik­­kal. A közeljövőben az ilyen szputnyik-rendszerek állandóan működésben lesznek és segítenek az embereknek számos gyakor­lati feladatot megoldani. (Folytatjuk) Keid Huszonhat konbájnnal h­atnak az Orosházi Állami Gazdaságban Most már egyre kisebb terü­letre zsugorodik az aratási fel­adat az Orosházi Állami Gaz­daságban. Az üzem kombájno­­sai néhány héttel ezelőtt 3039 hold gabona aratására indultak, melyből eddig néhány száz hold kivételével learatták és elcsé­pelték a termést. Az utóbbi na­­pokban, ahogyan a hódmező­vásárhelyi és a Pankotai Álla­mi Gazdaságban befejezték az aratást, Orosházára csoportosí­tották a kombájnokat. Jelenleg 26 géppel dolgoznak. Az aratás üteme olyan jó, hogy szerdán a kora délutáni órákig befejezik — mondotta Faragó Sándor, a gazdaság igazgatója. A tavalyihoz képest holdan­ként 6 mázsával takarítanak be nagyobb termést. Gazdasági átlagban holdanként 23—24 mázsa között alakul a búza ho­zama. Az államnak mintegy 720 vagon terményt adnak el a ta­valyi 315 vagonnal szemben. Megjelent a miniszteri rendelet a kenyér kötelező csomagolásáról A múlt héten, a Belkereskedel­mi Minisztérium sajtótájékozta­tóján bejelentett kenyércsomago­lási intézkedés most hivatalosan, a miniszter rendeleteként is megje­lent. A rendelet előírja, hogy Buda­pesten és a megyeszékhelyeken szeptember 1-től, más városokban január 1-től kenyeret csomagolás nélkül kiszolgálni tilos. Mind az egész, mind a vágott kenyeret úgy kell csomagolni, hogy a pa­pír a kenyér teljes felületét fed­­je. A csomagolásért különdíjat felszámítani nem szabad. A ren­delet az állami, a szövetkezeti és a magánkereskedelmi üzletekre egyaránt vonatkozik. A rendelet végrehajtásához a minisztérium illetékes főosztálya közli a kenyércsomagoló papírok szabványméretét. E szerint a két­­kilós kenyeret legalább 47,5x55 centiméteres, az egykilóst leg­alább 47,5x35, a félkilós kenyeret pedig legalább 38x32 centiméteres papírba kell csomagolni. Termé­szetesen ezeknél nagyobb méretű papírt is lehet használni. A nagykereskedelem gondosko­dott a kenyér csomagolásához előírt méretű papírról, amelyet korlátlan mértékben bocsát a kis­kereskedelmi vállalatok rendelke­zésére. A papíripar — egyelőre csak kisebb mennyiségben — az egy- és két­kilós kenyerek csoma­golására alkalmas papírzacskót is készít Ezeket Budapesten és a megyeszékhelyeken elsősorban a csemegeüzletekben, az ABC-áru­­házakban célszerű felhasználni A minisztérium állásfoglalásá­­ban felhívja az illetékes vállala­tok figyelmét, hogy ahol a ren­delet nem teszi kötelezővé, ott is kívánatos a kenyér csomagolását — a csomagolóanyag-beszerzési lehetőségtől függően — bevezetni. (MTI) Kísérleti gátak a Dunán és a Tiszán A folyók mentén 4200 kilomé­ter hosszú töltés védi a lakosságot és az ország értékeit az árvíztől. Az utóbbi 10 évben 20 millió köb­méter föld beépítésével erősítet­ték a gátakat, de a következő 15 évben további csaknem 70 millió köbméternyi anyagból kell új töl­tést építeni vagy magasítani, szé­lesíteni a régi árvédelmi vonala­kat. Ezért az Országos Vízügyi Hivatal intézkedésére széles körű kutatások kezdődtek a védekezés fejlesztésére és a gáterősítés leg­gazdaságosabb módszereinek ki­dolgozására. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóintézet a vízügyi igazgató­ságok segítségével a Duna, a Ti­sza és néhány mellékfolyó men­tén öt helyen létesített kísérleti gátszakaszt a töltés mögött felfa­kadó víz elleni védelem tanulmá­nyozására. További hat kísérleti megfigyelő állomáson a szivárgási és az átázás jelenségeit vizsgálják. A gemenci erdőnél, Pörbölyön a Duna régi gátjához csatlakozó új töltésnél kísérleti medencét épí­tettek, amelynek segítségével e rövid szakaszon mesterséges ár­hullámot bocsáthatnak a­ gátakra. Az év végére adják át a kutatók a több évre tervezett vizsgálat első eredményét Újabb kísérleteket kezdenek a Balaton, a Velencei- és a Fertő-tó egyes problémáinak megoldására is. A keszthelyi öböl feliszapoló­­dásának ellenszerét modell-kísér­­letekkel vizsgálják. Rövidesen hozzáfognak a Velencei-tó náda­saiból kivágandó szélutak helyé­nek kijelöléséhez. A tó biológiai egyensúlyának megteremtéséhez ugyanis felhasználják a szelet amely jó munkát végezhet ha a számára megfelelő utakon felka­varhatja, felfrissítheti a tó vizét (MTI)

Next