Ország-Világ, 1958. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)

1958-03-19 / 11. szám

ORSZÁG-VILÁG HUMORA sem tudok magyarul­ ­ Kis­­városomban, Detroitban, a First National Bankban — ez­előtt vagy 40 évvel — én voltam a »Foreign Manager­, vagyis az idegen osztály főnöke. Azért vá­lasztottak meg erre a kitűnő állásra, amely remekül jövedel­mezett főnökeimnek, mert tud­ták, hogy magyar vagyok és mint ilyen, minden nyelven be­szélek. Ez nagyjából igaz is volt. És Detroit Delray nevű ne­gyede majdnem kizárólag ma­gyarokból állt. Egy napon, öreg anyóka jött be a kis bankfiókba: »Dicsértessék... — kezdte il­ledelmesen — tud itt valaki ma­gyarul. Merthogy kinn ki van írva, hogy maguk magyarul be­szélnek.­A bankári pálya megrázóan unalmasnak bizonyult és hogy magamat mulattassam, így szól­tam az anyókához, ékes magyar nyelven: »Drága asszonyom, sajnos ma­gyarul itt nem beszél senki. Én volnék az egyetlen, aki tudhat­nék ezen a nyelven, ha történe­tesen Pesten születtem volna, vagy úgy hozta volna a sors, hogy magyar iskolába jártam volna. De sajnos, magyar nyel­ven egyetlenegy szót sem tudok, pedig igazán boldog lennék, ha legalább annyit tudnék magyar­rul, hogy "Adjon Isten", de ha nem, hát nem­ — fejeztem be beszédemet magyarul és vártam, hogy az anyóka majd csak el­neveti magát. De az öreg nő arca elkomoro­­dott: *Verje meg csak magukat az Isten, hogy még írásban is ha­zudnak és nem szégyellik kiírni nyomtatással, hogy it magyarul beszélnek­ — mondta és indult a kijárat felé. A főnököm — ke­mény amerikai bankár — dü­hösen nézett rám, mert csak annyit értett az egészből, hogy mondtam valamit a vevőnek, amitől az el akar menni. Alig tudtam vissza­tartani ezt a ma­gyar öregasszonyt és amikor megállítottam, elvettem a pén­zét, átadtam neki a betétköny­vet, akkor döbbentem rá arra, milyen szomorú, hogy ez az öregasszony, aki harminc éve élt Amerikában, egy szót sem tudott angolul és azt is, hogy -nem tu­dok magyarul- csak magyarul tudta megérteni. A magyarok, Amerikában, nem tanulnak meg angolul, de azt már én is természetesnek ta­láltam, hogy a magyar nemzed­ben a néger cipőpucoló tökéletes magyarsággal így szántott meg a Jefferson Avenuen: <*Szerkesztő úr, nagyon pisz­kos már a cipője, jöjjön ide, ne sajnálja tőlem azt a tíz centet, mindjárt úgy fog ragyogni a ci­pője, mint egy ezüstdollár. És mindez csak tíz centjébe kerül. Ennek a kis történetnek az adott különös aktualitást, hogy pont most jutott eszembe. KIRÁLYHEGYI PÁL (Janovits István rajzai) JCía fejtaxe-ödí E számunktól kezdve lapunk egyik-másik számának vendége lesz Pataki Ferenc, az ismert fejszámolóművész. Elmond és megtanít majd minket egy-két­­ titok—ra, aztán mielőtt búcsúzik, ahogy ez a jó tanítóhoz ilik, feladja a heti leckét is. Ha lesz­­ házifeladat­, a helyes megfej­tők között könyveket sorsolunk ki. A GYUFÁSDOBOZ TITKA "L"elkérünk a társaságban valakit, számolja meg egy gyufásdoboz tar­­t­­almát. (Persze, ne közölje velünk.) Az eredményü l kapott szám­jegyek értékét adja össze. (Pl. ha SE gyufát talált, akkor: 3»2—1.) Az így kapott mennyiséget vegye ki a dobozból (vagyis fenti esetben: 5 szálat). Állítjuk, hogy az újra becsukott gyufásdobozt megrázva, a bent lévő gyufaszálak hangjáról megállapítjuk, hány szál van a dobozban. MEGOLDÁS: Ha bármely számból kivonjuk a számjegyeinek értékét, csakis egy kilenccel osztható számot kapunk. Ebből a törvényből következik, hogy az előbbi művelet után ezek S, IS, ZI. Sz. vagy­is szál gyufa lehet a dobozban. (A teli dobozban általában 30 szál van.) Tehát: fülünkhöz visszük a dobozt és megrázzuk. Ha nagyon zörög, > szál van benne. Ha alig zörög, 45 szál van benne. Ha­­ 61 zörög a doboz, (kis gyakor­lattal megkülönböztethető): is szál van benne. A 77 és X szálnál gondban volnánk, ha nem segítene ki gyakorla­tunk és leleményességünk. Ha a megrázott doboz hangjából érezzük, hogy az több mint SS, de kevesebb mint 4S, akkor természetes hangon megkérdezzük a közönségtől: -Harmincon alul, vagy felül van a do­bra tartalma?- Az erre kapott válasz után már bönt, hogy hány szál gyufát tartalmaz a­­ " KUTYAPROBLÉMA — Rettenetes, hogy itt a sivatagban nem lehet egy tisztes­séges sarkot találni... De ez nem viccI TIIII (törv. védve) a több fazonban hordható Báturuit, bermuánuéai tárgyait mUmén­itJu, auiikám, mmní, aportesemémyek jegyeit k­amerai a BOY-SZOLLÚm TELETÖM: m—sa V, BiUCifr-ZrINSZKY CT to. CSODAPBLIVER Hozott anyagból is készíti TRÜMMER divatkötode BUDAPEST, VII. HARSFA UTCA 1. — TELEFON: 423 — 534 ORSZÁG-VILÁG, a Kultúrkapcsolatok Intézetének hetilapja. Főszerkesztő: Alpári Pál. — Szerkesztőség: Budapest, VII., Lenin körút 9—11. Telefon: 413—967. — Felelős kiadó: Sala Sándor, a Lapkiadó Vállalat igazgatója. — Kiadóhivatal: Budapest, VI., Lenin körút 9—11. Telefon: 221—285. — Egyéni előfizeté­seket felvesz a Posta Központi Hírlap Iroda (Budapest, V., József nádor tér 1. Telefon: 110—850.) és bármely postahivatal. — Közületi megrendelések esetén (legalább V0 évre) az előfizetési díjak a Posta Központi Hírlap Iroda 61.9­8. sz. csekkszámlájára, vagy az MNB. 47. sz. folyószámlára is átutal­hatók. — A lap számonkénti árusítását a kézbesítő postahivatalok végzik. — Egyes szám ára 2,— Ft. — Előfizetési díj 1 hóra *,— Ft., V. évre *4,— Ft. Külföldön terjeszti: Kultúra Könyv- és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat, Budapest, VL, Népköztársaság útja 21. (Telefon: 429—760), vagy a Kultúra kül­földi képviseletei. — Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. 2­580882 Athenaeum (F. v. Soproni Béla)

Next