Orosházi Hírlap, 1970. október-december (15. évfolyam, 115-152. szám)

1970-11-22 / 136. szám

Kosarak Köröstarcsáról Kanadába Az épület­e korábban iskola volt. Egymásba nyitó két tágas, fe­hérre meszelt terem, középen egy-egy vaskályhával. Előtte kis folyosó, innen nyílnak a mellék­helyiségek, és­­ egy kis iroda­szoba. Az irodáiban egyetlen író­­asztal. Az állóeszközöket tekint­ve ennyi a köröstarcsai híd kö­zelében található kosárfonótelep, melyben két év ó­ta készülnek kenyérkosarak, piaci kaiikák, munkaalkalmat nyújtva 40 tár­csás és ladányi lánynak, as­­­szonynak. Farkas Ernőné a telep veze­tője 30 éve van a kosárfonó szakmában. De nemcsak ő, ha­nem férje, családja, sőt a leg­több rokona is ennél a válla­latnál dolgozik. Valóságos ko­sárfonó dinasztia... A fehér termekben a fal mel­lett körben ülnek és dolgoznak a kosárfonónők. A kép eltér a szokványos munkahelyektől. Nem üzem, inkább csak manu­faktúra. Egy-egy egyszerűen el­készített sablon, egy-egy csomó fűzfavessző, néhol metszőolló, ez minden. És szorgalmas, fürge ujjak, amelyek boszorkányos gyorsasággal idomítják csinos kosárrá a rakoncátlan vesszőket. A két terem két műhely, két brigád. Nőkről lévén szó, nem illik utalni a korukra. Marad­junk annyiban, hogy a belső te­remben vannak a „régebbiek”, a külsőben az „újabbak”. Milyen volt a kezdet? Mint ahogyan az lenni szokott, nem könnyű. Hónapokig négyforin­tos órabér, havi 800 forint körüli kereset! Csak utána következett az úgynevezett lépcsős norma. A belső terem dolgozóinak egybehangzóan az a véleménye, hogy a vezetők segítőkészek, rendesek voltak. Mégis, az első turnus 22 tagjából alig marad­tak hatan. Volt, akinek a keze nem bírta, volt, aki kevesell­­­­te a keresetet. Az átlagfizetés­­ ugyanig most is 1100—1200 fo­rint. Azóta újak jötte­k és mentek, ma ennek a brigád­na­k (Nagy Sándorné a brigádvezető) körül­belül 20 tagja van. Aki „átvé­szelte” a betanulási időt, az többnyire tovább is marad. A fluktuáció azonban változatla­nul nagy. A kosárfonás sok helyen el­terjedt bedolgozói munka. A tárcsás asszonyok szerint azon­ban jobb ezt itt csinálni, mint otthon. A ház körül ugyanis a legjobb szándék mellett is időn­ként meg kell szakítani valami mi­attt­ a munkát. Itt jobban le­het dolgozni. Nyolc (szabad­szombatos hetekben nyolc és fél) óra hosszat nem zavarja őket senki. A külső teremben táskarádió — a délelőtti zenés műsor — szól; amikor belépek, sürgősen kikapcsolják. Na­gy nehezen si­kerül őket rábeszélni: kapcsol­ják csak vissza nyugodtan. En­gem nem zavar, és a kosárfo­nást sem. Ez a brigád (Gál Ju­lianna a vezetője) egyébként is a fiatalok brigádja. Igaz, ez életkor szerint, de igaz a kosár­fonásban eltöltött időt tekintve is. Az itteni lányok nem túlságo­san beszédesek. Inkább a kezük fürge. Egy-két apróságot azért csak sikerül megtudni tőlük. El­ismerően szólnak például arról a párszáz méternyire működő vessző-üzemről, mely a kosár­fonók anyagellátását biztosítja. Amikor ugyanis nem a tárcsás üzem adta az anyagot, a minő­ség vitathatatlanul rosszabb volt. Van egy régi, de most is ér­vényben levő kosárfonó-szokás: amikor már az újonc beletanult a szakmába, kap ajándékba egy kosarat. Ez főleg azért jó, mert a boltban úgysem tudna ilyet vásárolni. Ugyanis szinte min­den darab exportra kerül. Hol­landia, az NSZK, az USA és Ka­nada vásárolja belőlük a leg­többet. Valamilyen sztorival szeret­tem volna befejezni ezt a ripor­tot. Nem sikerült. A kosárfonók élete ugyanis nem bővelkedik sztorikban, ők „csak” dolgoznak. Nem is keveset. Hiszen a kö­röstarcsai telep havi termelési értéke 130 ezer forint; ez 5—6 ezer kisebb