Orosházi Hírlap, 1970. január-március (15. évfolyam, 1-38. szám)
1970-03-26 / 37. szám
(Folytatás ez 1 oldalról) gyakran nehézségbe ütközik. Fel kell figyelni arra a negatív tendenciára is, hogy az alimszervezeti vezetőségekben csökken a fizikai munkások aránya. A pártszervek, pártszervezetek a szocialista demokrácia fejlesztésén belül egyre inkább törődnek az üzemi demokrácia erősítésével, melyet segít egy sor központi intézkedés és a helyi kezdeményezések egész sora egészíti ki. A vállalatok választott testületeiben sok ezer munkás tevékenykedik tagként, hiszen az üzemi demokrácia gyakorlásának fontos fórumai a szakszervezeti tanácsok, bizottságok és gyűlések, a műszaki és termelési tanácskozások. Kedvezően érezteti hatását és a demokratizmus irányába hat a szakszervezetek megnövekedett jogköre, a véleményezési, egyetértési és vétójog, valamint az érdekvédelmi tevékenység. A fórumok rendszerében jelentős helyet foglalnak el a szocialista brigádok. Általános tapasztalat, hogy a termelési tanácskozásokat célszerűbb kisebb egységekben — műhely, műszak — megtartani. A munkások bátrabban, kritikusabban beszélnek kisebb egységekben. A termelési tanácskozásokat a munkások részéről gyakran éri jogos kritika azért, hogy ezek rendeltetésüket formálisan töltik be. Gyakran érvényesül az a helytelen gyakorlat, hogy a termelési értekezleteken — az idő rossz beosztása miatt — a munkásoknak nincs lehetőségük érdemi kérdésekben a véleményük elmondására. A gazdasági vezetők egy jelentős részénél még nem vált gyakorlattá a döntések demokratikus előkészítése, a kollektíva véleményének kikérése. Ugyanaókor a munkások körében is erősíteni kell az egyszemélyi vezetés és felelősség elvének szükségességét. Az üzemi demokrácia továbbfejlődésének akadályozója, hogy a vezetők — elsősorban gazdasági vezetők — nem élnek eléggé az üzem munkásai között és életmódjukban is feltárolodnak a munkásoktól. Követelmény: a vezetők legyenek többet a dolgozók között, hallgassák meg véleményüket, vegyék azt komolyan figyelembe. Emberileg is jobban közeledjenek a munkásokhoz, életmódjukban is igyekezzenek olyanok lenni, hogy szimpátiát és tiszteletet váltsanak ki a munkások körében. Ugyanakkor a munkástömegekben erősíteni kell azt a szemléletet, hogy a termelésben nélkülözhetetlen a fegyelem, az utasítás. A Központi Bizottság 1958. évi határozatában alapvető feladatnak jelölte meg a munkásosztály életszínvonalának rendszeres emelését. Azóta jelentősen emelkedett a munkás — alkalmazottak egy főre jutó reáljövedelme. 1968-ban országosan 37 százalékkal haladta meg az 1960. évi szintet. Békés megyében az országos tendenciához hasonlóan jelentősen emelkedett a munkás - alkalmazottak személyes rendelkezésű reáljövedelme. Ebben az átlagkeresetek emelkedése és a családon belül a keresők számának növekedése játszott szepet. A reálbéremelkedés 1965— 68 között 6—7 százalék volt. Az ágazatok közötti kereseti arányok csak kis mértékben változtak. 