Orosházi Hírlap, 1971. október-december (16. évfolyam, 114-150. szám)

1971-11-21 / 135. szám

T­A­R­IC­A H­AS 4 B 0 K| Termelési tan Humorszolgálatiak A­­köt elmegy al orvoshoz, és elmondja neki betegsége tünete­it. Az orvos azt tanácsolja, hagyja abba az ivást és a do­hányzást. A skót feláll és távoz­ni készül. Az orvos figyelmez­teti: — Uram, nem fizetett az or­vosi tanácsért! — Tudom, de én nem is foga­dom meg ezt a tanácsot! *•* Az újdonsült házaspár járja az üzleteket és lakberendezési cikkeket vásárol. — Bárcsak lenne annyi péti­­szem — mondja a férj —, hog­y vehetnék magamnak egy ele­fántot. — Ugyan, ne viccelj! Minek nekünk egy elefánt? — kérdezi csodálkozva a fiatalasszony. — Nem is az elefántra vá­gyom, hanem arra, h­ogy annyi pénzem tegyen!*** — Nos, hogy ízlik a házasé­let? — kérdezik a barátai az újdonsült férjtől. — Nem rossz, csak a felesé­gem állandóan pénzt kér tőlem. — És mennyit adtál már neki? — Még semmit. ••• Nászéjszaka. A fiatalasszony már ágyban van, a férj az ab­lakbnál áll és nézi a csillagokat Felesége türelmetlenül hívja. — Gyere már, drágám ! — Ma nem, édes. Anyám azt mondta, hogy ez lesz életem legszebb éjszakája és én­ nem szeretnék egy percet sem elmu­lasztani belőle!**• A pszichiáter új betege pa­naszkodik: — Doktor úr, nem tudok így tovább élni. A feleségem ottha­gyott és egész családja évek óta nem vesz rólam tudomást. A pszichiáter frigy szemmel néz páciensére és megkérdezi: — Árulja el, kérem, hogyan csinálta ezt? !••• A e két cég kereskedelmi uta­zója táviratot küld vállalatá­nak: — „Hóviharban el­ak­adtam. További utasításokat kérek.” Postafordultával jött a válasz: „Azonnal kezd)e meg nyári na­badságát” Egy fiatal könyvelő bemegy az igazgatójához. — Igazgató elvtárs, én már két éve végzem itt három em­ber munkáját talán megérde­melném a fizetésemelést. —• A fizetését nem tudom fel­emelni — mondja az igazgató —, de mondja meg nekem a két másik nevét, azonnal felmon­dok nekik. **» A bíró megkérdezi a kávéhá­zi kabáttolvajtól: — Foglalkozása? — Használt ruhaneműkkel kereskedek. Az apa így szól a fiához: — Már megint pénzre van szükséged? Nem tudtam, hogy az egyetemi tan­umányok ilyen sokba kerülnek. — Pedig még csak nem is ta­nulok úgy igazából. *•­ A zsúfolt villamosban egy fér­fi megszólítja a mellette álló fiatal lányt. — Tudja, hogy maga enniva­­lóan aranyos? — És ön tudja, hogy jól ne­velt emberek kézzel nem esz­nek? *** A postán. A „Poste rntarrte­’ ablakhoz odamegy egy fiatal lány és megkérdezi: — Érkezett-e levél Ö. T. Jeli­gére? — Érkezett, de már hetek óta itt hever. — Nekem nem sürgős. E két betű annyit jelent: Örökké a Tiéd. **• A rendőr. — Felírom Önt gyorshajtá­sért. 80 kilométere* *ebes*éggel ment át a falun. — Kérem, írja, hogy száz­hússzal mentem. Szeretném ugyanis eladni ezt az autót. ••• Valamikor szép és fiatal vol­tam — mondja Novak —, de a szülészeten elcseréltek. / ^B^0^§§П П§ata§B§ÉɧM$n§t»Ma§t§BB§n§É§§MÉtt§Bit§ÉM§§i Igy könnyű t­ Valamelyik újságban olvastam a következő hirdetést: „Érde­mes meghalni! Már négyszáz forintért prima kivitelezésű sír­követ kaphat a SÍRKÖVAL,B- nál”, így