Orosházi Hírlap, 1970. július-szeptember (15. évfolyam, 76-114. szám)

1970-08-02 / 89. szám

Huszonhét százalékkal nő az idén a magyar-kínai áruforgalom Hazaérkezett a Kínai Népköz­­társaságból Tordai Jenő külke­reskedelmi miniszterhelyettes, aki magyar kereskedelmi kor­mánydelegáció élén Pekingben tárgyalásokat folytatott és alá­írta az 1970-re szóló magyar— kínai árucsereforgalmi és fize­tési megállapodást. A tárgyalásokat értékelve, Tordai Jenő hangsúlyozta, hogy a múlt évi megállapodásban elő­irányzott kontingenseket mind az exportban, mind az import­ban teljes egészében kihasznál­tuk, a tavalyihoz mérten továb­bi 27 százalékos forgalomnöve­kedést tesz lehetővé az 1970-re vonatkozó megállapodás. A ma­gyar külkereskedelem a Kínai Népköztársaságból többek között színesfémeket, ónt, wolframot, továbbá rizs- és húsfélé­ket, ál­lati eredetű termékeket — mint pl. sörtét s libatollat —, valamint vegyipari anyagokat, gyantát, vasoxidot, litorolt, furfurolt vá­sárol. Ezenkívül a magyar vál­lalatok többféle fogyasztási cik­ket is beszereznek a Kínai Nép­köztársaságból, ezek között meg­­található a hazai vásárlók köré­ben kedvelt gyapjú-, selyem- és pamutszövet, gyapjúszőnyeg, zsebkendő, gumi strandszandál és tea. A Kínai Népköztársaságba irányuló magyar exportban szer­számgépek, közúti járművek és alkatrészek, különféle műszerek, acél-alumínium kábelek, acélle­mezek, acéláruk szerepelnek.­­ Az 1970. évi kereskedelmi megállapodás előkészítésén túl­menően eszmecsrét folytattunk a jövő évi, sőt a hosszúlejáratú árucsereforgalom lehetőségeiről is — mondotta a miniszterhelyet­tes. — Mindkét fél részéről meg­nyilvánult az a törekvés hogy a gazdasági kapcsolatokat fej­lesszük és a külkeres­kedelmi forgalmat tovább növeljük. En­nek elősegítése érdekében meg­­állapodtunk, hogy az 1971. évi szállításokra már ez évben is létrehozhatók vállalatok közötti magánjogi szerződések. A tárgyalások őszinte, szívé­lyes légkörben folytak. Bruce kilátásai Washington Nixon elnök csütörtök esti saj­tóértekezlete általános borúlátást keltett amerikai politikai körök­ben David Bruce párizsi kül­detésének jövőjét illetően. Meg­állapítják, hogy amikor az új fődelegátus jövő hétfőn elfog­lalja helyét a négyes­ értekezlet amerikai küldöttségének élén, vajmi kevés marad abból a ,,nagy manőverezési szabadság­ból", amelyet Nixon elnök igért a tekintélyes diplomatának ki­nevezése alkalmából. Újabb független szigetállam Óceániában A dátumvonal nyugati oldalán­­ fekvő Tonga Királyság hét év­­i tizedes brit védnökség után 1970. június 4-én elnyerte független­­­ségét. A Fidzsi - és Szamoa­­szigetek között elterülő, vulkáni­­ kúpokból és korallszirtekből fel­épült szigetcsoport 320 km hos­­­szúságban követi a mélytengeri Tonga-árok nyugati peremét. 1843-ban Teaman holland ten­gerész, majd 1773-ban az angol Cook kapitány expedíciója fe­dezte fel, aki a szívélyes fogad­tatásra utalva „Barátságos-szi­­getek” néven rajzolta be térké­pére. Az ak­koriban még egy­mással harcban álló polinéz­ törzseket 1845-ben az angol­­ misszionáriusok támogatását él­­­­vező Taufa'ahau törzsi ön­ek egyesítette. Országát angol min­tára alkotmányos királyságként szervezte meg, ahol az államha­­talom ideológiai támasza a methodista egyház lett, a gazda­sági alapot pedig az a földre­form biztosította ,amely áruter­melésére ösztönözte a bennszü­lött lakosságot. A „reform” ke­retében a megművelhető földe­ket, amelyek továbbra is a ki­rályi tulajdonban maradtak, ki­osztották a 16 éven felüli férfi lakosságnak. Ezen az „api’'-nak nevezett körülbelül 3,34 hektár­nyi területen a szigetek termé­szeti adottságainak megfelelően kezdték el a kókusz- és banán­­­ termelést, amely jelenleg is a kivitel 73, illetve 12 százalékát­ adja. A lakott szigetek 54 száza­­­­lékát szántó, 9 százalékát pedig­­ legelő foglalja el Az ország bel­ső ellátását biztosítja a taró, s vem*, batáta, kenyérgyümölcs, a feldolgozó, és hűtőipar hiányá­­­ban nem lépi túl ezeket a kere­­­­teket a tengeri halászat és a viszonylag nagy számú állat-­­állomány sem (27 000 sertés, 7 400 fő, 2 800 szarvasmarha). A monokultúrás gazdálkodás és az ipar hiánya akadályozza a­­ sűrűn lakott, gyorsan szaporodó ország megfelelő ütemű fejlődé­­­­sét. A 699 négyzetméter területű,­­ 150 szigetből álló királyság, 36 állandóan lakott szigetén 1968- ban 81 ezer tongai élt és a nagy természetes szaporulat következ­tében a lakosság 30 százaléka 10 éven aluli. A fiatal, független­né vált ország gazdasági életé­nek megerősödését az idegen­­forgalom fellendülésétől­­ látvá­nyosságai közé tartozik a fővá­ros — a 16 ezer lakosú Nukua­lofa — közelében található ré­gészeti emlék a Trilithon, a mű­ködő vulkánok és az északi szi­getcsoport „kékbarlangja”) és a nemrég megindult angol—­ame­rikai—­japán kőolaj­k­itatások eredményétől várja. 1970. AUGUSZTUS 2. 2 as#®» Arab országok értekezlete Mint a MENA hírügynökség jelenti, Algéria, Irak, Jordánia, Líbia, az Egyesült Arab Köztár­saság, Szudán és Szíria külügy- és hadügyminiszterei vesznek részt az arab országok Tripoli­­ban tartandó értekezletén. A hétfőn kezdődő tanácskozá­son a résztvevők a közel-keleti helyzet legújabb fejleményeit vitatják meg. Támadás a Szuezi-csatorna mentén Izrael szombaton ismét meg­sértette a Szuezi-csatorna men­tén létesített tűzszüneti vonalakat, jóllehet pénteken bejelentette, hogy hozzájárul a háromhónapos tűzszünet kihirdetéséhez. Mint Kairóban hivatalosan közölték, szombaton az izraeli hadsereg szárazföldi és légi erői a csator­na mentén levő egyiptomi állá­sokat támadták. Az egyiptomi légelhárító ütegek a támadókat elűzték anélkül, hogy azok az egyiptomi állásokban károkat okozhattak volna. Közelharc a brit katonák és az ír tüntetők között gyilkolása miatt. A tüntetők gépkocsikat gyűjtöttek fel és felfordított autóbuszokból épí­tettek maguknak barikádokat­­ a támadó brit katonaság ellen. Mint a hírügynökségi jelentések rámutatnak, a brit csapatok tel­jes fegyvertárukat bevetették a gumibotoktól a könnyfakasztó­bombáig, majd működésbe lé­pett a Nyugat-Németországból vásárolt magasnyomású vízágyú is. A kőzáporral és palackokkal védekező tüntetők is az észak-­­ írországi zavargások történeté­­­­ben új eszközt vetettek be. Je­lentések szerint acélheggyel el­­­­látott nyilakat lőttek a rend­őrökre. Időközben nagy erejű­­ bomba robbant az egyik rend­­­­őrposzt közelében és súlyos­­ anyagi károkat okozott. A kora­ hajnali órákban a brit katona­ság bulldózerekkel indult roham­ra a barrikádok ellen. A brit parancsnokság hajnal­ban tűzparancsot adott egységei­nek: a katonák fegyverüket használhatják azok ellen a tün­tetők ellen, akik benzin­bom­­­bákkal támadnak a „biztonsági” erőkre. Még az éjszaka folyamán, m­eggyilkolt O’Hagen édesapja megjelent a tüntetők között