Ország-Világ, 1959. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1959-08-06 / 31. szám
y barangolás a Józsefváros XTatona József, a Bánk bán év költőjének emléktáblája a Szentkirályi utcában. Szinte hallani véljük Tiborc keservét: »Kéményeinkről elpusztulnak a gólyák, mivel magunk emésztjük el a hulladékot is« (Bánk bán) az első lóvasút : » hajnal már keltegeti az álmokat, hétköznapra virrad a Józsefváros. Egy régi bérkaszárnya ablakából asztali lámpa sápadt fénye hunyorog. Kékes árny rajzolódik egy keskeny arcra. A történész gondolatban a régi Józsefvárosban jár, az emlékezet préselt virágainak kertjében. Nyomát keresi a „házastüzes polgárnak”, a külvárosi telepesnek. Az elhullott idő végtelenjében bolygatja a múltat, s közben azon tűnődik, mit írnak majd száz év múlva a máról, a szocializmus kamaszkoráról. Mit írnak majd Budapest mai Józsefvárosáról? A pihenő múlt megbolydul és beáramlik a város két kaputornyán, a Kálvária térre torkolló Kecskeméti Kapun s a Hatvani Kapun. Megbotladozik a komlókertek kétlaki növényzetén, a zsombékos, dús legelők göcsörtjein. Beleselkedik Rácz Jakab uram salétromfőző műhelyébe is. Cinkos kísérője az 1838-as tavasa árvíz. „Hol népes házsorok — Jegyzék az utakat, — Most vad moraj között — Fut gyilkos áradat.” — énekelte Vörösmarty Mihály a pusztító árvízről, amelynek tivornyája nyomán 900 ház omlott össze az 1342-ből. Józsefváros. Innen indult el a világ legelső lóvasútja 1817-ben, hogy tíz-húsz évvel megelőzze a londoni lóvasútat A Kálvária térről vezetett az egysínű vasút a kő-bányai öreghegyig s lengyel téglaégetők téglájával tért vissza, hogy azok e téglákkal, rácok és tótok vályogával tapasszák be az árvíz okozta sebeket. 1862-ben megindult a kétsínű lóvasút is. Fehérsörényű muraközi lovak vontatták, szarutülök szirénázott előtte. A kerületben állt a Fiákermesterek Céh-háza, valahol a Bérkocsis utcában. Ott forgolódtak a standon a pepitanadrágos, bársonykabátos, kürtőkalapos fiákermesterek és sanda szemmel vizsgálták az első alsóvezetékes villamoskocsit. Krinolinos szoknyácsikák mellé léptek s úgy súgták apró, hiszékeny, rózsaszínű női fülecskékbe: — Na ja! Csakhogy ezt is lovak húzogatják, földalatti csatornákban. A Karpfenstein utca esete De ne kergessük nagysietve, a történelem hullámzó tengerét, szálljunk le a már robogó villamosról és járjuk be gyalogszerrel a régi utcákat, kérdezzük ki, hogy mit takarnak a játékos, tréfás utcanevek. Így a... ki tudná megmondani, hányadik új ház közül... az Üllői úton. Igaz, nincs leander az udvarában, mint régen, viszont fürdőszoba van a lakásokban, ami nem volt régen itollyáro-it is Karpfenstein Károly fertálymester utcájáról a doma is járta. Megdöglött az utcán egy ló. A rendőr sehogyan sem tudta felírni a bonyolult utcanevet s ezért könnyebb nevű utcába húzatta a lovat De hogy ezen se mulasson sokáig a vidám kerület Karpfenstein magyarra fordíttatott és Pontykő utca lett a neve. Ám ez a Pontykő magyartalanságánál fogva újabb vidámságra adott okot, mire „visszahúzták a lovat" a Karpfenstein utcába. (Ma Károlyi utca). A Sonnen Gasse a magyarításban a Nap utca nevet nyerte el, amelyről Schams Ferenc patikárius azt állította, hogy „A nap Pesten a Nap utcában kel fel és ott nyugszik le.” A mai Bródy Sándor utcát a Nemzeti Múzeum melletti méntelep dicséretéül Ménesmester utcának is hívták. A Zerge utcában egy fia zerge sem lakott, csupán egy régi vendégfogadó állt ott a Kőszáli Zergéhez címezve, mégis egészen addig viselte ezt a nevet, amíg Horánszky miniszterről nem keresztelték át. Ma már Makarenko utca. A Kisfaludy utcát korábban Türedelem utcának, a Népszínház utcát Sörtvésmarhakereskedő utcának, az Orczy utat Marhahajcsár útnak hívták, a Rákóczi tér elődje meg Borjú Piacz volt. A Szűz utca állítólag onnan nyerte nevét, hogy egy apácaházzal büszkélkedett. Ezt azonban csupán logikai következetességre alapozzák — nyilván nem sok logikával: írók, költők... De: „elég ...ne zengj, múltakba fájván. Te halk, szelíd emlékzene —” — dalolta Tóth Árpád, a költő, a Józsefvárosról. A szelíd emlékzene megidézi őket is, a kerület melegszívű költőit, művészeit, akik