Ország-Világ, 1960. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)

1960-07-27 / 30. szám

/leg­kedvesebb budapesti élményeiről nyilatkozik D­JUAN­DA, Indonézia első minisztere Kedves vendégek látogattak el az elmúlt héten Hazánkba: dr. H. Djuanda, a 90 miló lakosú Indonéz Köztársaság elaő minisztere és felesége. — Mi volt a legkedvesebb személyes élménye ed­digi látogatása során? — kérdeztük a sétahajón rende­zett rögtönzött sajtófogadás alkalmával dr. Djuandától. — Mindenekelőtt az a kedves és spontán fogad­tatás, amelyben a Thälmann utcai lakótelepen, a Gheorghiu-Dej Hajógyárban és az Ikarus Gyárban ré­szesítettek. Igen kellemes perceiket töltöttem a Gellért fürdőben, s a Vörösmarty cukrászdában, ahol kitűnő teát kaptunk. Nagy élmény volt a Cigánybáró szabad­téri előadása a Margitszigeten. A muzsika szépségét csak fokozta a gyönyörű környezet. Kedves epizódja volt a sajtófogadásnak, hogy dr. Djuanda — megelégelve a kifogyhatatlanul áradó kér­déseket — arra­ bíztatta a részvevőket: tegyenek fel kérdéseket M. Diahonak, az Indonéz Köztársaság buda­pesti nagykövetének is, aki azelőtt ugyancsak újságíró volt. — Hadd tudja meg ő maga is — jegyezte meg nagy derültséget keltve — milyen érzés az, amikor a leg­különbözőbb kérdésekkel árasztják el az embert. Persze az Önök kérdéseire könnyű válaszolni — tette hozzá mosolyogva —■, mert ezek a kérdések maguk is jóindulatról tanúskodnak. Nehezebb a dolog egyes nyugati, főleg amerikai újságírókkal, akik valósággal kihallgatásszerűen teszik fel a legkülönbözőbb provo­katív kérdéseket. A látogatás meleg baráti légkörét fejezték ki a hivatalos alkalmakkor elhangzott nyilatkozatok is, de mindennél ékesebben beszélnek azok a kis, apró emberi megnyilvá­nulások, melyek a gyárak és lakótelepek meglátogatása során jutottak kifejezésre, s hűen tükrözték az indonéz és magyar nép barátságát, közös törekvéseit a béke megőrzé­sére. Ezekről a megnyilvánulásokról kivár számot adni alábbi képriportunk. Szöveg: LUKÁCS TIBOR Fotó: IFJ. SCHILLER ALFRÉD A Thälmann utcai lakótelepen dr. Dju­anda és kísérete be­tért egy önkiszol­gáló boltba, ahol egy napi bevásárlásait végző fiatal nő ma­gyarázta el az ön­kiszolgáló rendszer előnyeit. — Ön gya­kori látogatója en­nek a boltnak? — kérdezte tőle dr. Djuanda. — Minden­nap idejárok bevá­sárolni. — Akkor hát mindennap a pénzét is itthagyja. — A bevásárláshoz persze pénz kell, de a fő, hogy ez is min­dig megvan — hang­zott a talpraesett válasz A Gheorghiu-Dej hajógyárban tett látogatás során kiderült, hogy ven­dégünk nemcsak államférfi, hanem kitűnő mérnök is, aki igen szak­szerű kérdéseket tett fel a magyar hajógyártásról. Elismeréssel szólt a sójatéren készülő új tengerjáró hajó modern vonalairól, s hogy mentő­csónakjai a legkorszerűbb elvek alapján, már nem evezőlapátokkal, hanem kézihajtánnyal működő hajócsavarral készülnek Dr. Dinandának feltűnt, hogy nem­csak a lakótelep, hanem még a telep OTP fiókjának alkalmazottai is milyen fiatalok. — 50—SO­MS fo­rint a napi betétforgalom? Ez ko­moly munkát jelent. Jutalmul meg­érdemel egy kis jófajta cigarettát! A sétahajón tett dunai kirándulás során dr. Djuandából kibújt a­­3000 sziget országában, nevelkedett s a hajózáshoz is kitűnően értő gépész­­mérnök. — Irány mindig előre — vezényelte, s egy időre maga vette kezébe a kormánykereket

Next