1963 és 1968 között a munkáslétszámon belül jelentős eltolódás következett be a férfi, és női munkaerő arányában a nők javára. A nők ipari foglalkoztatásának növekedése a könnyűipari ágazatok nagy súlya és az adott munkaerőtartalék következtében nagyobb arányú volt az országosnál. A munkások átlagos keresetének színvonalát a nők nagyobb arányú foglalkoztatása mérsékelte. A munkásnők túlnyomó részének átlagkeresete alacsonyabb, mivel az általuk betöltött munkakörökben kialakult bérszínvonal ilyen keretet biztosít. Azonban ezt — ugyanúgy, mint országosan — hátrányosan befolyásolja a helytelen szemlélet is. Az ipari keresetek összegének területek közötti nagyságrendi eltérése jelentős. Ez összefügg azzal, hogy ezeken az ipartelepeken alacsonyabban fizetett munkát végeznek. (Kosárfonás, szőnyegszövés stb.). Nevezetesen az egy ipari foglalkoztatottra jutó kifizetett munkabér a békési járásban 95,7 százaléka, a szeghalmi járásban 85,2, Szarvason pedig 73,3 százalék volt a megyei átlagnak. A munkások hazai keresete 1968-ban a szocialista iparban 1652 forint volt, 24,5 százalékkal magasabb, mint 1958-ban. A munkások részére olyan kifogások is felmerülttek főleg a ktsz-eknél —, hogy a normákat gyakran műszaki, technikai változtatás nélkül korrigálják, így nő a munkaintenzitás. Ez viszont nem fejeződik ki a bérekben. Néhány könnygű.ipari üzemben az elmúlt 10 év alatt egyes munkáskategóriákban a bérszínvonal alig emelkedett (100—200 forinttal). A munkás-alkalmazotti rétegen belül az egyes családok jövedelmi kategóriáját nagymértékben befolyásolja a családon belüli kereső — eltartott arány. A nagyobb családok egy főre jutó jövedelmi színvonala rendkívül elmarad a kis családokétól. Kéttagú családban az egy személyre jutó havi jövedelem 1563 forint, hattagú családban pedig 796 forint. A tények azt mutatják, hogy a családi pótlék és a nyugdíj színvonalának az elmúlt években történt módosítása ellenére még igen kis mértékben ellensúlyozza a nagyobb létszámból adódó többletkiadásokat. 1968-ban megkezdődött a megye iparában a fokozatos áttérés a heti 44 órás munkahétre. Az 1969. évi további fokozatos áttérés után 80 ipari vállalatnál, gyáregységnél, illetőleg kisipari termelőszövetkezetnél a csökkentett " munkaidőben "dolgozó ipari, építőipari alkalmazottak száma' meghaladta'" 'a 36 ezer főt A munkaidő-csökkentést az érintett vállalatok dolgozói általában kedvezően fogadták. A bevezetés előfeltételét azonban minden vonatkozásban nem tudták biztosítani mindenütt. Negatív jelenség: több vállalatnál növekedett a túlóra-felhasználás, mint a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalatnál, a Tégla- és Cserépipari Vállalat rakodórészlegénél, az Orosházi Üveggyárban a ki- és berakásnál. A termelékenység több vállalatnál stagnál vagy csökkent, a termelési volumen visszaesett vagy csak túlórával volt biztosítható. A sütőipari vállalatok eleve csak létszámemeléssel tudták a munkaidő-csökkentést bevezetni, sőt emellett jelentősen növekvő túlóra-felhasználás is tapasztalható. Ugyanakkor a munkaidőcsökkentéssel párhuzamosan nem történtek megfelelő intézkedések a kereskedelemben, a vendéglátóipar, a közlekedés területén. Az üzemi szakszervezeti bizottságok és művelődési intézmények sem tettek meg mindent, hogy a megnövekedett szabad időhöz színvonalas kulturális, szórakozási és pihenési lehetőségeket biztosítsanak az ipari munkásoknak és alkalmazottaknak. A munkásosztály és az egész lakosság egyik legfontosabb szociális kérdése a lakáshelyzet, azon belül is elsősorban a lakáshiány. A megye a múltból rendkívül kedvezőtlen lakásviszonyokat örökölt. 1960. január 1-i állapot szerint a lakások 29 százaléka 1900 előtt épült, 66 százaléka vályogból, sáralapon, az egyszobás lakások aránya 71 százalék volt, és a vertföldes padozatú lakások aránya elérte a 64 százalékot. Vízzel a lakásoknak mindössze 4 százaléka, villannyal alig több mint a fele, gázzal pedig alig 1 százaléka volt ellátva. A Központi Bizottság határozata után a megyében is meggyorsult a lakásépítés üteme. 