Ország-Világ, 1959. január-július (3. évfolyam, 1-26. szám)
1959-04-01 / 13. szám
mi a kulisszán A keleti sluiton különös folyamat megy végbe. A német vezérkar állandó győzelmeiket, újabb és újabb előnyomulásokat jelent, ám a német katonák előtt mind megfoghatatlanabbá válik az állítólagosgyőzelem ábrándképe... Minél mélyebben nyorrulunk a sért, annál súlyosabbá válik a helyzet, és annál kilátástalanabbá a végső kibontakozás. Valahol, valami nagy, jóvátehetetlen hitbe történt — ezt már sokan érzik, mégpedig „fent” és „lent” egyaránt. És ez nemcsak a helyzet tisztán katonaistratégiai megítélésére vonatkozik, hanem a megszállt területek jövőbeni „hasznosítására” is. Elvégre a német imperializmus nagytőkés irányítói nem azért hajtották végre ezt a „Barbarossa" tervnek elkeresztelt legújabb Drang nach Osten-t, hogy ők etessék és lássák el mindennel a lakosságot, hanem éppen ellenkezőleg, nekik volt szükségük az itteni kimeríthetetlen nyersanyagforrásokra és munkaerőre. Erich Koch, Ukrajna hírhedt birodalmi biztosa, akit a varsói bíróság éppen mostanában ítélt halálra, ezt nyíltan ki is fejti azokban a napokban Kijevben elmondott nyilvános beszédében: „Mi Herrenvolk vagyunk. Tudatában kell lennünk, hogy a legegyszerűbb német munkás is ezerszer értékesebb faji és biológiai szempontból, mint az itteni lakosság, ám az utolsó cseppet is kisajtolom ebből az országból. Nem azért jöttem ide, hogy áldást osszak. A lakosságnak dolgoznia, dolgoznia és újra csak dolgoznia kell. Nem azért jöttünk ide, hogy mannát oszszunk...” Gyilkoljunk diszkrétebben! Alfred Rosenberg, a megszállt keleti területek birodalmi biztosa azonban célszerűbbnek tartaná, ha ez a kisajtolás úgy menne végbe, hogy azért az orosz lakosság munkaképessége megmaradjon. Erről nyomban emlékiratot is intéz Hitlerhez, aki ezt „tanulmányozás” céljából kiadja Himmlernek. Az SS mindenható főnökét azonban nem érdeklik a Rosenbergféle „gazdasági meggondolások”. Jól befeketíti hát Rosenberget a Führer előtt, majd összehívja tábornokait és az egész „Rosenbergféle disznóságról” így foglalja össze előttük véleményét: „Nekem teljesen közömbös, hogyan élnek az oroszok vagy a csehek. Hogy más népek jólétben élnek-e, vagy felfordulnak éhen — ez csak annyiban érdekel engem, amennyiben rabszolgákként szükségünk van rájuk saját kultúránk érdekében. Hogy egy tankcsapda ásásánál orosz nők tízezerei összeesnek-e a kimerültségtől — ez csak annyiban érdekelt igém, hogy elkészül-e időben a tankcsapda Németországi számom.” Jr Egyszóval Ilinmihr nem engedi magát befolyásoltatni és „tévútra” vezetni, de hogy mégis elejét vegye további „okvetetlenkedéseknek” Rosenberg részéről, magához hivatja Müllert, a GESTAPO albánokét, akit „diszkrétebb” módszerekre utasít Müller nyomban körlevelet intéz a táborokban működő különítményekhez, amelyben arra inti őket, hogy ezentúl „a kivégzéseket tilos a táborokban vagy azok közvetlen környékén végrehajtani. Amennyiben valamelyik tábor a lengyel főkormányzóság határai mentén terül el, a kivégzendő hadifoglyokat lehetőleg át kell vinni egykori szovjetorosz területre a kivégzés végrehajtása céljából.” avagy rámát III-as fokozat ■ Noha a foglyok őrizetét igazi német alapossággal szervezik meg, ilyen kilátások mellett a szökések meglehetősen elszaporodnak, hiszen a hadifoglyoknak úgyszólván nincs vesztenivalójuk. Az OKW (a német hadseregfőparancsnokság) kezdeményezésére ekkor születik meg a hírhedt ,,Kugel-Értess” fedőnevű parancs, amely arról intézkedik, mi történjék azokkal, akik megkísértik a menekülést ebből a pokoltól. „Minden szökésben elfogott hadifogoly tisztet vagy altisztet — függetlenül attól, hogy szállítás közbeni