Orosházi Hírlap, 1971. január-március (16. évfolyam, 1-37. szám)

1971-01-14 / 5. szám

1971. JANUÁR 14. CSÜTÖRTÖK Ára 80 fillér XVI. ÉVFOLYAM, 5. SZÁM Küldöttválasztó közgyűlés az egészségügyi dolgozóknál A járás és a város egészség­ügyi dolgozói részére orvos­­egészségügyi járási alapszerve­zeti vezetőségválasztó küldött­közgyűlést tartottak január­b­­an, hétfőn a Vöröskereszt szék­házában. Első napirendi pont­ként Szabó Jánosné szakszerve­zeti titkár ismertette az elmúlt két év munkáját Ezt követően megválasztották az új héttagú vezetőséget melynek titkára is­mét Szabó Jánosné lett Minden telefonvonal rendben - Csúszósak az utak - Néhány percet késtek a vonatok és az autóbuszok Tartja magát a tél. Békéscsa­­­­bán és környékén január 13-án a reggeli órákban a hőmérő hi­ganyszála mínusz 12—13 fok között ingadozott és ez megaka­dályozta, hogy a mellékutakat borító vastag jégpáncél „fogy­jon”. A jég rendkívül veszélyes­sé teszi a közúti forgalmait, ami­nek eredményeképpen több koccanásos baleset is történt Ilyen volt 12-én a reggeli órák­ban Sarkad és Nagygyanté kö­zött, ahol az egyik lejtős ka­nyarban összecsúszott egy von­tató és egy vegyes használatú gépkocsi. Szerencsére személyi sérülés nem történt de az anya­gi kár jelentős. Megnyugtató híreket kaptunk a MÁV-tól, ahol az utóbbi na­pok kedvezőtlen időjárása sem okozott számottevő forgalom­­csökkenést A helyi és­ távolsá­gi vonatok mindössze néhány perces késéssel érkeznek és indulnak, és a váltóknál sincs nagyobb fagyás. Minden eshe­tőségre gondolva a pályafenn­tartási főnökség dolgozói éjjel-­ nappal készenlétben állnak. A távközlési üzem vezetőjé­től azt a megnyugtató felvilágo­sítást kaptuk, hogy január 12- én 16 órakor sikerült minden zavart elhárítani és megterem­teni a megszakadt összekötte­téseket. Jelenleg őrjáratok cir­kálnak a légvezetékek mellett és rudakkal verik le az utóbbi napokban alaposan „meghízott” zúzmara- és jégréteget a veze­tékekről. A KPM szakembereinek leg­nagyobb gondja az utak síkos­sága elleni védekezés. Három gépjármű állandóan őrszolgála­tot tart, további öt pedig rend­szeresen szórja az utakat salak­kal és homokkal. Az AKÖV személy- és darab­árus forgalmában sincs számot­tevő zavar. Úgy a helyi, mint a távolsági járatok néhány per­ces késéssel érkeznek. Az üveggyár TMK KISZ-fiataljai kapták a város legjobb alapszervezete kitüntetést s ifjúsági nagyaktívaülést tar­tottak január 9-én, szombaton délután a Petőfi Művelődési­­ Központ koncerttermében, me­­­­lyen a város valamennyi KISZ-­­ alapszervezetének vezetősége­­ részt vett A fiatalok előtt Mó­ricz József, a városi KISZ vb. titkára értékelte a múlt évi alapszervezeti munkát, szólt az­ idei tervekről, majd a KISZ vb.­­ vándorzászlóját, okleveleket, ju­­­­talmakat adott át A város legjobb KISZ-alap­­szervezete kitüntetést, a vele járó KISZ vb. vándorzászlóját, oklevelet és tárgyjutalmat az Üveggyár TMK KISZ-alapszer­­vezetének ítélték oda múlt évi eredményei alapján. A nagy lét­számú üzemek alapszervezetei közül első a faipari vállalat, második a Bax­omfifeldolgozó Vállalat orosházi gyára, harma­dik pedig a Gázipari Gépgyár ifjúsági szervezete. A legjobb kis létszámú üzemi alapszerve­zet a ház.ipari szövetkezet, majd az Üveggyár Energia, a Kardos­­kúti Gázüzem, negyedikként pe­dig az Üveggyár Szállítás kö­vetkezik. A legjobb mezőgazda­­sági alapszervezet kitüntetés a Béke Tsz szervezetét illeti, má­sodik a Törekvés, harmadik a Dózsa Tsz, negyedik az állami Gazdaság I. Az egyéb alapszer­vezetek