könnyű, ha valakit saját halottjának tekint a vállalat. Figylmeztetés Ha valakinek elment az esze, még nem kell bejelenteni a ta­nácsnál a lakásváltoztatást. Keresztkérdés Ügyvéd: Szóval azt állítja, hogy a függöny mellé függöny­­tartót is vásároltak. Vagy nem így volt? Félt Nem!... Amikor szabadi­dőm volt, én tartottam a füg­gönyt. Utána meg a feleségem... „Vigydtxhir" — Miért jöttök ki olyan gyá­szos arccal az üzemi konyhá­ról? Talán meghalt valaki? — Igen. Tizenhét naposcsibe. Éppen most fogyasztottuk el. Szintén egy hirdetésben ol­vastam ez év november 18-án: „Mert szerezze be téli kerítés­szükségletét...” Köszönöm a tanácsot. Épp elég szükségletem van e nélkül is. Méghogy újat szerezzek hoz­zá! Jöjj! — Te tapasztalt influenzás vagy. Mondd csak, hogy kez­dődik a hong­ kongi? — „H”-val. Elfogadható ok — És tulajdonképpen mi vitte arra uram, hogy 13 évi házasság után állj-t kiáltson és beadja a válókeresetet? — Mert csak most jutottam szóhoz. Művészreklám — Milyen fát használ legszí­vesebben művész úr, gyönyörű, szívet-lelket felmelegítő faragá­saihoz? — Hát... a legutóbbi idő­ben leginkább aprófát és amikor lehet kapni, Tűket alágyújtóst is... v. d. Morzsák Cukkolnak Megjegyzések erről-arról EGY TÁRSADALMI TÖRVÉNY Csak az nem lép soha más tyúkszemére, aki mozdulatla­nul egyhelyben áll (Daniel Stern) .fr** ÖREGSÉG-FIATALSÁG Aki azt állítja: túl öreg ahhoz, hogy valamit megtanuljon, az sohasem volt fiatal. (Franklin P. Jones) *•« EGY KIS FILOZÓFIA Egy uncia bocsánatkérés ér annyit, mint egy tonna magány, (Joseph Joibert) *** a Világ legrégibb mon­dása: „Amikor én fiatal voltam, ilyes­mit nem csináltam!” (Reader’s Digest) M«|| Mnvans vsa* * mihmimmmmm imtw Tehetségkutatás Heinrich Laubénak, a bécsi Burgtheater egyik legjelentő­sebb igazgatójának csalhatatlan szimata volt a tehetségek felku­tatásában. Egy ízben például valamelyik kisvárosban szer­ződtette Auguste Badius-t egy olyan szerepre, amely csupán két szóból állt: „Oh, atyám!” Badius később a színpad egyik kiválósága lett. Laube volt az, aki, amikor először meghallgatta Josephine Wesselyt, Paula Wessely nővé­rét, rögtön kijelentette: — Ebből lesz valaki ! Ennek könny reszket a hangjában! **• Heinrich Laubét egy ízben felkereste egy módfelett pimasz színész, hogy az igazgató meg­hallgassa. A színész mielőtt elkezdte próbajátékát, bőbeszé­­dűen kijelentette: — Természetesen jól tudom, hogy a tehetség a lényeg. A si­kerhez azonban egy adag szem­telenség is szükséges! Laurie nyugodtan végighall­gatta. A próbajáték után azu­tán így szólít: — Kedves barátom, magának inkább csak a szemtelenséggel kellene próbát tennie. G. Gy. J ' — Biztos ami biztos, én viszek magammal a tanácskozásra öt napra szóló hideg élelmet.. Miért hozzátok ide ezeket az ágyakat? Hogy dolgozóink kényelmesebben aludjanak... — Vigyázok, nehogy ezek a szép szavak elszánjanak... (Kesztyűs Ferenc rajzait W«ftH»»lllMHIfMI*•••**■••*•»***—»ÉfftgjiBB—§*0811 ■**#**». isiricssiSsiiaSissesisssi A fiatal feleség: „Nézd, szívem, mie­lőtt továbbmennénk meg kell értened, hogy a mi házasságunk Je­nővel, nem olyan, mint a többi. A