szökésről, egyéni vagy tömeges szökésről van-e szó, — »római II-as fokozat« jelzéssel kell átadni az SD-nek. A szökésben elfogottakat »megszökött és eltűnteként kell a hadsereg hadifogoly-nyilvántartó szerveinél jelenteni. Postájukat is ekként kell kezelni, s a Nemzetközi Vöröskereszt érdeklődésére is ugyanezt a választ kell adni. A rendőri szervek adják át az elfogott szökevényeket a mauthauseni koncentrációs tábornak. Szállítás közben — de nem a vasútállomáshoz vezető úton, ha ez a nyilvánosság számára belátható — a foglyokat meg kell bilincselni. A mauthauseni tábor parancsnokságával közölni kell, hogy a foglyok átadása a „Kugel-Erlass” keretében történik. Az OKW-t felkérték, figyelmeztesse a hatáskörébe tartozó hadifogolytáborokat, a leplezés érdekében az elfogott szökevényeket ne közvetlenül Mauthausenbe szóló menetlevéllel lássák el, hanem adják át a helyi államrendőrségi szerveknek továbbításra.” Erről a borzalmas gyilkossági parancsról, amelynek végrehajtásában valamilyen formában szinte valamennyi erőszakszervezet részt vesz, a nürnbergi per során csodálatosképp senki sem akar tudni, még maga Ernst Kaltenbrunn sem, aki pedig Himmler után a leghatalmasabb ember volt a Reichssicher- Steitshauptamt-ban, és így szükségképpen nem kis szerepe kellett hogy legyen a dologban, amint az a keresztkérdések során ki is derült. Íme néhány részlet a tárgyalásról. Haltenbrunner nem tud semmiről ÜGYÉSZ: A mauthauseni koncentrációs táborral kapcsolatban Itt fekszik egy okmány a bíróság előtt, amelyről szeretnénk az ön nézeteit is megtudni. A hírhedt „Kugel- Srlass”-ról van szó. Mikor szerzett ön erről tudomást? KALTENBRUNNER: Én magam nem ismertem ezt a parancsot. Először 1944 végén vagy 1945 elején hallottam róla Fegeleintől, aki Himmler összekötőtisztje volt Hitler felé. A „HERREMO” Már maga a Kugel-Erlass név is telj idegen volt számomra, ezért megkérdez Fegeleint, mit jelent ez. Azt felelte, Führer egyik parancsának a fedőneve, an a hadifoglyok egy bizonyos fajtájával csa latos, de többet — úgymond — ön sem tud. Nem értem be ezzel a felvilágtással, ezért még aznap távgépírón érintésbe léptem Himmlerrel, és arra kért nyújtson betekintést nekem a Führer „ gel-Erlass” nevű parancsába. Néhány múlva aztán Himmler megbízásából ő jelent nálam Müller, és betekintést nyit egy parancsba, amely azonban nem Hl-től, hanem Himmlertől eredt, és amely Himmler azt írta, hogy ezúton továbbítja mosra Hitlernek egy szóbeli rendelkez ÜGYÉSZ: Kérem, feleljen egy értelm ismeri az úgynevezett „Kuger-Erlass” pacsot, vagy nem? KALTENBRUNNER: Már elmondom hogy ezt a parancsot nem ismertem. ÜGYÉSZ: Adott ön ki olyan utast amely ezt a parancsot kiegészíti? KALTENBRUNNER: Nem adtam ki. ÜGYÉSZ: Ismert ön egy bizonyos , Niedermayer nevű egyént? KALTENBRUNNER: Nem ismertem. ÜGYÉSZ: No, akkor talán én felfriss az emlékezetét. Ez a Niediemayer nevű ugyanis eskü alatt ezt vallotta: „1942 és 1945 májusáig az én felügyeletem alá tizott a mauthauseni koncentrációs blokk építkezése. 1944 decemberében a A megszállók nem sokáig pihennének hóhéraik pillánsígalsm bontakozott ki. Ez a ké harcoló egységek összekötői meglep«** a kön . TAKÁCS TIBOR: Kertjéből anyám nárciszokat küldött, hogy szeresd őt is. E késő tavasz lehavarta a sok-sok barna fürtöt, fehér már mind, de szeme sugaras. Lassan már öregasszony, mennyi felhő szédít át az évekkel szeme egén — ha belenézel: hányó vágyak rejtő dómja a két pupilla— hull a fény. Hogy mondjam el, azt kéri szeress engem, ezért tépődtek le e nárciszok, akarja, fonódj körém menthetetlen ! s ha a virágokhoz hasonlítod: lásd virág ő — csak verte gond és bánat, szeresd, mint én, szép, ezüst-ősz anyámat'B aír. : ■ ■