Gyári Tájékoztató, 1988 (1-6. szám)

1988-01-01 / 1. szám

ESÉLY­ i Európának ma min­d min­den korábbinál na­gyobb esélye van egy biztonságosabb béke ki­alakítására — ez a ki­induló mondata annak a­­ közös felhívásnak, amelyet egy idő­ben hoztak nyilvános­ságra Budapesten, Ró­mában és Helsinkiben. Az MSZMP, az Olasz Szocialista és a Finn Szo­ciáldemokrata Párt reá­lis és jó lehetőséget lát arra, hogy ezt az esélyt közös erőfeszítésekkel kiaknázzuk s az atom­fegyverekkel nem ren­delkező országok együtt­működjenek az európai leszerelés érdekében. Mindez, többek kö­zött, lépéseket jelentene a hagyományos erők és fegyverzetek csökkenté­sére földrészünkön; a kettős nullamegoldás alatti, 500 kilométernél rövidebb hatótávolságú atomrakéták problémá­jának rendezésére; a kölcsönös bizalom erősí­tésére, nem utolsósor­ban a katonai doktrínák védelmi jellegének erő­sítése által; az atomso­­rompó-szerződés meg­újítására. Valamint számtalan más intézke­désre, h­iszen a három párt véleménye szerint figyelembe kell venni minden egyes ország és térség biztonsági igé­nyeit. A magyar külpolitika ** — bevált gyakorla­tához híven — ismét ott lehet a kezdeményezők között. A felhívás egy­úttal jelzi azt is, hogy egy, a Varsói Szerződés­hez, illetve egy a NATO- hoz tartozó ország, s egy európai semleges állam életében fontos szerepet betöltő politi­kai erők, kommunisták és szociáldemokraták közös nevezőre juthat­nak, ha a legjobb érte­lemben vett nemzeti, s együttes, nemzetközi érdekekről van szó. Hi­szen különböző felfogá­sú és pártállású embe­reket is egyesíteni kell a béke és a túlélés pártjá­nak. E« zxm­.18. 1988 Nézegetem a naptárt. Bármilyen szép képekkel díszítették is, az idén úgy tűnik, sok örömet nem tar­togat számunkra. Először is, eleve hosszabb lesz az esz­tendő, 1988. ugyanis szö­kőév, vagyis februárban többet dolgozunk egy nap­pal. Aztán a húsvét és áp­rilis 4. egy napra esik, ez tehát mínusz egy szabad­nap. Ráadásul május 1., mi több, augusztus 20-a is munkaszüneti napra „jut”. Mit mondjak? Nem vagyok a munka ellensége, de ez már mellbe vágott. Még szerencse, hogy november 7-ét becsületesen egy hét­köznapon ünnepelhetjük. Mondanom sem kell, hogy a karácsony és a szilvesz­ter is szombat-vasárnap, ezt azonban a tapasztala­tokból kiindulva, optimis­tán ítélem meg, úgy is megcserélgetik majd a na­pokat, s végül mindenki­nek jó lesz az év vége. A gazdaságnak mindenkép­pen, hiszen 3-4 nappal ténylegesen többet dolgo­zunk. Tehát, egy biztos: a naptárt nem okolhatjuk, hogy akadályozza a kibon­takozást. No , 43 • 8 »_srf— MÁRCIUS 15. MÁRCIUS 21. ÁPRILIS 4. G. Nagy l­tán: SZIVÜNK A JELVÉNY Élni kell fiúk élni nem csak éldegélni bölcsebb s szebb idők másképp sose jönnek Tudni, hogy mi történik fényre homály miért rakódik ha másért már nem is lenni hűséghez hűnek lenni Mozdulni ahogy vagy kipattan nem rejtve gondolatot mit a szellem m­egérlelt de eddig bújtatott Miféle vágy az mely csöndre inthet miféle jövő ha elköszönhet Élni kell fiúk élni vérkoszorús szívünket jelvényként viselni •=5) o­w w th ö I» tr1 H c­ W >> CD H SÍ > Hd O Csepeli Szabó Béla: FEKETE TÉL Se hó, se fagy? Ki tudja vajon mennyit ér, mit hoz ez a fekete tél, ez a kék éggel megrakott, esőküllős rozzant szekér, melyet a sarat dagasztó idő úgy húz a tájon át, mint egy vemhes bivalytehén, melyre időnként rásuhint a csípős februári szél... Az ember már alig remél, hogy szegény pára célhoz ér e bivalyt próbáló úton... Se hó, se fagy. A jó ég tudja mennyit ér, mit hoz ez a zörgő szekér? Fekete tél ül a bakon, s meg-megsuhintva ostorát, mint napfénytől részeg legény, hol hóviharral fenyeget, hol ránk nevet, — és közeli tavaszt ígér. 1963­­]. iflSfl 1988 Orosházi­­ j­eggyár

Next