és körülbelül 1200 nagyobb kosarat jelent. Ki lehetne számítani, hány millió mozdulatot tesznek ezért a tárcsás asszonyok, lányok. Látványosságok, sztorik nél­kül. Ráta László «■ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK]a mim in­Biai u mmii Tárgyalóteremből: Börtönből hozták a tárgyalásra A Battttonyai Járásbíróság az elmúlt napokban tárgyalta Macz­­kó Jolán bűnügyét, akit az ügyészség jogtalan behatolás útján elkövetett lopással vádolt. Maczkó Jolán régi ismerőse a bíróságnak, ugyanis többször ült már a vádlottak padján kü­lönböző bűncselekményekért. A mostani tárgyalásra is egyik bün­tetésvégrehajtási intézetből — ahol egy másik ügy miatt ki­szabott büntetését töltötte — kísérték Battonyára. A rovott múltú nő, úgy lát­szik, már végleg eljegyezte ma­gát ezzel a „könnyű kereseti munkával”, mert legutóbb szep­­tember 26-án Kunágotát láto­gatta meg, ahol utcáról utcára járt, hogy gyermekeinek hasz­nált ruhát kérjen. Így jutott el Simon Jánosék házához, ahol beköszönt a nyitva hagyott aj­tón, majd amikor nem kapott választ, bement a szobába és ott a ruhásszekrényben keres­gélt. „Fáradozását” hamarosan siker koronázta, mert az egyik kabát zsebében 7 ezer 600 fo­rintot talált. Zsebrevágta és igyekezett minél hamarabb elil­lanni a zsákmánnyal. Ahogy kilépett az utcára, meg­látta őt Simon Jánosné — a kö­zeliben beszélgetett a szomszé­dokkal —, aki azonnal gyanút fogott. Beszaladt a házba és gyanúja beigazolódott. Eltűnt a pénz. Szerencsére — a szomszé­dok segítségével — rövid idő alatt elfogták a tolvajt, akinél a pénzt hiánytalanul megtalál­ták. A Battonyai Járásbíróság bű­nösnek találta Maczkó Jolánt, s ezért egy év öthónapi szabad­ságvesztésre ítélte. Az ítélet nem jogerős. alakult, hogy a felszabadulás előtt a magyar nép még a pol­gári demokráciával sem talál­kozhatott, annak játékszabályait sem ismerhette meg. Tulajdon­képpen ebből erednek azok a jelenségek, amelyeknek lényege: a demokrácia félreértése, a köz­életi magatartás hiányosságai. Mert ma még nem kevesen van­nak, akik szabadság alatt azt ér­tik, hogy azt csinálnak a mun­kahelyükön, amit akarnak, illet­ve nem csinálják, amit nem akarnak, akik mindig többet akarnak kapni, mint amennyit a közösségnek adnak, akik nagyon jól ismerik a mások kötelessé­geit és ezeket harsányan számon is kérik, de a saját kötelessége­ikről, ha csak lehet, megfeled­keznek. Tehát akik úgy vélik: a munkásosztály hatalmának égi­sze alatt szabad a vásár, minél több pénzt minél kevesebb erő­feszítés ellenében... Nos, még sok kitartó, türelmes politikai ne­velőmunkára lesz szükség ahhoz, hogy ezeket a félreértéseket el­oszlassuk és a tévedőket helyes közéleti magatartásra tanítsuk. A szocialista demokrácia ki­váló eszköze annak, hogy helyes politikai döntések, jó és a köz érdekeit előmozdító programok szülessenek. De ezek a jó dön­tések és programok csak egy fe­gyelmezetten cselekvő, dolgozó közösségben vihetők át a gya­korlati életbe. Ahol a megvalósí­tás készsége és fegyelme hiány­zik, nem sok értelmük van a de­mokratikusan megvitatott prog­ramoknak. Ezért jelöli meg a párt fő követelményként azt, hogy a demokrácia szélesítése járjon együtt a cselekvés fegyel­mének erősödésével. Ezért va­gyunk azon az állásponton, hogy egy politikát nem elég szavakkal helyeselni, csak a tettekben ki­fejeződő egyetértés mozdíthatja elő haladásunkat. A dolgozó emberek — kritikai észrevételeik tanúsága szerint is —, egyre igényeseb­bek saját helyi közösségeik ve­zető tisztségviselőivel szemben. Megkívánják, hogy munkájukat felelősséggel és hozzáértéssel vé­gezzék, kifogástalan erkölcsi magatartást