Ország-Világ, 1962. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1962-10-17 / 42. szám

volt a gyanúnk, titkosrendőrök vannak közöttünk. KONS ÚR NEM TÉLAPÓ — Egyébként nem új mód­szer ez itt. Rendőrszerződtetés dívik például a SIMCÁ-nál is és a Citroennél is. És éppen a __________­meg nálunk is két új emberről, hogy rend­őr. A gyárkaputól hazáig kí­sértek egy munkást. A két flic, így nevezik Párizsban a rend­őröket, a munkást otthonában megmotozta. Bronzot talá­ltek nála, és a gyors házkutatáskor nagyobb mennyiségű gyári nyersanyagot, szerszámot.­­ A tolvajt leleplezték. Rendben van. Mindenkit örült, hogy kipendert tették a gyárból. De a gyárvezetőség is leleplez­te magát, hogy csak saját va­gyona érdekli ... Az emberek joggal kérdezték, miért csak most leplezi le az igazgató a tolvajokat? Miért nem intéz­kedtek akkor, amikor a lopások még csak bennünket károsítot­tak meg? S egyáltalában miért nyomoztak az üzemi lopás el­len behozott rendőrök a mun­kások politikai meggyőződése felől? Azt is tudakolták, hogy ki a kommunisták vezetője a gyárban. Az igazgatóságnak minderről rendszeresen jelen­tést küldtek. Világos, hogy a bérharcok előtt, az elégedetlen­ség hullámait látva, a rendőr­ség fel akart készülni a mun­kások ellen az »őszi randevú­ra«. Megint többen belátták, hogy »Monsieur Pons n’estt pas le Pere Noel­« — Pons úr nem télapó. Sajnos, Pons urat hiába ke­restem az üzemben. Külföldre utazott. Londonban tartózko­dott. Amikor ez szóba került, már egy kis bisztróban üldö­géltünk Auguste-tal, ahová az eső elől menekültünk! — Én így utazom!... — kelt fel székéről az öreg Auguste, és odament a globe-trotterhez. Bedobott húsz centi­me-ot, csat­togtatva lökdöste a golyókat a játszóasztalkán és a kigyulladó villanykörték­­mutatták, hogy melyik városba érkezett... Kóródi József Képek a szerző felvételei Következik: Merénylet a Faubourg St. Denis-n Külvárosi bisztró előtt Ez is Párizs . .. (MTI Fotó — Horling Róbert felv.) „DUPLA-COBB" TÜNDÖKLÉSE ÉS BUKÁSA « A köztársaságiak új gár­ja a­dója« — ezzel a sokat­­ígérő címmel mutatta be olva­sóinak a Time július 13-a­s szá­­ma a Republikánus Párt leg­nagyobb politikai reménysé­geit Az éven a 39 esztendős William Edward Cobb szere­pelt, az északkarolinai szerve­zet elnöke. Nyilatkozatában csak úgy szórta a szenvedélyes szavaikat, s különösen sokat beszélt a közélet tisztaságáról, a magas erkölcsiségről. Ami­kor arról kérdezték,­­ milyen esélyei vannak, hogy Wash­ingtonba kerüljön, nem ép­pen szerényen, így válaszolt: »Mi vagyunk a robbanótöltet abban a politikai bombában, amely bármelyik pillanatban szétvetheti a falakat...« Mister Cobb, nem sokkal a Time-ben megjelent interjú után, lényegesen tartózkodóbb nyilatkozatot tett, sőt válaszai sem voltak túlságosan maga­biztosak. Igaz, ezúttal a bíró tette fel a kérdéseket egy vir­ginal törvényszék előtt, s a republikánusok szépreményű purtifikátorát a bigámia bű­neiben marasztalták el. Kide­rült, hogy szabályos kelletes életet folytatott, az újságcí­mekbe is így került: Dupla­ Cobb. A hivatasos és ismert Cobb, politikai főhadiszállásán, Mor­­gantonban élt feleségével Mildreddel, akit 1943-ban vett el, tehát csaknem két évtizede volt nős. Az idők folyamán az asít­ony megszokta, hogy férje néha napokon át távol van. Kielégítette a magyarázat, hogy hivatása szólítja kör­útokra. A mit sem sejtő fele­ség nem tudhatta, hogy férje ilyenkor sportrepül­őgépére ül, s »átugrik« a kétszázharmin­c kilométer távolságra fekvő, de már Virgínia állambeli Roa­­nok­e-ba, ahol másik neje, a 34 éves Linda Renfrew várja. Nem egyedül, két fiával... Cobb nem öltött álszatváilt és nem használt hamis nevet. Roanoke lakói nem sok ügyet vetettek rá, mert szürke biz­tosítási ügynökként működött, került minden fel­tűnést, s a legközelebbi szomszédok sem talál­hattak kivetnivalót a minta­családban. A bíróság előtt egyébként azt vallotta, hogy második felesége tudott az elsőről. Ez azonban nem bizonyított, könnyen lehet, hogy csak menteni akarja ma­gát. A­­duplaság­ éveken ke­resztül zavartalanul folytató­dott, s a narancshéj, amelyen Cobb elcsúszott, éppen a siker volt. A Time-cikk után egy roamaker tudósítónak feltűnt a névazonosság s a hasonlatos­ság. Utánajárt a dolognak, és a különös történet megjelent először a virginiai lapokban, azután egész Amerika megis­merte. S ha Cobbot nem is zár­ták le, hanem csupán pénz­­büntetésre ítélték — politikai karrierje kettétört. Erkölcsi szólamai visszájukra sülte­k el, s az a bizonyos bomba sem el­képzelései szerint robbant... Cobb, a bigámista Mildred, az eredeti feleség Linda, akivel 230 kilométerrel arrébb élt együtt

Next