Ország-Világ, 1959. január-július (3. évfolyam, 1-26. szám)

1959-02-18 / 7. szám

Az élet tükre ! Kit hetedik hete szüntelen ára­­mu­­datban érkeznek a művé­­sé­­szet barátai a Szovjetunió és a népi demokráciák képző­művészeinek moszkvai kiállítá­sára, a szocialista képzőművé­szeti biennáléra. A látogatók ezerkétszáz képzőművész há­romezer alkotásában gyönyör­ködhetnek a Manyezs termei­ben. A kiállítások megszokott áhítatos csendjét nem egyszer hangos viták bontják meg. Er­ről beszélgettünk Pogány G. Gáborral, a Nemzeti Galéria igazgatójával, akit moszkvai útja után kerestünk fel . A megismétlődő vitákat a lengyel kiállítási anyag váltja ki — mondotta Pogány O. Gábor. — A lengyelek­nek ugyanis az volt a válogatási el­vük, hogy a különféle áramlatok képviselőit, a poszt-impresszionistá­kat és az absztraktakat is bemutas­sák. Az absztrakt festmények általá­ban nem tetszenek. De azért ezeknek is akad egy-egy védelmezője. Ilyen­kor aztán fellobban a vita, percek alatt százak verődnek össze a vitat­kozók körül. Ez az egyik érdekessé­ge a kiállításnak. — És a másik? — Az már magyar vonatkozású. A rendezőbizottságot és a közönséget is elsősorban a magyar kis­plasztika ragadta meg. Ez a nyugaton kihaló­ban levő »szobrászati műfaj« éppen a kiállításon mutatta meg duzzadó életerejét. A kiállítási anyag rendkívül sokoldalú. A moszkvai bienná­lét az egyik külföldi lap talá­lóan az élet tükrének nevezte. Valóban: minden stílustörekvés és művészeti hagyomány meg­nyilvánulása ott látható a kiál­lításon. Mi ad mégis egységet ennek a heterogén anyagnak? — Az — mondja Pogány G. Gábor — hogy a különböző nemzetiségű művészek saját nemzeti hagyomá­nyaikból kiindulva ábrázolják a kö­zös eszmei törekvést, a szocializ­must. A tervek szerint a­­ termálét valószínűleg három évenként megismétlik. KOVÁCS BÉLA Kezdődik a vita a lengyel teremben ... ^ A magyar kiállítás egyik terme Arcok, típusok a kiállításom 20

Next