Orosházi Hírlap, 1971. április-június (16. évfolyam, 38-74. szám)

1971-04-20 / 45. szám

filág proletárjai, egyesüljetek ! A BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG OROSHÁZI KIADÁSA Ara 1 forint XV. ÉVFOLYAM, 45. SZÁM 1971. ÁPRILIS 20., KEDD Amiért elődeink szálltak síkra, az most az MSZMP politikája s a néptömegek cselekedetei révén valósul meg Szarvasi választási nagygyűlés Értesülve arról, hogy április 15-én Szarva­son választói gyűlést tartanak, kíváncsian ke­restem fel szülővárosom, vajon milyen érdeklő­dés előzi meg április 25-ét, amikor az urnákhoz járulunk és hitünk szerint adjuk le voksunkat. Az első benyomás bizony kedvemet szegte, mert nem láttam sehol olyan kézzel írott , a járda mellé állított plakátot, amely hírül adta volna a járókelőknek, hogy választási gyűlés lesz, pont a sportversenyekről. Az Árpád-vendéglő felől mentem, a katolikus templom környékére, ahol régen piactér volt, s most elegáns üzletsor van, s felette az emeleteken lakások vannak és ar­rébb pedig a művelődési ház, melynek nagyter­mében saccra is 5—600 ember fér el. Ebben ké­szültek megtartani a gyűlést, régebben a piac­téren tartották a legtöbbet és itt kínálták magu­kat szolgálatra a kubikosok, napszámosok, bé­resek. Magamban azon kezdtem töprengeni a hiányzó plakátok miatt: valakik csak nem feledkeztek meg erről a különbségről? Aztán megnyugodtam, mert a művelődési ház környé­kén a járda melletti fákon is nemzetiszínű zászlócskák hirdették, hogy nagyobb eseményre készülnek. Majd pedig a gyűlés idejének köze­ledtével fúvószenekar adta hírül, hogy hamaro­san megkezdődik a város nagy politikai esemé­nye. Amikor a kitűzött időpontban délután négy órakor ennek a környéknek az országgyűlési képviselőjelöltje. Frank Ferenc, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Békés megyei bizottságá­nak első titkára, a választási gyűlés előadója Szarvas néhány közéleti személyiségének kísére­tében a gyűlés színhelyére érkezett, már zsúfolt volt a művelődési ház. Ezután az is megnyugta­tott, hogy a szarvasiak a nagy politikai esemény­re szívük melegével is készültek, hiszen az óvó­nőképző intézet növendékeinek kórusa köszön­tötte a választási gyűlés részvevőit. Aztán annak is szemtanúja voltam, hogy a városi KISZ-bi­­zottság titkára üdvözölte azokat az ifjakat, akik életükben először szavaznak és a nagyterem első sorában helyet foglaló 23 ifjú választónak KISZ- isták virágot nyújtottak át, ezzel képletesen a város minmennyi ifjú választóját köszöntötték. Végülis jó kedvem volt szülővárosomban, még­pedig azért is, mert abban is bízok, hogy amiről Frank Ferenc beszélt, az eljut a város minden zugába, szétviszik azok, akik meghallgatták. Én, az újságíró azzal segítem ezt, hogy a város agi­tátorai kezükbe adhatják a választóknak az új­ságot is, hogy olvashassák Frank Ferenc be­szédét. =-6Í Frank Ferenc elvtárs beszéde Tisztelt választópolgárok! Kedves elvtársnők, elvtársak! Tisztelt választási gyűlés! Néhány nap múlva nagy je­lentőségű belpolitikai esemény­re kerül sor hazánkban; a vá­lasztópolgárok szavaznak a dol­gozó nép érdekeit kifejező Ha­zafias Népfront programjára, s megválasztják azokat az ország­­gyűlési képviselőket, tanácstago­kat, akiket