és szétoszlassa szólította fel a tö­meget. Pénteken éjszaka és szomba­ton kora hajnalban újabb za­vargások törtek ki Belfastban. Ezúttal mintegy 300 katolikus fiatal ment az utcákra, hogy til­takozzék Daniel O’Hagan meg­ * 150 m Gerillák az elrabolt diplomatákról Az El Diario című Uruguay-i lapban pénteken nyilatkozattal jelentkezett a Tuparnaroa nevű gerillaszervezet. A nyilatkozat közli az elrabolt amerikai és brazil diplomata szabadon bocsá­­tásának felvételeit. Feltételeik szerint a túszként elrabolt két diplomatát politikai foglyok szabadonbocsátása fejé­ben engedik haza, a foglyok névsorát a szervezet egy későbbi közleményben fogja ismertetni. Az Egyesült Államok monte­­videoi nagykövetsége pénteken este bejelentette, hogy a nap folyamán két újabb és sikerte­len emberrablási kísérletet haj­tottak végre a követség két al­kalmazottja: Gordon Jones má­sod­ti­tikár, és Nathan Rosenfeld kulturális attasé ellen. Mindkét diplomata könnyebb sérüléseket szenvedett. A követség feltéte­lezi, hogy a Tapsmaros-szerve­­zet próbálta meg a kezében levő túszok szám­át­ növelni. Igy látja a hetet kommentátorunk, Ríli Ervin •• Prolongált szállodafoglalás Tizenöt héttel ezelőtt vagy­­ nyolcszáz tudósító-kollégámmal együtt magam is ott szorongtam a bécsi Hofburgban, a szovjet­­amerikai sajtóközpontban. Az ünnepélyes megnyitó, s az első nyilatkozatok elhangzása után hamar szétszéledtünk: a Salt, a nukleáris leszerelési megbe­szélések a maratoni mű­fajba tartoznak. A párbeszé­det ráadásul kölcsönösen elha­tározott titoktartás övezi, a buz­­gó bécsi rendőrök különleges brigádja még a nagykövetségi paloták alatti csatornákat is át­fésülte, nem helyezett-e valaki kíváncsi lehallgató készülékeket a kanálisokba... A jelek szerint sem a tényle­ges, sem a diplomáciai csa­tor­­nákon át nem kerültek a nyilvá­nosság elé valóban megbízható, részletes értesülések. Egy formá­lisnak tűnő, de mégis jelentős­nek ítélhető részlet azonban ké­zenfekvő. A párbeszéd máris hosszabbra nyúlt, mint eredetileg tervezték. Úgy a szovjet, mint az amerikai küldöttség először két hónapra foglalta le bécsi szállását, később azonban to­vábbi két hónapra prolongálták a szobafoglalásokat. Az osztrák lapok reményt kel­­­­tőnek tartják a párbeszédnek ezt az elhúzódását. A hét péntekjén ült össze huszonnyolcadszor a két delegáció, a kétórás összejö­vetel tekintélyes részét kötetlen beszélgetésre és tájékozódásra használták fel. Egyes bécsi saj­tóorgánumok ugyanakkor kissé el is galoppírozták magukat, mert már arról írtak, hogy Ni­xon villámlátogat­st tesz Bécs­­ben, Salt-ügyekben. A látoga­tásra vonatkozólag hitelt érdemlő értesülésről nem lehet beszélni, a jelek szerint öntevékeny „szen­­záció” volt. A józan kommentátorok termé­szetesen mértéktartók, s meg­ismétlik a hosszas tárgyalások­kal kapcsolatban kialakult véle­­ményüket. Az eszmecsere folya­matossága azt mutatja, hogy van igény a szókért­ésre, de az akár­csak részletegyezmények érde­kében is nem kis nehézségeket kell leküzdeni. A világ minden­képpen megelégedéssel veszi tu­domásul hogy amikor ezekben a napokban, a hirosimai atom­bombatámadás huszonötödik év­fordulójára emlékezünk, a két­­ szupernagyhatalom párbeszéde nem szakadt meg atom­ügyek­ben. Egy másik időszerű megbe­szélés-sorozatról sem igen szi­vároghatnak ki részletek: a Szovjetunió és az NSZK meg­egyezése szerint Moszkvában bi­zalmas