1953—1960 között 8 év alatt 10 550 lakást építettek a megyében, 1961—1968 között ugyanannyi idő alatt 15 535-öt. (Ebből 11 400 lakás magánerőből épült.) Az utóbbi 8 év alatt 510 millió forintot fordítottak a szocialista szektorban lakásépítésre. A magánlakás-építkezések értéke pedig megközelítette az egymilliárd nyolcszázmillió forintot. 1960 óta a lakásépítés üteme meggyorsult, mégis a lakásállomány kisebb mértékben növekedett az országosnál, mivel a megyében sok lakást meg kellett szüntetni avulás, szanálás miatt 1961—68 között épített 15 535 lakással szemben 6176 lakást meg kellett szüntetni. Ezért a lakásállomány a megyében 1968-ig csak 7 százalékkal, s az országban 1967-ig 11 százalékkal emelkedett 1960-hoz viszonyítva. A lakásépítés gyorsulását az állami és a magánépítkezési forma mellett elősegítette a szövetkezeti lakásépítés és az OTP saját beruházás kifejlesztése. Országosan Békés megyében épül a legtöbb OTP-lakás és december elején került átadásra az ezredik. Ennyi öröklakás — Budapest kivételével — egyetlen megyében sem épült. A vizsgálat során az ipari munkások az első helyen említették a lakáselosztás igazságtalanságait, ami abban nyilvánul meg, hogy csak nagyon kevés fizikai munkás kap állami lakást. Házat építeni vagy OTP-öröklakást venni pedig kis fizetésű, esetleg nagyobb családú munkásoknál elérhetetlen; a magas építőanyag-árak és az előnytelen hitelfelvételek miatt egy munkáscsalád nagyon takarékos életmóddal tUd egy családi házat felépíteni, amelyet 25—30 évig törleszt. Ugyanakkor vannak rétegek, melyek kedvezményes kölcsönt kapnak. A harmadik ötéves terv eddig eltelt szakaszában a pénzbeli társadalmi juttatások tömegében — a munkával kapcsolatos jövedelmeket — jóval meghaladó mértékben nőttek. Az SZTK a megyében 1968-ban a munkás - alkalmazottak részére 27 százalékkal több táppénzt,54 százalékkal több családi pótlékot fizetett ki, mint 1965-ben. A gyógyszerkiadások 23, a gyógyászati segédeszközök kiadása pedig 45 százalékkal volt magasabb. A béren kívül jövedelmi forrás a vállalatoknál képződő nyereségből való részesedés is. Az iparban 1968- ban 1679, az építőiparban 2163, a kereskedelemben 1700, a kommunális vállalatoknál 2124 forint nyereségrészesedést fizettek ki átlagosan egy személynek. 1968-ban a munkás — alkalmazotti háztartások a megnövekedett jövedelmüket csaknem egészében bővülő fogyasztásaikra fordították. De takarékoskodtak is, valamivel többet, mint 1965-ben. A lakosság, de ezen belül elsősorban a munkás — alkalmazotti népesség fogyasztásának jelentős részét vásárlásból fedezi, így a jövedelmek növekedésének megfelelően emelkedett a kiskereskedelmi forgalom is. A kiskereskedelmi eladási forgalom — fogyasztói árakon számítva — 1968-ban 4,1 milliárd forint volt, 69 százalékkal több, mint 1960-ban. A lakosság fogyasztási szerkezetének megfelelően a kiskereskedelmi forgalomban továbbra is 44 százalékos arányt képviselnek az élelmiszerek és élvezeti cikkek. Az élelmiszerfogyasztáson belül azonban jelentős volt a változás. A lakosság (főként a munkás —alkalmazottak) táplálkozása kulturáltabb lett. A mennyiségi növekedés mellett a fogyasztásnak egyre nagyobb részét tette ki a több, igen fontos fehérjét tartalmazó állati termék, a zöldség és gyümölcs. A ruházati cikkek forgalma 8 év alatt mindössze 11 