Ország-Világ, 1958. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)

1958-08-13 / 32. szám

A napokban skót bányászegyüttes látogatott el a Szovjetunióba. A moszkvaiak körében nagy tetszést aratott hagyományos nemzeti Jó viseletük, a skót szoknya. Képünkön: az együttes tagjai megtekintik a moszkvai Metro »Taganszkaja*• állomását 38 eislebeni diák vidám nyaralása a Balatonon és nincs egy éve, hogy ngylevelet kapott szerkesztősé­­­gü­nk a Német Demokra­tikus Köztársaságból, Eisleben­­ből. A levélben a helybeli iskola növendékei közölték velünk: le­velezni szeretnének egy magyar iskola diákjaival, , akikkel nyá­ron kölcsönösen meglátogatnák egymást. Így kezdődött. S ma — a Teleki Blanka Közgazdasági Technikum vendégeként 38 eis­lebeni lány és fiú nyaral két hétig hazánkban. A nyaralás vé­geztével velük utaznak Eisleben­­be a vendéglátó magyar diákok. a A vidám énekszóval és sok csomaggal érkező egyenruhás német fiatalokat a balatonfüredi diáktábor bejáratánál várjuk. Gyors sátorfoglalás, kirakodás és átöltözés után irány­t a Balaton. De nem ám a tó, hanem a Bala­­ton-é­tterem, mert az utazás és a friss levegő megtette hatását: éhes a tábor. Igaz ugyan, hogy a delet is régen elkongatták már. — Ízlik a magyar koszt ? kérdezzük, miközben a diákok, csupa egészség éhséggel nekies­nek az ebédnek. Nevetve mutatják, hogy a ma­gyar paprikával már megbarát­koztak, de a lecsóval még nem, noha Pesten megkóstoltatták ve­lük. Azt büdös eleven fűzből főzik a magyarok, mert éget, csip, mar, szúr, épp csak, hogy nem harap! — mondják. Ebédre szerencsére nem lecsó van, hanem főzelék hússal, ami gyorsan eltűnik az ifjú gyom­rokban. Aztán megkezdődhet az ismerkedés az igazi Balatonnal, amely egyelőre szelíd­ kéken csillog s egybeolvad a felhőtlen éggel. A vidám had spricceli, csapkodja egymást a hús habok­kal. Hogy ezért haragudott-e meg a Balaton, vagy pedig sze­szélyes­kedve támadt-e, nem le­het tudni, de nem sok idő múl­va eleinte gyenge szél borzolja meg a víz színét, majd egy he­ves szélroham a vitorlásban ülő egyik német kislány szalma­kalapját ragadja meg és kirö­­píti messze, a magyar tenger közepére. Vihar készül. Esteledik. A vi­dám csapat elcsendesül. Vacso­ránál ülünk. Egy szőke kislány váratlanul feláll, lehajtja fejét — talán az otthoniakra gondol — s néhány pillanat múlva, mint egy imát, kis versikét mond el ar­ról, hogy milyen mesésen érzk magukat Magyarországon... A tábor felett oszlanak a fel­hők, egy-egy csillag már kidugja fejét. A kis diákok nyugovóra térnek. Vajon álmodhatnak-e szebbet annál, amiben itt részük van?... Boldog nyár, boldog ifjúság! M. Tóth Emmi Boldog nyár, boldog Ifjúság Ba­rétkor­ál a paprikával Dagad a légpárna, fodrozódik a Balaton (Farkas Tibor felv.)

Next