Ország-Világ, 1960. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1960-02-17 / 7. szám
AZ ÉN GYERMEKEM? A MI GYERMEKÜNK ? Délutáni csúcsforgalom az autóbuszon. Egy tizenhárom év körüli iskolásfiú mégis talál rá lehetőséget, hogy a tömeg kellős közepén »szórakozzék«: vonalzójával kiböki a harisnyámat, s a következő pillanatban valakinek a lábára lép, másiknak ölébe huppan, és kaján mosollyal lesi a hatást. Többen méltatlankodnak, figyelmeztetik. Ám akkor megszólal egy asszony: — Nem baj, kisfiam! Ne törődj vele, akármit mondanak is! Általános felhördülés, közbeszólások. A nő sietve leszáll, s nyomban utána a gyerek. Az utasok valóságos rögtönzött szülői értekezletet tartanak: » Az én időmben másképp volt...« — »Hja kérem, ezek a mai gyerekek...« — s röpködnek a példák. A fiatalokról, akik nem állnak fel a villamoson, ha idős embert látnak. Az anyáról, aki nem engedi, hogy a gyereke felálljon ... Mindenki tud egy-egy példát. » Ment közös ügy ez, kérem .. .« — magyarázza egy fiatalasszony. * Nemrégiben a fodrásznál érdekes jelenetnek voltam szemtanúja. Fitos orrú bakfislány manikűröztette a körmeit. A végén lakkot is kért a kislány, méghozzá: pirosat! — Hányadikba jársz? — kérdezte a manikűrösnő. — Nyolcadikba! — vágta rá. gyerek. — Akkor még várnod kell pár évig a piros lakkra — jegyezte meg csöndesen az asszony. A kislány elpirult. Láttam rajta, hogy szívesen mondana valamit. Például azt, hogy: »Én is megfizetem...«, vagy hogy: »Mi köze hozzá, ha a mamám megengedi?__« Hanem akkor a felnőtt tekintetével találkozott. És ez a tekintet nem tűrt ellentmondást. — Anya vagyok, hát vigyázok a más gyermekére is «— mondta később, nagyon egyszerűen a manikűrösnő. * Hát igen, ő már megértette. Mint ahogy mások is, egyre többen. Mint a debreceni szülők, akik estéről estére részt vesznek a pedagógusok és a nőtanács városi őrjáratában, nincsenek-e a nyilvános szórakozóhelyeken fiatalok, felnőttek kísérete nélkül? Vagy annak a Pest megyei kisközségnek a szülői munkaközössége, amelyik együttes erővel szoktatta le a nebulókat a tanítás utáni verekedésről. Rendszeresen, mindennap kint voltak a kertjükben, amikor arra mentek az iskolások. És ha »kitört a vihar« , minden palánk mögül előbukkant egy felnőtt... A gyerekek tehát megszokták, hogy nemcsak saját szüleiktől meg a pedagógusoktól kell tartaniuk; ezer szem vigyáz rájuk mindenütt. * A „Bláthy Ottó” technikum egyik diákjának meghalt az édesanyja. Három gyermek maradt árván, az apa késő estig dolgozik, a nagymama vidéken lakik. Amíg tehát valami más megoldás adódik, a szülői munkaközösség tagjai látogatják a családot, rendben tartják a lakást s ügyelnek arra, hogy a gyermekek ne érezzék olyan nagyon az elhagyatottság nyomasztó súlyát... A Márvány utcai általános iskola szülői értekezletén hallottam ezt a felszólalást: egy édesapa nyíltan, becsületesen megmondta, hogy véleménye szerint F . Pali azért olyan rossz tanuló, azért olyan szertelen, mert hát baj van a világnézeti neveléssel. A gyerek gyakran mást hall otthon, mint az iskolában. Az otthon befolyása legtöbb esetben erősebb. S általában ellensúlyozza az iskola marxista nevelését. Akét erő egyenlőtlen küzdelméből pedig az önmagával tépelődő kisdiák kerül ki vesztesen. Parázs vita kerekedett, egymást érték a felszólalások. Jóindulat, szeretet, segíteni akarás áradt a szavakból. És elhangzott akérdés is: — Hát hogyan csináljuk ezentúl? Hiszen a hiba beismerése a szülői tekintélylejáratását is jelenti?! És ha mi helyesnek is tartjuk a gyerek iskolai nevelését, ott van még a rokonság, a nagymama, akiket nem lehet kiválasztani ... Záporoztak a feleletek nyíltan, később a folyosón is. És elhangzott a jó tanács: neveljék a szülők gyermekeiket a répi demokrácia szeretetére, törvényeinek tiszteletére. * A Krisztina téri általános iskola szülői értekezletén is az tűnt fel legjobban, hogy milyen szívesen adják át az emberek tapasztalataikat. Miképpen lehetséges, hogy Kovács Petinek elég ideje jut tanulásra, sportra és szórakozásra, ugyanakkor azonban vele egykorú és nála talán értelmesebb kispajtása éjfélig üldögél a könyv mellett, s másnap mégsem tudja a leckéjét. Ezen is lehetett és kellett vitázni, végül pedig elhangzott az ajánlat: Kovácséknál, szülői felügyelet mellett, együtt tanuljon ezentúl a két gyermek ... Rossz bizonyítványt kapott az egyik nebuló, akinek az édesanyja még egyszer sem jött el a szülői értekezletre; az édesanyákból alakult bizottság még aznap este felkereste az aszszonyt a lakásán ... Az iskola — a gyermekek közössége. A szülői munkaközösség pedig elnevezésében viseli célkitűzését. Ami a pedagógusok segítségével, reméljük, egyre jobban meg is valósul... Szekeres Ilona «Elhúztak kettőből...» - mondja egy rossz tanuló a Krisztina téri általánosban. Ezt a dolgot a szülői munkaközösség bizonyára nem hagyja annyiban Dr. Horváth Zoltán tanár vezetésével minden héten más kisdiák otthonában rendeznek vidám, s egyben hasznos összejövetelt az osztály egyegy csoportja számára.. Ezúttal Somogy tékon a sor ... Kiss Endréné a maga gyermekén kívül még nyolc elsőosztályost vezet át naponta kétszer a Krisztina körút forgalmas kocsiútján ... (Ifj. Schiller Alfréd felvételei) déli antikst Cudar idő, cudar idő ... Pedig a tavasz integet már messziről, már messziről. Amott a hegy, emitt a tó, az égből egy csík látható. Alul a ház nyakán gubbaszt a hó, mint vén juhász subája, jó meleg... A kert kopár. A csontváz fák alatt káposzta, hagyma, bab sírhalma áll. Az udvaron kapkodja csak vidám tollas csapat négy-öt barom a napfényt, mint szemet. Mit egy parasztlány: a tavasz a hóba hinteget. REMÉNYI BÉLA