a legméltóbbnak tar­tanak a politika képviseletére, a nép szolgálatára. Milyen politikára szavaz, aki április 25-én az urnák elé já­rul és voksát adja? A munkásosztály állama vé­get vetett a múlt átkos öröksé­gének, az embernek ember által való kizsákmányolásának, ezért nálunk csak egy politika létez­het: a dolgozó osztályok és ré­tegek érdekeit, az új rend, a szocializmus teljes felépítését szolgáló program megvalósítása. A mi társadalmunktól idegen az osztályhazugság, a szemfény­vesztés, a gyűlölet szítása, a ne­mek, fajok, felekezetek szembe­­­állítása. Mi, a Hazafias Népfront jelöltjei, s minden más tisztes­séges állampolgár, kommunista és nem kommunista, hívő és nem hívő, magyar és szlovák, román, német és délszláv, férfi és nő, fiatal és idős, fizikai és szellemi dolgozó egyaránt igaz ügyért, az emberiség felemelkedéséért, a jobblétet biztosító szocializmus­ért küzdünk és harcolunk. Ez felel meg szövetségi politikánk­nak. Amiért elődeink, nagyapá­ink, apáink szálltak síkra, az most, a Magyar Szocialista Mun­káspárt politikája, s a néptöme­gek aktív cselekedetei révén fo­kozatosan valósul meg. Ennek a politikának talaján, a dolgozó emberek két keze mun­kája nyomán, s nemzetközi osz­tálytestvéreink támogatásával épül, szépül szocialista hazánk, megyénk, s e fiatal, fejlődő vá­ros: Szarvas. A fejlődés, amely az elmúlt ciklusban a megyében, s a városban bekövetkezett, ar­ról tanúskodik, hogy érdemes volt négy évvel ezelőtt a szava­zatokat e politikára adni. Amint országszerte, úgy a megyében is számottevő az előrehaladás. Ho­gyan lehet a fejlődést jelle­mezni? Mindenekelőtt: növekedtek az ipar termelőerői, folytatódott az iparfejlesztés, megváltozott a megye gazdasági, társadalmi struktúrája. Befejeződéshez kö­zeledik a békéscsabai Kner Nyomda rekonstrukciója, az ezer vagonos mélyhűtőház építése. Orosházán folyik a húzott sík­üveggyár kivitelezése. Az ipar­telepítési politika e kiemelt be­ruházásai mellett jelentős, más, a foglalkoztatottságot növelő te­lephelyek, gyáregységek, új munkahelyek jöttek létre. Ily módon a harmadik ötéves terv során a megyében tovább növe­kedett az iparban foglalkozta­tottak száma. A foglalkoztatott­­(Folytatás a 3. oldalon) Jelöltjeink Nyugdíjasok, akik nem fáradnak Sokan ismerik Orosházán nemcsak körzetében a Nagy­atádi telepen, hanem az Új Élet Tsz-ben is, ahol húsz esztendeig dolgozott, abból tízet elnökként. Nem egészen egy hónapja, hogy nyugdíjban van, még nem is érzi igazán a pihenést, de ta­lán nem is akarja. — Munka nélkül nem lehet élni, s ha már a tsz-ben nem dolgozom, találok azért magam­nak bőven elfoglaltságot — mondja. — Itt van például a tanácstagság. Azért mondom, hogy van, mert most ugyan még csak jelölt vagyok, de 1949 óta folyamatosan tagja voltam a ta­nácsnak, s megismertem nem­csak munkahelyem, hanem a vá­ros gondjait is. A 18-as körzet, amelyben jelöltek, a Nagyatádi telep egy része, s azt hiszem, hogy ez sok mindent mond. Ha valahol volt sok baj a vízzel, a járdával, aztán megintcsak a vízzel, akkor ez az. Az utóbbi években sikerült már előbbre lépni, három utcában megcsi­náltuk a vízelvezető árkot, most pedig az ivóvíz bevezetését ké­rik az emberek. Már hozzá is