tanácskozások folynak. Egyelőre nincs tehát helye a találgatásoknak, pontosabban a nyugatnémet jobboldali lapok felelőtlen kombi­náció-özöne a légkör mérgezését, a helyzet rontását szolgálja. (A szovjet fő­városban levő­ nyugatnémet kü­löntudósítók szándékai sem mondhatók egyformának... Már a tárgyalási start előtt tanúi le­hettünk annak, hogy különböző okmányok közlcíjével miként próbáltak valóságos jobboldali rohamot intézni a Brandt-kor­­mány ellen: fokozták a nyomást a bonni kabinetre, nehogy elis­merje a realitásoknak akár ele­meit is. A kormányhoz közelálló nyu­gatnémet lapok ennek kapcsán a hivatalos Bonn nem elég erős tárgyalási pozíciójáról szól­­nak, megfeledkezve róla, hogy abban saját felemás politikájuk, tétovázásuk, az ultrákkal szem­beni elnézésük is ludas. An­­­nyit a részletek ismerete nél­kül is tudunk, hogy a Szovjet­unió elismeri az európai reali­tásokat, a következetesen mun­kálkodik kontinensünk bizton­ságáért. A siker és a közeledés kulcsa olyan értelemben tehát az NSZK kezében van, hogy mennyire akar és tud átlépni a korábbi CDU—CSU kurzus ál­lásfoglalásainak korlátain. Ez nyilván nem könnyű, és szovjet részről nem hiányzik a türelem. A moszkvai tény-hírek bizott­ságok alakításáról, a külügymi­niszterek tervezettnél hosszabb és rendkívüli összejöveteléről, a rövid szünetekről számolnak be, tehát az élénk diplomáciai tevékenység folytatódik. A moszkvai „szálloda­foglalások” időtartamáról nincs hír, a világ, közvéleménynek — éppen az ügy érdekében — átmenetileg tudo­másul kell vennie az információ szűkét. S a moszkvai tárgyalásokra is rímel egy negyedszázados évfor­duló. 1945 olyan történelmi je­lentőségű esztendő volt, hogy huszonöt évvel később van mi­ről megemlékeznünk. Az NDK, a másik német állam kormány, nyilatkozata a potsdami szerző­dést idézte fel. Azóta sok min­den történt, de Potsdam szelle­me változatlanul érvényben van: ma mindenekelőtt a két német állam nemetközi jogilag ren­dezett békés egymás mellett élé­sét, demokratikus rendjét je­lenti. Egy szovjet—nyugatnémet egyezmény s Bonn elhatárolódá­sa az NSZK rekációs, revansista erőitől, a jelen körülmények kö­­zött bizonyíthatná a Brandt­­kabinet szándékát, hogy hozzá­kezd a korábbi kormányok mu­lasztásainak helyrehozásához. Az előrelépés Moszkvában, amint erre nemrég Walter Ulbricht célzott, kedvezően érintené a két német állam tanácskozásainak esetleges folytatódását, a nyilván nem lenne hatés nélkül a len­gyel—NSZK párbeszédre sem. Varsó és Bonn között eddig öt tárgyalási fordulóra került sor, s a hatodik Moszkva után kö­vetkezik. Nyugdíjat kap a volt náci miniszter Nyugat-Berlin Rendkívül furcsa feledékeny­­ségről tett tanúbizonyságot mi­nap a nyugatnémet igazságszol­gáltatás. Teljesen megfeledke­­zett az alkotmány 131. cikkelyé­ről, amelynek értelmében a há­borús bűnösök nem kaphatnak nyugdíjat. Az történt ugyanis, hogy Dietrich Klagges, a bra­ j unaehweigi­ tartomány egykori náci miniszterelnöke, Hitler ha­talomraj­utásának egyik támo­gatója panasszal fordult a bíró­sághoz amiatt, hogy mindmosta­náig nem részesítették nyugdíj­ban. És a rendkívül feledékeny, de „jószívű” nyugatnémet köz­­igazgatási bíróság helyt adott panaszának, teljesen figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy Klaggest 1945. után, mint há­borús bűnöst bíróság elé állí­tották és hosszú tartamú börtön­büntetésre ítélték.

Next