közül a kórházi fiatalok járnak az élen, majd az Univer­­zál Kisker., az Üveggyár iroda és a­­ Vendéglátóipari Vállalat következik. A Táncsics Gimnvá­zium IV. a) osztályának alap­szervezete a legjobb iskolai alapszervezet kitüntetést érte el. Második helyre került a gimná­zium III. d) osztálya, harmadik a mezőgazdasági szakközépis­kola, negyedik pedig a szak­munkásképző intézet Zrínyi I. alapszervezete. Az első helyezet­tek a KISZ vb. vándorzászlójá­t, oklevelet és tárgyjutalmat, a má­sodik helyezettek tárgyjutalmat és oklevelet, a harmadik és negyedik helyezettek pedig ok­levelet kaptak. Több mint 1S ezer látogató két hónap alatt az új művelődési központban Január 7-én két hónapja múlt annak, hogy az új művelődési központban megindult az élet. A „ház nélküli” népművelési munka eredményeként 34 művé­szeti csoport, szakkör, klub és tanfolyam költözött át új he­lyére, ahol azóta is zavartalanul folytatja munkáját.­ A művelő­dési központ vezetői a megnyitó ünnepségtől kezdve december 31-ig terjedő időben zsúfolt programot bonyolítottak le. Ré­szükre kedvező volt a körül­mény, hogy a Béke filmszínház épületen belüli üzemelése csak január első napjaira lett bizto­sítva, így a színházterem korlát­lanul rendelkezésükre állt. Ez alatt a rövid idő alatt tizenkét­­agytermi előadást szerveztek, valamennyit telt házzal, ha hoz­­závesszük, hogy ugyanakkor a koncertteremben szintén telt há­zas hangversenyekre, egyéb si­keres rendezvényekre, továbbá a klubszobákban találkozókra, kiállításokra és fontos értekez­letekre került sor — elmondhat­juk, hogy az indulás megfelelt a várakozásnak. Az év végén el­készített népművelési statisztika kimutatja, hogy november 7-től december 31-ig az új művelődé­si ház rendezvényeinek forgalma (csoportok, tanfolyamok, szakkö­­rök és klubok foglalkozásain kí­vül) 15 ezer 276 volt. Ez a szám kiemelkedő és mutatja azt a nagy várakozást is, ami az új intézmény iránt az új lehetőségek között megnyilvánul. mg proletárjai, egyesüljetek !­­­llusztris embereit Orosházán !L Hogyan dolgozott, kiket ismert Kőbán György a városban Balló Margit, Kohám első fe­l­e): hosszú levélben számol­t be az Orosházán töltött éveik­­­ről Azt írja: „... igen nehéz, sőt lehetetlen arra a kérdésre pontosan felelnem, hogy Kohán mikor és mennyi időt töltött Orosházán, mert ez az időtar­tam, periodikus volt. Hónapo­kat, egész nyarakat töltöttünk Orosházán húgoméknál már ak­­kor is, amikor mi még Vásár­helyen éltünk, illetve amikor húgom a férjével, egy német festőművésszel (Hugo Weischet) nem költözött ki véglegesen Németországba, hanem Oroshá­zán laktak. Már akkor meg­­számlálhatatlanszor, hetekig, hó­napokig vendégeskedtünk ná­luk. Alig időzött Orosházán egy fél évet vagy pár hónapot, már ment is tovább, hogy egy bizo­nyos idő, szintén fél év, vagy egy-két hónap után ismét vis­­­szatérjen. Ez annyiszor megis­métlődött, hogy lehetetlen rá pontosan időmeghatározással visszaemlékeznem. Összegezve az időt, mégis éveket töltött Oros­házán.” Balló Margit, de mások sze­rint is két kiállítása volt Oros­házán. Az elsőt — a volt Pol­gári Olvasókörben — már em­lítettük. A másik az Alföld­szálló nagytermében, kb. 1938- ban. (Sajnos, az akkori Oros­házi Újság évfolyamát átnézve nem találtunk adatot.) Kohán ekkor tért át valójában a táj­képfestészetre, bár hangsúlyoz­ta, hogy ő nem festő, hanem grafikus. Az orosházi periódusa volt az, amikor a viharos fel­hőik rajza, a napnyugta, az ég színei érdekelték. „Nagyon sok tájképet festett Orosházán, jó