Ország-Világ, 1959. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1959-07-16 / 28. szám

GLEZOSZ - KÉT TÁRGYALÓTEREMBEN A­thénben tart a tárgyalás , ,és már­­ eddig is megmutatta, hogy ami nem létezik, azt egy egész rendőri gépezet sem bizonyíthatja be. A vád koronatanúja, bizonyos Papaszpi­­ropulosz nevű titkosrendőr, több órás izza­­dás után lesütött szemekkel állott a védő­ügyvéd keresztkérdéseinek tüzében és azt suttogta: -A legcsekélyebb konkrét bizonyí­tékaim sincsenek...« A bíró — aki egyébként több ízben súgott a sarokba szorított koronatanúnak — maga sem vizsgázott jobban! Egyetlen szava sem volt, amikor Glezosz kijelentette: törvény­telen már az is, hogy a per koronatanúja rendőr, aki a nyomozásban is részt vett. Sőt, egy másik kérdésre ez a fennkölt­és “■független« bíró azt is bevallotta: nem he­lyezheti át nagyobb terembe a tárgyalást, mert “ezt a termet felettesei jelölték ki«. Még ezen a komor tárgyalótermen is át­futott egy pillanatra a derültség, a tragédia egy pillanatra tragikomédiává változott... De csak egy pillanatra. Mert a terem — szimbóluma annak, hogy a Glezosz elleni “bírósági merényletet” a nyilvánosság minél teljesebb kizárásával szeretnék végrehaj­tani. Jellemző, hogy a fülledt, zsúfolt teremből — míg a haditörvényszék épületé­nek nagy tárgyalási termei üresen tátonga­­nak — először a görög állampolgárokat utasította ki a bíró. Amikor azokat kivezet­ték, távozásra szólított fel mindenkit, aki nem tud görögül. Ez persze a külföldi újságírók legtöbbjét érintette. A piciny szobában most ötven-hatvan ember szo­rong: bírák és vádlottak, néhány frokon, egy-két újságíró és egy tucat titkosrendőr. A tárgyalóterem ablakain azonban mégis betekint az egész világ. Vorosilov I. Pál görög királyhoz intézett távirata is azt jel­képezte, hogy Papaszpiropulosz úr és a többiek produkcióját száz- és százmilliók figyelik. A füstös, párás athéni szobácskában, a katonai törvényszék épületében pedig to­vább forognak a jogtalanság gépezetének Glezosz az Akropolis­zon... . . . és iá tárgyalóterem előszobájában, az őrök sorfala között kerekei. Tovább szövik a hálót Glezosz köré, s az érte, a szabadságáért folytatott harc nagyon-nagyon nehéz. Az egyetlen lehetőség: ha teljes erővel megmozdul és ítéletet mond a bírák felett az a «nagy tárgyalóterem« , ahonnan senkit sem lehet kiutasítani. És ahol a koronatanú nem titkosrendőr, hanem maga a görög nép ... felgördül a genfi függöny ("Csak úgy izzott a genfi re­­­­­­ülőtér betonja, amikor Gromiko szovjet külügyminisz­ter repülőgépe a fogadótorony elé gurult. A szikrázó napsütés­ben elhangzott az első nyilat­kozat: „sikeresen előre le­het haladni, ha ...” Ha a nyu­gatiak . .. Ezzel a jelenettel vége sza­kadt a háromhetes genfi szü­netnek, kezdődik a második fel­vonás. A Nemzetek Palotájának egyik szárnyát ismét elzárják a nyilvánosság és a sajtó szeme elől, a külügyminiszteri villák­ban megterítik a bizalmas tár­gyalások fehér asztalait és a Maison de la Presse, a sajtóház, újból életre kel. A jelek szerint csak egy do­log nem kel életre, az értekez­let fő szabotőre: a nyugatnémet politika. Az „első felvonás” vé­gén és a genfi szünetben a Szovjetunió új, az eddiginél is komolyabb kompromisszumos megoldásra lehetőséget nyújtó javaslatokat terjesztett be Nyu­­gat-Berlin ügyében. Különböző, egyelőre még teljesen homályos javaslatokról érkezett hír Lon­don és Washington tájékáról is. A nyugatnémet álláspont vi­szont, hír szerint, a háromhetes szünet alatt odáig „fejlődött”, hogy ellenzi a nyugat-berlini kérdés bármilyen megvitatását. „Berlinteleníteni” szeretné azt az értekezletet, amelyet Berlin miatt hívtak össze. Nem csoda, hogy a katonai repülőgépen Genfbe érkező Brentano nyugat­német külügyminiszter bedugta a fülét, úgy menekült el az új­ságírók kérdésözöne elől. . . Mialatt a genfi függöny fel­gördült, a világ fél szemmel még Amerikára figyelt, ahol Kozlov, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak első elnökhelyettese befe­jezte körútját. Pittsburgban, az utolsó állomáson búcsúkép is ké­szült: a vendég és két amerikai munkás átkarolják egymást. De, hogy Eisenhower dolgozószobá­jában mennyire értették meg ennek a képnek a jelentőségét — azt még nem tudjuk. A „kis csúcsértekezlet”, a Kozlov— Eisenhower megbeszélés fejle­ményeit titok fedi , s e titok­ról alighanem csak a genfi „második felvonás” eseményei vonják fel majd a fátylat. Ha a bonyodalmas genfi tárgyalá­sok, nyár végére, megérlelik a csúcsértekezletet, akkor értékel­heti majd a világ a Kozlov-kül­­detést a maga teljességében. New York-i kép Kozlov látogatásáról. Hair«»!, Menysikov, a Szovjetunió washingtoni nagykövete, Kozlov, Eisen­hower, Manzsulov, a New York-i szovjet kiállítás igazgatója, Nixon, az Egyesült Államok alelnöke és Naszriadinova, a szovjet küldöttség egyik tagja .

Next