Ország-Világ, 1959. január-július (3. évfolyam, 1-26. szám)
1959-02-18 / 7. szám
Az élet tükre ! Kit hetedik hete szüntelen áramudatban érkeznek a művésészet barátai a Szovjetunió és a népi demokráciák képzőművészeinek moszkvai kiállítására, a szocialista képzőművészeti biennáléra. A látogatók ezerkétszáz képzőművész háromezer alkotásában gyönyörködhetnek a Manyezs termeiben. A kiállítások megszokott áhítatos csendjét nem egyszer hangos viták bontják meg. Erről beszélgettünk Pogány G. Gáborral, a Nemzeti Galéria igazgatójával, akit moszkvai útja után kerestünk fel . A megismétlődő vitákat a lengyel kiállítási anyag váltja ki — mondotta Pogány O. Gábor. — A lengyeleknek ugyanis az volt a válogatási elvük, hogy a különféle áramlatok képviselőit, a poszt-impresszionistákat és az absztraktakat is bemutassák. Az absztrakt festmények általában nem tetszenek. De azért ezeknek is akad egy-egy védelmezője. Ilyenkor aztán fellobban a vita, percek alatt százak verődnek össze a vitatkozók körül. Ez az egyik érdekessége a kiállításnak. — És a másik? — Az már magyar vonatkozású. A rendezőbizottságot és a közönséget is elsősorban a magyar kisplasztika ragadta meg. Ez a nyugaton kihalóban levő »szobrászati műfaj« éppen a kiállításon mutatta meg duzzadó életerejét. A kiállítási anyag rendkívül sokoldalú. A moszkvai biennálét az egyik külföldi lap találóan az élet tükrének nevezte. Valóban: minden stílustörekvés és művészeti hagyomány megnyilvánulása ott látható a kiállításon. Mi ad mégis egységet ennek a heterogén anyagnak? — Az — mondja Pogány G. Gábor — hogy a különböző nemzetiségű művészek saját nemzeti hagyományaikból kiindulva ábrázolják a közös eszmei törekvést, a szocializmust. A tervek szerint a termálét valószínűleg három évenként megismétlik. KOVÁCS BÉLA Kezdődik a vita a lengyel teremben ... ^ A magyar kiállítás egyik terme Arcok, típusok a kiállításom 20