százalékkal nőtt. A vegyes iparcikkek kiskereskedelmi forgalma minden más árucsoportnál nagyobb mértékben nőtt. 1968-ban 106 százalékkal volt nagyobb, mint 1960-ban. Ezen belül különösen a tartós fogyasztási cikkek iránt igen élénk volt a kereslet. A porszívógép vásárlása kilencszeresére, a mosógép kétszeresére, a centrifuga 77-szeresére, a hűtőszekrény 16-Szorosára, az új személyautó, a televízió 7—7-szeresére, a bútoré kétszeresére nőtt. A személyautó kivételével a fenti tartós fogyasztási cikkek az átalagos keresetű munkáscsaládoknál is megtalálhatók. A lakosság keresetét jelentősen befolyásolta a hitelleveles értékesítés kiszélesítése is. Ezzel a kedvezménnyel a munkásháztartások mind szélesebb köre is meg tudta vásárolni a nagyobb értékű tartós fogyasztási cikkeket. A munkásosztály életkörülményeinek alakulásában egyik igen fontos tényező az egészségügyi ellátás színvonala. A megyében az 1960-as évek elején meglehetősen alacsony színvonalú volt az orvosellátottság, 10 ezer lakosra 1960-ban 9 orvos jutott, az országos 16-tal szemben. Ez 1968-ig ugyan 13- ra emelkedett, de az ellátás viszonylagos elmaradottsága nem változott, mivel országosan közben 21-re emelkedett ez a mutató. Az egészségügyi intézmények közül főként az anyák munkavállalása szempontjából fontos a bölcsődei ellátás fejlesztése. A megyében 1960 óta az állandó jellegű bölcsődék férőhelyeit csaknem kétszeresére növelték, így számuk 1968-ban meghaladta az 1400-at, de ez az igényektől messze elmarad. A dolgozók egészségeinek védelmét, a pihenésit és a szórakozást szolgálja az állam kedvezményes üdültetési programja, amelyhez elsősorban a SZOT, de az egyes vállalatok is jelentősen hozzájárultak. 1968-ban az ipar, építőipar területéről több mint 2800-an vettek részt a SZOT és vállalati kedvezményes üdültetésben. A munkaidőcsökkentéssel megnőtt a dolgozók szabad ideje. A hétvégi pihenés, de a vállalati üdültetés érdekében is az iparvállalatok, a ktsz-ek, az utóbbi években egyre több üdülőt, hétvégi pihenőt építettek a Balaton mellett, az ország legszebb üdülőhelyein és a megye erre alkalmas vidékein (Szarvas, Gyopáros, Gyula, Szanazug). A kedvezményes üdültetésben résztvevők közül 1968-ban a munkások 56 százalékban, a műszakiak 12 százalékban részesültek az ipar, építőipar területéről. Az elmúlt években jelentős intézkedések történtek társadalombiztosítási és egészségügyi vonatkozásban. Ilyen intézkedés volt az üzemegészségügy javítása, a jobb betegellátás érdekében a 400 ágyas orosházi kórház felépítése, több üzemorvosi rendelő korszerűsítése, felszerelésének bővítése. A városi betegellátás javítására a békéscsabai V. kerületi rendelőintézet felszerelése és beindítása mellett a békéscsabai városi rendelőintézet bővítésének megkezdése is ezt a célt szolgálja. A reumatikus betegségek gyógyítása céljából a Társadalombiztosítási Igazgatóság a megyében 7 fürdővel kötött szerződést. A fejlődés ellenére a munkások nagyon sok jogos kritikai megjegyzést fűztek az egészségügyi ellátottság színvonalához. A rendelőintézetek túlzsúfoltak. Egyes üzemekben az üzemorvosi tevékenység formális, csak az elsősegélynyújtásig és esetleges gyógyszer felírásáig terjed. Kifogásolják egyes orvosok lélektelen vizsgálati módszerét anyagiasságát. Egy-egy munkásnak nehéz bejutni a kórházba, klinikára, a szanatóriumokról nem is beszélve. Bár ez részben összefügg az alacsony kórházi férőhellyel is. A munkásosztály kulturális és