Ország-Világ, 1959. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1959-08-06 / 31. szám

y barangolás a Józsefváros XT­atona József, a Bánk bán év költőjének emléktáblája a Szentkirályi utcában. Szinte hallani véljük Tiborc keser­vét: »Kéményeinkről elpusz­tulnak a gólyák, mivel ma­gunk emésztjük el a hulladé­kot is« (Bánk bán) az első lóvasút : » hajnal már keltegeti az álmokat, hét­köznapra virrad a Józsefváros. Egy régi bérkaszárnya ablakából asztali lámpa sá­padt fénye hunyorog. Kékes árny rajzoló­dik egy keskeny arcra. A történész gondo­latban a régi Józsefvárosban jár, az emlé­kezet préselt virágainak kertjében. Nyomát keresi a „házastüzes polgárnak”, a külvá­rosi telepesnek. Az elhullott idő végtelenjé­ben bolygatja a múltat, s közben azon tű­nődik, mit írnak majd száz év múlva a máról, a szocializmus kamaszkoráról. Mit írnak majd Budapest mai Józsefvárosáról? A pihenő múlt megbolydul és beáramlik a város két kaputornyán, a Kálvária térre torkolló Kecskeméti Kapun s a Hatvani Kapun. Megbotladozik a komlókertek két­­laki növényzetén, a zsombékos, dús legelők göcsörtjein. Beleselkedik Rácz Jakab uram salétromfőző műhelyébe is. Cinkos kísérője az 1838-as tavasa árvíz. „Hol népes ház­sorok — Jegyzék az utakat, — Most vad moraj között — Fut gyilkos áradat.” — éne­kelte Vörösmarty Mihály a pusztító árvíz­ről, amelynek tivornyája nyomán 900 ház omlott össze az 1342-ből. Józsefváros. Innen indult el a világ leg­első lóvasútja 1817-ben, hogy tíz-húsz év­vel megelőzze a londoni lóvasútat A Kál­vária térről vezetett az egysínű vasút a kő-­­­bányai öreghegyig s lengyel téglaégetők téglájával tért vissza, hogy azok e tég­lákkal, rácok és tótok vályogával tapasszák be az árvíz okozta sebeket. 1862-ben meg­indult a kétsínű lóvasút is. Fehérsörényű muraközi lovak vontatták, szarutülök sziré­názott előtte. A kerületben állt a Fiáker­­mesterek Céh-háza, valahol a Bérkocsis ut­cában. Ott forgolódtak a standon a pepita­­nadrágos, bársonykabátos, kürtőkalapos fiákermesterek és sanda szemmel vizsgál­ták az első alsóvezetékes villamoskocsit. Krinolinos szoknyácsikák mellé léptek s úgy súgták apró, hiszékeny, rózsaszínű női fü­­lecskékbe: — Na ja! Csakhogy ezt is lovak húzo­gatják, földalatti csatornákban. A Karpfenstein utca esete De ne kergessük nagysietve, a történe­lem hullámzó tengerét, szálljunk le a már robogó villamosról és járjuk be gyalogszer­rel a régi utcákat, kérdezzük ki, hogy mit takarnak a játékos, tréfás utcanevek. Így a... ki tudná megmondani, hányadik új ház közül... az Üllői úton. Igaz, nincs leander az udvarában, mint régen, viszont für­dőszoba van a lakásokban, ami nem volt régen ito­llyáro-it is Karpfenstein Károly fertálymester utcá­­járól a doma is járta. Megdöglött az utcán egy ló. A rendőr sehogyan sem tudta felírni a bonyolult utcanevet s ezért könnyebb ne­vű utcába húzatta a lovat De hogy ezen se mulasson sokáig a vidám kerület Karp­fenstein magyarra fordíttatott és Pontykő utca lett a neve. Ám ez a Pontykő magyar­talanságánál fogva újabb vidámságra adott okot, mire „visszahúzták a lovat" a­­ Karpfenstein utcába. (Ma Károlyi utca). A Sonnen Gasse a magyarításban a Nap utca nevet nyerte el, amelyről Schams Fe­renc patikárius azt állította, hogy „A nap Pesten a Nap utcában kel fel és ott nyug­szik le.” A mai Bródy Sándor utcát a Nem­zeti Múzeum melletti méntelep dicséretéül Ménesmester utcának is hívták. A Zerge utcában egy fia zerge sem lakott, csupán egy régi vendégfogadó állt ott a Kőszáli Zergéhez címezve, mégis egészen addig vi­selte ezt a nevet, amíg Horánszky minisz­terről nem keresztelték át. Ma már Maka­renko utca. A Kisfaludy utcát korábban Türedelem utcának, a Népszínház utcát Sörtvésmarha­­kereskedő utcának, az Orczy utat Marha­­hajcsár útnak hívták, a Rákóczi tér elődje meg Borjú Piacz volt. A Szűz utca állító­lag onnan nyerte nevét, hogy egy apáca­házzal büszkélkedett. Ezt azonban csupán logikai következetességre alapozzák — nyil­ván nem sok logikával: írók, költők... De: „elég ...ne zengj, múltakba fájván. Te halk, szelíd emlékzene —” — dalolta Tóth Árpád, a költő, a Józsefvárosról. A szelíd emlékzene megidézi őket is, a kerü­let melegszívű költőit, művészeit, akik