pár száz darabot és a legtöbbet temperával. Szerette ezt a fes­tékanyagot, mert evvel lehetett a leggyorsabban dolgozni. Ko­hán pedig boszorkányos gyor­sasággal dolgozott mindig. A nyugtalansága űzte, hajtotta munka közben is, és még va­lami sejtelem. Sokszor mondo­gatta nekem: — sietnem kell, nincs időm, mert jó, ha én öt­ven évet megérek. Addig pedig nem tudom kiszórni magamból, ami bennem él, amit szeret­nék.” Temperát estékeit mindig ma­ga keverte porfestékből kaze­innal, vagy dextrinnel. A mű­­vészecset helyett közönséges pemzlit használt. Mint ahogy említettük, igen gyorsan dolgo­zott általában modell nélkül. Ami neki megtetszett, azt úgy magába rögzítette művészsze­­meivel, mint egy fényképező­gép objektívje. Otthon aztán mindezt megfestette. Balló Mar­git szerint ezernyi témát hor­dozott így magában s többször mondta: — A kezem már csak másoló mechanikus munkát vé­gez, amikor dolgozom. Életele­me volt a rajzolás. Ha bárhol leült, azonnal vázlattömböt hú­zott ki a zsebéből, s rajzolt. „Ilyenkor skálázom” — jegyez­te meg. Szerette a klasszikus zenét. Hódmezővásárhelyen és Gyulán is akadt társaságukban zongo­raművész, akiket Kohán szíve­sen hallgatott, s művészbaráti szolgálataikat képekkel hono­rálta. „Csak éppen Orosházán nem akadt barát vagy ismerős, aki örökös zeneszomját kielé­gíthette volna. Merem mondani hiszen ő is utalt erre nem­egyszer —, hogy Orosházáról olykor a zenehiány hajtotta el és elment oda, valamelyik vá­rosba, ahol zeneművész barátai éltek." Az elmúlt hetekben többekkel beszélgettem, akik Kohán oros­házi tartózkodása idején vele jobb ismeretségben, barátság­ban voltak. Hamarosan megis­merkedett az Orosházára jövő Kőbánnal Csordás Mihály asz­talos. A művész nála keretez­­tette képeit Általában nem fi­zetett pontosan, felhalmozód­tak a számlák s így történhetett meg az, hogy — miután látta Csordás Mihály, hogy nem biz­tos a fizetség — felajánlotta Kohánnak azt, hogy a felgyü­lemlett összeget elengedi, ha egy német újságban levő, s ne­ki tetsző képet megfest. A meg­szorult Kohán csak nagy soká­ra volt hajlandó elfogadni az ajánlatot. A képet végül mégis megfestette, de érvényesült raj­ta saját stílusa és technikája. Sásonyi Miklós és felesége házasságkötésük után, 1938-ban ismerkedtek meg Kohán­nal. A barátság Kohán élete végéig megmaradt, utoljára 1965 nya­rán egy napot töltött a már­ be­teg Kohán Orosházán, s akkor a Nemzeti Galériában tar­tott nagy sikerű kiállítása után — hívta őket Vásárhelyre — Lásonyi Zoltánokat is —, hogy emlékül válasszanak egy-egy képet tőle. A látogatásra már nem került sor. A művészet szeretete hozta közel Kohánhoz Bokor Pált is, aki a fentiekhez hasonlóan több Kohán-képet tart otthonában. Elmondotta, hogy a művész nem volt barátkozó természetű, s nem szívesen vált meg képei­től. Rajki Józsefné, a hét éve el­hunyt szobrász felesége is jó barátságban volt Kohánékkal. Máig őrzi Galyasi Miklós ver­seskötetét, melyet Kohán György illusztrált. A szövegben említetteken­ kí­vül Urbán Rózsi és Süle László szíves közléseit is köszönjük. Bi­­zonyára többen vannak még, akik érdekes adalékokat tud­nának elmondani Kohán Oros­házán töltött éveiről, bővítve is­mereteinket, adatokat szolgál­tatva a Kohán-kutatásnak. (Vége) Koszorús Oszkár Kétmillió négyzetméter síküveg Elsősorban öb­ölüvegek készülnek az üveggyárban, de jelentős az egyetlen síküveghuta termelése is. A múlt évben több mint kétmillió négyzetméter különböző mintájú síküveget értékesí­tett a gyár. (Fotó: Somogyi)

Next