műveltségi színvonalának alakulása szoros összefüggésben van a megye gazdasági és társadalmi viszonyaiban végbement változással. Pártunk IX. kongresszusa művelődéspolitikánk egyik fontos feladatként a dolgozók művelődésének sokrétűségét és változatosságát jelölte meg. A közoktatásban az elmúlt évek során a fő figyelmet a felnőttoktatás bővítésére irányítottuk. Az üzemi dolgozók körében az általános iskolai végzettség megszervezését tekintettük alapvető feladatnak. Ennek eredményeképpen 1960—1968 között körülbelül 10 ezren végezték el az általános iskola nyolc osztályát, zömükben munkások. Ezenkívül nagyon sokan középfokú végzettséget szereztek, technikumokban és általános gimnáziumokban. Jelentős változás történt a munkások szakképzettségében is. Az állami iparban az utóbbi öt évben a szakmunkások aránya 11,2 százalékkal nőtt, a betanított munkásoké 5,7 százalékkal csökkent. A szövetkezeti iparban ellenkező folyamat játszódott le. A fiatal munkások jelentős számban történő bekapcsolása a termelésbe kedvezően befolyásolja a munkások műveltségi színvonalát, mivel egyre nagyobb számban vannak közöttük, akik magasabb szakmai tudással és középiskolai végzettséggel rendelkeznek. Fontos feladatként szerepelt és jelenleg is az a szakmunkásképzés mennyiségi és minőségi fejlesztése. Ezt szolgálja a szakmunkásképző intézetekben folyó oktatás, valamint az üzemek által saját munkásaiknak szervezett szakmunkásképző tanfolyamok. Tény, hogy a szakmunkástanulók képzése az utóbbi években magasabb szintűvé vált és a tanulók egy része korszerűen felszerelt tanműhelyekben sajátítja el a szakmát. Eredmény, hogy egyre több fiatal választja a szakmunkás életpályát érettségi után is. A fizikai dolgozók gyermekeinek tanulmányi segítése, a hátrányos helyzetű tanulókkal való törődés több alkalommal szerepelt a megyei párt vb előtt. Legutóbb múlt év júniusában került sor megtárgyalásra, minek alapján több fontos intézkedés született. Ennek ellenére a munkások körében van olyan vélemény, hogy az egyetemi és főiskolai felvételeknél a munkás-paraszt fiatalok hátrányos helyzetben vannak. Külön gondot okoz a bejáró munkások kulturális és műveltségi színvonalának emelése, mivel ezek szabad idejük jelentős részét úton tőltik. Az eddigieknél nagyobb gondot kell fordítani a munkások e rétegének továbbképzésére , mert ezeknek hangja lakóhelyükön jelentős befolyással bír. A művelődési vonatkozásban sajátos a munkásszállón lakók helyzete, sem művelődési, sem pedig szórakozási lehetőségük nincs megoldva. A munkások általános művelődésének növelésében pozitív szerepet töltenek be a szocialista és munkabrigádok. A különböző kulturális rendezvényeken, ismeretterjesztő előadásokon, tájékoztatókon ők jelennek meg szervezetten és rendszeresen. Az üzemek könyvtárainak is látogatói és olvasói. Az általános műveltség növelésének másik fontos területe a népművelés, kulturális nevelőtevékenységünk legtöbb nehézséggel küzdő területe, amely azonban az utóbbi évtizedben jelentősen fejlődött. Ezt mindenekelőtt a technika gyors fejlődése, az életszínvonal emelkedése és ezzel járó kulturális igényesség,, a politikai, állami és társadalmi szervek aktív tevékenysége tette lehetővé. A legfőbb népművelő eszköz a tv, amelyre 52 800-an fizetnek elő megyénkben. Az általános műveltség és világnézet alakításában fontos szerepet töltenek be a könyvtárak, az ismerettel(Folytatás a 3. oldalon) A párt megyei bizottságának ülése