hosszabb-rövidebb ideig a Józsefvárosban találtak otthonra, paksi bérházak hónapos­szobáiban, kevesen meg saját házukban. A Szentkirályi utcában Katona József, a Bánk bán költője lakott. A Baross utcai klinikán szállt ki a lélek Reviczky Gyulá­ból, a fájdalmas szavú költőből. A Gyöngy­tyúk, a Szentkirályi és a Bródy Sándor utca Gyulai Pál, az Üllői út Ambrus Zoltán, a Zerge utca Szendrey Julia­(Petőfi felesége), az Aggteleki utca Kiss József emlékét őrzi. Gyöngytyúk utcai leánderes udvaron bé­relt hónapos szobát Krúdy Gyula egy sza­bómesternél. Ebben az utcában, egy rozoga ház ablaktalan odújában nyomorgott har­madmagával Móra Ferenc. Karinthy Fri­gyes a Rökk Szilárd utca 6-ban, Kosztolá­nyi Dezső a József körút 14-ben és az Ül­lői út 20-ban, Babits Mihály a Reviczky ut­ca 7-ben, Szép Ernő a Sándor utcában la­kott. A József körút 31-ben volt Szabó De­zső szép lakása és gazdag könyvtára. A ház pincéjében halt meg az ostrom alatt. A Rákóczi téren temették és Jókai Mór és Laborfalvy Róza a Baross utca és Koszorú utca sarkán vásárolta meg a kis földszintes házat. Molnár Ferencék háza a József körút 68. alatt volt. S itt, a kerületben van a Pál utca, Molnár világ­hírű regényének színhelye. Hőse, a kis sző­ke Nemecsek, ma is él Fráter Lóránd ze­neszerző, Pethes Imre, a híres Shakes­­peare-színész, Vízvári Mariska, a Nemzeti színház tagja, Lambrecht Kálmán, a nagy­hírű őslénykutató, Marczali Henrik törté­nész és még sokan mások voltak a kerület lakói. A tegnap forradalmi Józsefvárosába Sza­­kasits Árpád, a munkásmozgalom régi harcosa kísér el. Fiatal léptekkel, fénylő tekintettel, mintha most is egy ifimunkás gyűlésre sietne a Sverteczki vendéglőbe, a Fráter utca és Futó utca sarkára. Az ifjúi lángok régi hajlékát hiába keressük, omla­dozó, hallgatag falak fogadnak. Ifjúi lángok hajlékában hallgat a Nap utcai cipészműhely is. A savanyú szagú petróleumlámpa gyenge vilá­ga csak az emlékezetben pislákol. Pedig milyen nagyszerű lenne elmélyült kutatás­sal, pártos szívvel történelembe foglalni a kerület munkásmozgalmi múltját. Mara­dandó emléket állítani százados küzdelmei­nek.Az emlékező Szakasits Árpád ad segít­séget a megismeréséhez: — Olvasóórák, termékeny viták ott­hona volt apám Nap utcai kis cipészmű­helye. Talán itt mozgolódott először az ipari munkásság, hogy felrázza a der­medt, kispolgári kerületet. Élénk gyűlé­sek ritmusa törte meg a szürke csendet. Az ifimunkások is átjöttek a IX. kerü­letből az Aggteleki utcába és Szabadság Munkásképző Egylet néven szólították egységbe a proletár ifjúságot. Ebben az ifjúsági szervezetben kezdtem el én is munkásmozgalmi tevékenységemet, 1903- ban. Wojticzky Gyula volt a titkárunk. A XXX. század című verseskönyvéhez Ady Endre írt verses prológust: „Szép átalálmodni magunkat a másba, — A nincsbe, a szépbe, — De ezer évet sietni s nem élni, — Édes fiam, nem irigylem érte, — Mert jaj annak, aki ki­hull a Mából.” — S a proletár fiúk, akiknek apja „es­tére elhozta a jó reményt”, mint fiatal óriások harcoltak a Mában, harcot indí­tottak a kerületi pártszervezetek megala­kulásáért. — Alpári Gyula gyűjtötte maga köré a baloldali fiatalokat Alacsony, fekete ember volt. Jó szónok. Igazi forradalmár típus. Soha másként nem láttam, mint egy nagy csomó német nyelvű folyóirattal a hóna alatt. Mintha ma lépnénk ki együtt a Sverteczki vendéglőből, úgy em­lékezem reá. Együtt mentünk végig a Futó utcán. Hevesen magyarázott­ ,le­gyen forradalmibb a szociáldemokrata párt” — mondotta. Hogyan szabadulhat­nánk meg másképpen a feudalizmustól és a kapitalizmustól?” Vezető egyénisége volt a baloldali ellenzéknek. — Emlékszem, 1910-be­n a keresztény­szocialisták is mozgolódni kezdtek. Va­sárnap délutánra hirdettek gyűlést egy józsefvárosi kisvendéglőben. Mi már jó­kor beültünk a helyiségbe és marxista szemináriumot tartottunk az osztályharc­ról. Szóhoz sem hagytuk jutni a keresz­tényszocialistákat. Olykor kisebb-na­­gyobb verekedés is kerekedett, de ők bánták meg, nem mi. — Megélénkült a város, zajos élet ra­kott fészket a kerületben. Mozgalom in­dult a kilakoltatás, a magas lakbérek el­len. Jöttek a nagyhasú háziurak, hogy összeszedjék a megfizethetetlen heti lak­

Next