kezdtünk, s ott, ahol eddig csak bajt okozott a víz, rövidesen örömet is szerez. Aztán itt van a járdaépítés, van itt több olyan utca, amelynek egyik ol­dalán sincs járda, sokat panasz­­kodtak a­ kisgyermekes anyák, valahogy ezt is meg kell oldani. Fásítani is szeretnénk, ez meg­köti a vizet, ami itt örök ellen­ségünk és barátságosabbá teszi a környéket. Az itteni emberek nagyon lelkesek, nem várnak a csodára, s ez a jó, ha együtt tu­dunk dolgozni városunk és szű­­kebb környékünk szépítésén. Hogy milyen tervekkel indu­lok? Azokkal, amiket most itt elmondtam, s mivel már nyug­díjas vagyok, biztos több időm lesz erre. A 4-es körzet tanácstagjelö­lt­­je nem tartozik a fiatalemberek sorába, de férfiről lévén szó, nyugodtan leírhatjuk, hogy 75 éves. Azért is, mert ebben a korban ilyen szívósan dolgozni a közösségért, többletmunkát vállalni a pihenés helyett, min­denképpen elismerésre méltó. Szabó Péter bácsinak azonban bizonyára nem jutott még ez eszébe, s dolgozik, egyszerűen azért, mert évtizedek óta a kö­zösségért cselekedett, s erről hetvenöt éves korban sem lehet leszokni. — 1952 óta vagyok folyama­tosan tanácstag — mondja —, s az ember ilyenkor akaratlanul is összehasonlítást tesz. Emlék­szem, még az első időkben azt mondták az emberek, könnyű nekik, már­mint a tanácstagok­nak, mert fizetést kapnak azért, amit csinálnak. Persze, hogy nem kaptunk, de akkor ilyen volt a szemlélet. Ma már az em­berek saját környezetük tapasz­talatain mérik le a tanácsi munka eredményeit, és senki­nek sem jut eszébe olyat mon­dani, hogy fizetésért dolgozik a tanácstag, örül, hogy ha elmond­hatja gondját és arra orvoslást kap. Mert gond az azért most is van. Itt például a Tass utcá­ban, ahol a szanálások tartották izgalomban a lakókat. De nem­csak ez foglalkoztatja az embe­reket, hanem szűkebb környeze­tük tisztasága, rendezettsége is. Hát ebben bizony van még mit tenni. A jelölőgyűlésen is sokan kérték, jobban szorgalmazzuk a város tisztántartását Már az itt elhangzottak alapján is történt egy és más, de ez még kevés. Mindannyiunknak többet kell tenni a városért, s ha megvá­lasztanak, ezen fogok munkál­kodni. Becsei és orosházi diákok barátsága „Iskolánk kapcsolatot tart fenn a­ jugoszláviai Becej­i Petőfi Sándor elemi iskola tanulóival” — kezdi rö­­­­vid élménybeszámolóját Bakó Kata­­­­lin, az Orosházi József Attila Álta­­­­lános Iskola úttörője. „A közelmúlt­ban három napra ellátogattunk hoz­zájuk s vendéglátóink nagy öröm­mel fogadtak bennünket. Mindan­­­nyian egy-egy hét-nyolcadikos tanu­lónál voltunk elhelyezve. Az első nap délutánján mindenki vendéglá­tójával városnézésre indult, sétált a Tisza-parton, ismerkedett a város­­i sál. Másnap egy ünnepélyen vettünk­­ részt, ahol a mi szavalóink és tánc­csoportunk is sikerrel szerepeltek. A délutáni Petőfi irodalmi vetélke­dőt szórakozás követte. Vendéglátó­inktól gyönyörű albumokat kaptunk, tele beceji képekkel, valamint go­lyóstollat és Petőfi-emlékplakettet. A harmadik napon nagyszerű kirándu­lásban volt részünk, autóbuszon el­látogattunk Novi-Sad-ra és felmen­tünk a híres Fruskagórára. Útban hazafelé a péterváradi várat néztük meg. Estefelé nehéz szívvel búcsúz­tunk beceji pajtásainktól.”

Next