Ország-Világ, 1960. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1960-02-17 / 7. szám

AZ ÉN GYERMEKEM? A MI GYERMEKÜNK ? Délutáni csúcsforgalom az autóbuszon. Egy tizenhárom év körüli iskolásfiú mégis talál rá lehetőséget, hogy a tömeg kellős közepén »szórakozzék­«: vonalzójával kiböki a harisnyá­mat, s a következő pillanatban valakinek a lábára lép, másik­nak ölébe huppan, és kaján mo­sollyal lesi a hatást. Többen méltatlankodnak, figyelmezte­tik. Ám­­ akkor megszólal egy asszony: — Nem baj, kisfiam! Ne tö­rődj vele, akármit mondanak is! Á­ltalános felhördülés, közbe­szólások. A nő sietve leszáll, s nyomban utána a gyerek. Az utasok valóságos rögtönzött szü­lői értekezletet tartanak: » Az én időmben másképp volt...« — »Hja kérem, ezek a mai gyerekek...« — s röp­k­ödnek a példák. A fia­talokról, akik nem állnak fel a villamo­son, ha idős embert látnak. Az anyáról, aki nem engedi, hogy a gyereke felálljon ... Minden­ki tud egy-egy példát. » Ment közös ügy ez, ké­rem .. .« — magyarázza egy fia­talasszony. * Nemrégiben a fodrásznál ér­dekes jelenetnek voltam szem­tanúja. Fitos orrú bakfislány manikűröztette a körmeit. A végén lakkot is kért a kislány, méghozzá: pirosat! — Hányadikba jársz? — kér­dezte a manikűrösnő. — Nyolcadikba! — vágta rá­­. gyerek. — Akkor még várnod kell pár évig a piros lakkra — jegyezte meg csöndesen az asszony. A kislány elpirult. Láttam rajta, hogy szívesen mondana valamit. Például azt, hogy: »Én is megfizetem...«, vagy hogy: »Mi köze hozzá, ha a mamám megengedi?__« Hanem akkor a felnőtt tekintetével találko­zott. És ez a tekintet nem tűrt ellentmondást. — Anya vagyok, hát vigyázok a más gyermekére is «— mond­ta később, nagyon egyszerűen a manikű­rösnő. * Hát igen, ő már megértette. Mint ahogy mások is, egyre többen. Mint a debreceni szü­lők, akik estéről estére részt vesznek a pedagógusok és a nő­­tanács városi őrjáratában, nin­cs­enek-e a nyilvános szórakozó­helyeken fiatalok, felnőttek kí­sérete nélkül? Vagy annak a Pest megyei kisközségnek a szü­lői munkaközössége, amelyik együttes erővel szoktatta le a nebulókat a tanítás utáni vere­kedésről. Rendszeresen, min­dennap kint voltak a kertjük­ben, amikor arra mentek az is­kolások. És ha »kitört a vihar« , minden palánk mögül elő­bukkant egy felnőtt... A gye­rekek tehát megszokták, hogy nemcsak saját szüleiktől meg a pedagógusoktól kell tartaniuk; ezer szem vigyáz rájuk min­denütt. * A „Bláthy Ottó” technikum e­gyik diákjának meghalt az édesanyja. Három gyermek ma­radt árván, az apa késő estig dolgozik, a nagymama vidéken lakik. Amíg tehát valami más megoldás adódik, a szülői mun­kaközösség tagjai látogatják a családot, rendben tartják a la­kást s ügyelnek arra, hogy a gyermekek ne érezzék olyan nagyon az elhagyatottság nyo­masztó súlyát... A Márvány utcai általános is­kola szülői értekezletén hallot­tam ezt a felszólalást: egy édes­apa nyíltan, becsületesen meg­mondta, hogy véleménye szerint F . Pali azért olyan rossz tanu­ló, azért olyan szertelen, mert hát baj van a világnézeti neve­léssel. A gyerek gyakran mást hall otthon, mint az iskolában. Az otthon befolyása legtöbb eset­ben erősebb. S általában ellen­súlyozza az iskola marxista ne­velését. A­­két erő egyenlőtlen küzdelméből pedig az önmagá­val tépelődő kisdiák kerül ki vesztesen. Parázs vita kereke­dett, egymást érték a felszóla­lások. Jóindulat, szeretet, segí­teni akarás áradt a szavakból. És elhangzott a­­kérdés is: — Hát hogyan csináljuk ezen­túl? Hiszen a hiba beismerése a szülői tekintély­­lejáratását is jelenti?! És ha mi helyesnek is tartjuk a gyerek iskolai nevelé­sét, ott van még a rokonság, a nagymama, akiket nem lehet ki­választani ... Z­áporoztak a feleletek nyíl­tan, később a folyosón is. És elhangzott a jó tanács: nevel­jék a szülők gyermekeiket a r­épi demokrácia szere­tetére, törvényeinek tiszteletére. * A Krisztina téri általános iskola szülői értekezletén is az tűnt fel legjobban, hogy mi­lyen szívesen adják át az em­berek tapasztalataikat. Mikép­pen lehetséges, hogy Kovács Petinek elég ideje jut tanulás­ra, sportra és szórakozásra, ugyanakkor azonban vele egy­korú és nála talán értelmesebb kispajtása éjfélig üldögél a könyv mellett, s másnap még­sem tudja a leckéjét. Ezen is le­hetett és kellett vitázni, végül pedig elhangzott az ajánlat: Ko­­vácséknál, szülői felügyelet mel­lett, együtt tanuljon ezentúl a két gyermek ... R­ossz bizonyítványt kapott az egyik nebuló, akinek az édes­anyja még egyszer sem jött el a szülői értekezletre; az édes­anyákból alakult bizottság még aznap este felkereste az asz­­szonyt a lakásán ... Az iskola — a gyermekek kö­zössége. A szülői munkaközös­ség pedig elnevezésében viseli célkitűzését. Ami a pedagógu­sok segítségével, reméljük, egy­re jobban meg is valósul... S­zekeres Ilona «Elhúztak kettőből...» - mondja egy rossz tanuló a Krisztina téri általá­nosban. Ezt a dolgot a szülői munkaközösség bizonyára nem hagyja annyi­ban Dr. Horváth Zoltán tanár vezetésé­vel minden héten más kisdiák ott­honában rendeznek vidám, s egyben hasznos összejövetelt az osztály egy­­egy csoportja számára.. Ezúttal Somogy tékon a sor ... Kiss Endréné a maga gyermekén kívül még nyolc elsőosztályost vezet át naponta kétszer a Krisztina kör­út forgalmas kocsiútján ... (Ifj. Schiller Alfréd felvételei) déli antikst Cudar idő, cudar idő ... Pedig a tavasz integet már messziről, már messziről. Amott a hegy, emitt a tó, az égből egy csík látható. Alul a ház nyakán gubbaszt a hó, mint vén juhász subája, jó meleg... A kert kopár. A csontváz fák alatt káposzta, hagyma, bab sírhalma áll. Az udvaron kapkodja csak vidám tollas csapat négy-öt barom a napfényt, mint szemet. Mit egy paraszt­lány: a tavasz a hóba hinteget. R­EMÉNYI BÉLA

Next