tanúsítsanak, figyel­jenek a dolgozók szavára és így tovább. Mindezzel teljesen egyet lehet érteni. A követelmények növekedése — ez természetesen —, elsősorban a kollektívák ve­zetőit kell, hogy érintse. Ugyan­akkor senki sem feledkezhet meg arról, hogy a vezetők csak ak­kor felelhetnek meg ezeknek a követelményeknek és várakozá­soknak, ha a dolgozók közös­sége minden támogatást megad nekik. Azzal is, hogy a kijelölt feladatokat mindenki becsülettel elvégzi, azzal is, hogy munkáján felül gondolataival is segíti veze­tőit a közös problémák megol­dásában. A szocialista demokrá­cia, ezen belül a munkahelyi de­mokrácia olyan értelmezése, hogy ebben a vezetőknek csak kötelességeik, a többieknek pe­dig csak követelnivalóik vannak, helytelen és zsákutcába visz. A helyi vezetők és a dolgozók vi­szonyában is a szocialista demok­rácia alapelvén­ek érvényesülé­sére van szükség, a kölcsönös­ségre, az együttműködésre, a jo­gok és a kötelességek, a demok­ratizmus és a fegyelmezett köte­­lességteljesítés egységére. H. 1. Műszak, szabad szombaton A Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár Békési Gyáregységének dolgozói a X. pártkongresszus tiszteletére november 28-án, a szabad szombatjukon műszakot tartanak, melynek célja, hogy az árvízvédelemben való részvé­telük miatt bekövetkezett ter­meléskiesést pótolják és hozzá­járuljanak a nemzeti jövedelem egyszázalékos növeléséhez. Bim amm 3 1970. NOVEMBER 22. Befejeződött a KGST-tanácskozás Jegyzőkönyv aláírásával feje­ződött be Moszkvában a KGST, atomenergia békés felhasználá­sával foglalkozó állandó bizott­ságának ülése, amelynek munká­jában Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, a Német Demokratikus Köztársa­ság, Románia és a Szovjetunió küldöttsége vesz részt. A szocialista országok szak­emberei megkezdték az atom­energiatermelés fejlődési távla­tainak együttes körvonalazását. Előirányozták a reaktorok és atomerőművekkel kapcsolatos uiuuiiiHiuuiiii miiiiiiiii auiiuuiiiiiiiiiiiuiiiiuiiiiuiiiiimiuii mu*at tudományos kutató- és kísérleti­konstruktőri munka koordinálá­sát.Az 1971-től 1975-ig terjedő idő­szakban tervbe vették az új su­gárterápia-készülék kidolgozását, hangsúlyozva, hogy a témakör­ben Magyarországnak kiemelke­dő szerepe van. A bizottság intézkedéseket ho­zott, amelyek a reaktortechnikai és az atomenergetika, a sugár­zási folyamatok, valamint a su­gárvédelem területén biztosítják a KGST-tagállamok együttmű­ködésének további kiszélesítését. (MTI) Csőfektetés Békésen­ Hosszú kényszerszünet után tovább folytatják a békési szenny­­vízcsatorna-rendszer építését. A református templom előtt fek­tetik a KEVIÉP dolgozói a csöveket. (Fotó: Márton László) INGYENES tízhónapos magasépí­tői­pari művezetőképző tanfolyamra jelentkezhetnek kőműves, ács-állványozó és vasbetonszerelő szakmunkások legalább négy-ötéves szakmai gyakorlattal. Nyolchónapos építőipari gépkezelőképző tanfolyamra 18—45 éves férfi segédmunkások jelent­kezhetnek. A vizsgázók országos érvényű bizonyítványt, illetve fényké­pes jogosítványt kapnak. Vizsga után kötelező szakmai gya­korlat nincs. A tanfolyam helye Kecskemét és Baja (a dolgozó lakóhelyé­től függően), kezdete Kecskeméten 1971. január 4-én, Baján 1971. január 11-én. A tanfolyam ideje alatt jó kereseti lehetőséget, munkás­­szállást, munkaruhát és ebédet biztosítunk. Fizetjük a kü­lönélést, idénypótlékot és az utazási hozzájárulást. Negyvennégy órás munkahét. Minden héten szabad szombat. Érdeklődők levelezőlapon kérjenek részletes tájékoztatót a megfelelő tanfolyam megjelölésével. Bács megyei Állami Építőipari Vállat Kecskemét, Klapka utca 34. 159473

Next