hosszabb-rövidebb ideig a Józsefvárosban találtak otthonra, paksi bérházak hónaposszobáiban, kevesen meg saját házukban. A Szentkirályi utcában Katona József, a Bánk bán költője lakott. A Baross utcai klinikán szállt ki a lélek Reviczky Gyulából, a fájdalmas szavú költőből. A Gyöngytyúk, a Szentkirályi és a Bródy Sándor utca Gyulai Pál, az Üllői út Ambrus Zoltán, a Zerge utca Szendrey Julia(Petőfi felesége), az Aggteleki utca Kiss József emlékét őrzi. Gyöngytyúk utcai leánderes udvaron bérelt hónapos szobát Krúdy Gyula egy szabómesternél. Ebben az utcában, egy rozoga ház ablaktalan odújában nyomorgott harmadmagával Móra Ferenc. Karinthy Frigyes a Rökk Szilárd utca 6-ban, Kosztolányi Dezső a József körút 14-ben és az Üllői út 20-ban, Babits Mihály a Reviczky utca 7-ben, Szép Ernő a Sándor utcában lakott. A József körút 31-ben volt Szabó Dezső szép lakása és gazdag könyvtára. A ház pincéjében halt meg az ostrom alatt. A Rákóczi téren temették és Jókai Mór és Laborfalvy Róza a Baross utca és Koszorú utca sarkán vásárolta meg a kis földszintes házat. Molnár Ferencék háza a József körút 68. alatt volt. S itt, a kerületben van a Pál utca, Molnár világhírű regényének színhelye. Hőse, a kis szőke Nemecsek, ma is él Fráter Lóránd zeneszerző, Pethes Imre, a híres Shakespeare-színész, Vízvári Mariska, a Nemzeti színház tagja, Lambrecht Kálmán, a nagyhírű őslénykutató, Marczali Henrik történész és még sokan mások voltak a kerület lakói. A tegnap forradalmi Józsefvárosába Szakasits Árpád, a munkásmozgalom régi harcosa kísér el. Fiatal léptekkel, fénylő tekintettel, mintha most is egy ifimunkás gyűlésre sietne a Sverteczki vendéglőbe, a Fráter utca és Futó utca sarkára. Az ifjúi lángok régi hajlékát hiába keressük, omladozó, hallgatag falak fogadnak. Ifjúi lángok hajlékában hallgat a Nap utcai cipészműhely is. A savanyú szagú petróleumlámpa gyenge világa csak az emlékezetben pislákol. Pedig milyen nagyszerű lenne elmélyült kutatással, pártos szívvel történelembe foglalni a kerület munkásmozgalmi múltját. Maradandó emléket állítani százados küzdelmeinek.Az emlékező Szakasits Árpád ad segítséget a megismeréséhez: — Olvasóórák, termékeny viták otthona volt apám Nap utcai kis cipészműhelye. Talán itt mozgolódott először az ipari munkásság, hogy felrázza a dermedt, kispolgári kerületet. Élénk gyűlések ritmusa törte meg a szürke csendet. Az ifimunkások is átjöttek a IX. kerületből az Aggteleki utcába és Szabadság Munkásképző Egylet néven szólították egységbe a proletár ifjúságot. Ebben az ifjúsági szervezetben kezdtem el én is munkásmozgalmi tevékenységemet, 1903- ban. Wojticzky Gyula volt a titkárunk. A XXX. század című verseskönyvéhez Ady Endre írt verses prológust: „Szép átalálmodni magunkat a másba, — A nincsbe, a szépbe, — De ezer évet sietni s nem élni, — Édes fiam, nem irigylem érte, — Mert jaj annak, aki kihull a Mából.” — S a proletár fiúk, akiknek apja „estére elhozta a jó reményt”, mint fiatal óriások harcoltak a Mában, harcot indítottak a kerületi pártszervezetek megalakulásáért. — Alpári Gyula gyűjtötte maga köré a baloldali fiatalokat Alacsony, fekete ember volt. Jó szónok. Igazi forradalmár típus. Soha másként nem láttam, mint egy nagy csomó német nyelvű folyóirattal a hóna alatt. Mintha ma lépnénk ki együtt a Sverteczki vendéglőből, úgy emlékezem reá. Együtt mentünk végig a Futó utcán. Hevesen magyarázott ,legyen forradalmibb a szociáldemokrata párt” — mondotta. Hogyan szabadulhatnánk meg másképpen a feudalizmustól és a kapitalizmustól?” Vezető egyénisége volt a baloldali ellenzéknek. — Emlékszem, 1910-ben a keresztényszocialisták is mozgolódni kezdtek. Vasárnap délutánra hirdettek gyűlést egy józsefvárosi kisvendéglőben. Mi már jókor beültünk a helyiségbe és marxista szemináriumot tartottunk az osztályharcról. Szóhoz sem hagytuk jutni a keresztényszocialistákat. Olykor kisebb-nagyobb verekedés is kerekedett, de ők bánták meg, nem mi. — Megélénkült a város, zajos élet rakott fészket a kerületben. Mozgalom indult a kilakoltatás, a magas lakbérek ellen. Jöttek a nagyhasú háziurak, hogy összeszedjék a megfizethetetlen heti lak