Ország-Világ, 1962. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1962-03-28 / 13. szám
a felnőttek ! beállított hozzá és kijelentette: 42 unokája lesz... Így is történt. Azóta, ha színházba megy az osztály, egy jeggyel többet vásárolnak — Róza néni számára. Ha moziba indulnak, a »nagymama« is velük tart. Nőnapra hóvirágot vittek neki, meg csokoládét. Most azon törik a fejüket, hogy a »nagymama« mellé még egy testvérkét is fogadnak maguknak, valamelyik állami intézetből. Csendesen mondja Arany Ilonka: Hogy a felnőttek bízzanak bennünk, fiatalokban. Szekeres Ilona fog a kisfiú nagy hőstette N. Sevcsenko tartalékos alezredes naplójából idézzük az alábbi sorokat: — 1945 januárjában nehéz harcokban közeledtünk Budapest felé. A harckocsi részleg, amelynek parancsnoka voltam, betört Bajnára, ahol a fasiszták napok óta makacsul védekeztek. Subin hadnagy harckocsija hat fasiszta tankkal vette fel a küzdelmet, de két-három lövés után harckocsija kigyulladt, a bátor hadnagyot elveszettnek hittük. Amikor két nap múlva a falut elfoglaltuk, egy kisfiú futott felénk, kézzel-lábbal magyarázott valamit, végül egy pincébe vezetett, ahol rátaláltunk a halottnak vélt Subin hadnagyra. A súlyosan sebesült katonát a tizenkét éves kisfiú rejtette el egy pincében, s ápolta a németek visszavonulásáig. A hézagos naplótöredéket most Bajnán egészítettük ki, Dinnyés Vilmosbányász, a naplóban szereplő egykori kisfiú visszaemlékezései nyomán. A falu lakossága a kastély alatt, a pincében szorongott. Odakint az elszabadult pokol tombolt már napok óta. A faluban elkeseredetten védekező németek Dingnyésék házába is bevették magukat. A család a nagypincébe költözött, a közös óvóhelyre. Csak a hetvenedik évét taposó nagyapa maradt otthon. „Mindegy már nekem, hol talál meg a halál!” — dünnyögte. Vili, a tizenkét éves unoka, nagyon szerette nagyapát. A harckocsik félelmetes utcai párbaja alatt, kisettenkedett az óvóhely ajtajába, s miikor csitult a harc, kilopózott. Riadozó szívvel futásnak eredt. A Kishegy utcában harckocsi lángolt, s néhány méterre egy katona feküdt a hóban. Már elfutott mellette, amikor valami viszszahúzta a tekintetét. A katona integetett feléje. Mint mikor a madár próbálta törött szárnyát, olyan volt a mozdulata. Odament a katonához, akinek a feje ekkor visszaesett a hóba, de még eszméletnél volt. A kisfiú a válla alá nyúlt, próbálta fölsegíteni. A vértől átivódott köpeny nyirkosan tapadt a kezéhez. A szovjet harckocsizó hadnagy rettenetes erőfeszítéssel talpra állt, s támolyogva elindult a fiú mellett. A hegy felől, hátulról ereszkedtek le a Dinnyés-porta udvarára. Vili egyenesen a pincébe vezette, szalmát terített, arra fektette a szovjet harcost Azután beszaladt nagyapához a házba, hogy elmesélje a történteket. Benyitott a szobába, s ekkor a lélegzete is elállt. Akikről azt hitte, hogy már árkonbokrontal vannak, a németek, még mindig ott tanyáznak. Hogy megdöbbenését leplezze, nagyapa ölébe bújt, de eszébe jutott, hogy a sebesült vizet kért. Hogyan vigyen ki egy bögre vizet a lakásból, hogy a németek észre ne vegyék? A sebeit is be kellene kötözni a sebesültnek, hiszen erősen vérzik... — Hozok fát a tűzre! — találta meg végre az ürügyet, s már talpalt is kifelé. Futtában megmerítette a bögrét, de még az öreg ládafiát is megkotorta a konyhában, s vitte a zsákmányt: anyjának egy régi ingét, azt szét lehet hasogatni, a sebkötözéshez. A pinceajtót magára zárta, a homályban megitatta, bekötözte a sebesültet. És aztán a köpenyével újra betakarta. A bezárt pince még két napig őrizte a bátor kisfiú titkát. Csak olyankor nyílt fel az ajtaja, amikor Vili kis maradék ételt vitt a szovjet harcosnak. Két nap múlva a németek kitakarodtak a községből. A falut felszabadító harckocsizók parancsnokát egy kisfiú kézen fogta, s becipelte a Kishegyijá, a pincébe... Eddig a történet. Nem került be a háborús krónikákba, egy tartalékos alezredes mégis úgy tartja számon, mint a háború forgatagának megrázó, hősi epizódját. Kovács Béla »Itt találtam rá a sebesült szovjet hadnagyra» — mutatja Dinnyés Vilmos Barna látképe Ebben a pincében rejtőzött két napig a megmentett szovjet katonai Kotnyek Antal felvételei, 7