mienk igaz szerelem volt, akármi­lyen banálisan hangzik is ez neked, aki mindig azt magyaráztad, mint ha barátnő, hogy a fér­fiakban nem szabad bízni, mert mind aljas disznó. Nem vagyok ki­mondottan féltékeny, de féltem Jenőt. Hátha megváltozik? Hátha mégis lecsapja a ke­zemről egy másik nő? Tudom, hogy ez lehe­tetlen, de még­is, az em­ber nem lehet eléggé óvatos. No de, amit mondani akarok, ez csak annyi, hogy elmentem nyaral­ni Siófokra, egyedül, mert a férjemet otthon fogta a munkája. Gon­doltam, egy hét nem nagy idő, talán még jót is tesz egy kis tá­vollét és ha kibírhatat­lan honvágya támad utánam, hát leszalad­hat hozzám, ha csak egy-két órára is. Az első napon min­den, rendben, az idő jó volt, a nap sütött, ahogy illik, a Balaton is ki­tett magáért. De aztán beköszöntött a rossz idő. Hideg lett, térdig érő szilben mászkáltam a parton, nem győztem fázni, az emberek sá­padtak voltak és szök­­dösni kezdtek hazafelé. A harmadik napon már nem bírtam tovább és én is, se szó, se beszéd, otthagytam a Balatont és minden külön érte­sítés nélkül hazaszök­tem Pestre. Vissza Je­nőhöz! Nyugtalan vol­tam, amikor éjjel ti­zenkettőkor kinyitottam lakásunk ajtaját. És ha Jenő nincs egyedül? Ha van nála valaki? Ha ágyban találom őket? Belehalnék. Vagy fel­pofoznám a nőt. Eset­leg Jenőt? Ki tudja? Benyitottam a háló­szobába is hirtelen el­­szégyeltem magam. Je­nő,az én kis Jenőm, ár­tatlanul feküdt az ágy­ban és olvasott. Nem tudott aludni, mert tel­jesen agyedlő volt és hiányoztam neki! Lát­tad volna a megkön­­nyebbülést az arcán, amikor megtudta, hogy végleg jöttem haza, mert befejeztem a nya­ralást. Hiába, Jenő csak egy van! A férj: „Hát öregem, kép­zeld mi történt, még most is frászt kapok, ha esősébe jut. Tudod van ez a kis szerelem, ez a Manci, az irodá­ból, kedves, csinos, sze­­leburdi és hiába, én ilyen természet vagyok, hogy ha tetszik nekem valaki és viszont, hát nem nagyon jut eszem­be, hogy három évvel ezelőtt örök hűséget fo­gadtam valakinek. A Manci már több mint egy éve tart, remek ki­­kapcsolódás, bűbájos lány, nincs párja, ked­ves, mulatságos, és per­sze, amikor a feleségem elment egyedül nyaral­ni, nyomban beszervez­tem. Zöttytelenül ment is a dolog, és a harmadik napon arra kértem, jöj­jön el hozzám, aludjon nálam, hiszen a felesé­gem még javában nya­ral, nincsen semmi vész. El is jött, édes volt, mint mindig, az­tán valami egészen hü­lye, kis szamárságon összevesztünk. Manci felkelt, felöltözött és hazament. Őrjöngtem a méregtől, iszonyúan sajnáltam, hogy így el­romlott az éjszakám. Ökölbe szorított kézzel próbáltam aludni, az­tán feladtam és olvasni kezdtem. Két oldal után valami zajt hallottam. Már arra gondoltam, hogy Manci mégis vis­­­szajött. A feleségem állt a hálószoba küszöbén. Olyan zavarba estem, hogy a nevemet is elfe­lejtettem. Amikor ki­csit magamhoz tértem, áldottam Mancikám szent nevét, amiért ilyen érzékeny, könnyen sér­tődik. De ami a fő, ami végképp megkülönböz­teti egy feleségtől: min­dig telefonál, mielőtt jönne. A hallgató: — öregem, az asszo­nyok a házasságban mind neveletlenek lesz­nek. K. P. Neveletlenség

Next