Ország-Világ, 1962. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1962-08-29 / 35. szám
JAROSZLAV HASEK. Boll János kúriájának verandáján, illetve az ezen a vidéken gyakran látható, verandaszerűen kiképzett tornácon ült, ahonnan remek kilátás nyílt a környékre. A környező domboldalakon végeláthatatlan sorokban húzódtak a szőlőtőkék, amelyek élénk zöldre, a levelekre permetezett rézgálictól kékes árnyalatot kapott. A szőlők alatt rétek zöldelltek és a réteken túl a Balaton tükre csillogott. Ez a hatalmas tó, amelyet itt büszkén »Magyar tenger«-nek is neveznek, néha kék, néha türkiz-zöld, néha pedig haragos szürke, gőzhajók szántotta vizével, közel száz kilométeres hosszúságban egészen Keszthelyig nyúlik. Híres a tóparti dombok zamatos borairól, ijesztő viharairól és a regékről, amelyek a vízi sellőkről, tündérekről és a gonosz vízi manókról szólnak. Boll János ügyet sem vetett a tornácról nyíló remek kilátásra, komor arccal ült egy karosszékben. Előtte kis asztalkán óra ketyegett. — Késik ez az átkozott roham! — sziszegte, az órára pillantva — máskor öt óra tájban már ráz a hideg és éppen ma késik. Hat órára itt a törvényszéki bíró és megkezdi kihallgatásomat. Lehet, hogy pont akkor jön rám ez a nyavalya! Türelmetlenül figyelte az órát, majd hirtelen felkiáltott: — No végre, kezd a hiderázni! Fogai vacogni kezdtek, olyannyira, hogy az inas benn a házban meghallotta és kiszaladt, hogy megkérdezze, mit kíván. — Nem is hívtalak, te szamár! — förmedt rá az uraság — de ha már itt vagy, hozz egy párnát és egy takarót. Mikor az inas behozta a kért dolgokat és újra távozott, Boll úgy érezte, hogy az előbb még kék és zöld színben ragyogó táj hirtelen sárgára változik. A szőlők, a rétek, a tó és az égbolt valami piszkos sárga színt kapott és Boll előtt minden elhomályosult. Nagyon erős roham lepte meg. Kiáltani akart az inasért, de türtőztette magát. Néhány perc múlva szűnni kezdett a hideglelés és a Balaton ismét zöldeskéken mosolygott rá. — Hála istennek, elmúlt! — sóhajtott megkönnyebbülten. »De most jön a másik, a veszélyesebb roham, a törvényszéki bíró!« — mondta magában és idegesen pipára gyújtott. Ekkor kint, a kúriához vezető úton hintó bukkant fel és már hallotta is a törvényszéki bíró haragos hangját: — Szép kis kocsis vagy! Ha hazaérkezünk megtáncoltatom rajtad a botomat. Olyan részeg vagy, mint egy disznó! »Nincs valami remek hangulatban« — sóhajtott Boll János — nehéz kihallgatás lesz. A hintó megállt az épület előtt, a törvényszéki bíró kiszállt és méltóságteljesen a tornác felé indult. Hóna alatt irományokat szorongatott. Boll feltápászkodott a karosszékből és eléje ment. öszöntötték egymást és a törvényszéki bíró bemutatkozott: — Ormos Béla vagyok, a vizsgálattal megbízott törvényszéki bíró. Nyomban meg is kezdhetjük a kihallgatást. Papírt vett elő, letette az asztalkára, leült, néhány másodpercig szótlanul dobolt ujjával az asztalon, majd megszólalt: — Hát bizony elég rosszul áll az ügye, kedves barátom! Boll János visszaült a helyére és vállát vonta. — Nagyon kellemetlen eset — folytatta a bíró — melyik napon is történt, hogy azt a cigányt agyonlőtte? — Pontosan ma egy hete — válaszolt Boll — öt órakor délután. Nem parancsol egy szivart? Remek fajta, bánáti dohányból készült. A bíró kivett a tárcából egy szivart, levágta a végét, majd így folytatta: — Szóval azt mondja, hogy ez eset július 12-én, délután öt órakor történt? — Igen. Megengedi, hogy tüzet adjak?! — Köszönöm! A boncolás megállapította, hogy hátulról lőtték le, a tettes sörétes puskát használt. — Igen, tizenegyes kaliberű vadászfegyver volt. — Nagyon szomorú ügy! — jegyezte meg a bíró. — Honnét szerzi be ezeket a remek szivarokat? — A Bánátból küldik nekem. Megengedi törvényszéki bíró uram, hogy egy pohár borral megkínáljam? — Kérem — bólintott a bíró — megiszunk egy pohárkával, azután folytatjuk a kihallgatást. Az inas behozott néhány üveg bort, Boll töltött és felemelte poharát: — Egészségére! — Köszönöm. Szomorú kötelességet teljesítek — mondta a bíró, miközben a poharat a világosság felé tartotta és nagy szakértelemmel vizsgálta a bor színét. A nap sugarai a vörösen csillogó boron áthatolva, bíborra festették a bíró egyébként sárga arcát. Ezután lassan szürcsölve kiitta a pohár tartalmát és elismerően bólintott: — Remek borocska! Mi ütött magába, hogy azt a cigányt agyonlőtte? Boll János nyugodtan szívta tovább a pipáját és miközben újratöltött, így szólt: — Kétéves bor, saját termésem. Egészségére! Amikor kiitták poharukat, Boll megjegyezte: — Van ennél jobb borom is, hároméves, a déli lejtőn termett. A házigazda most egy másik üveget vett elő és abból töltött. — Ez valóban még jobb, kitűnő zamata van! — kiáltott fel a bíró. — Maga igazán remek ember és kiváló gazda! — örülök, hogy ízlik — mondta csendesen Boll és egy harmadik üvegre mutatva, megjegyezte: — Az a bor, ami ebben az üvegben van, még jobb, ötéves. — Ön nagyszerű ember! — mondta lelkesen a bíró, amikor az ötéves borból az első poharat lehajtotta. — Ilyen jó bort még életemben nem ittam. Ez a szín, ez c zamat, micsoda harmónia! A mikor az egész üveg bort megitták, az x házigazda büszkén kijelentette: — Akad itt még ennél jobb bor is. Ilyen bort aztán igazán még nem ivott. Nézze csak — mutatott egy hosszúnyakú palackra — ez a bor kerek húszéves! Amikor a bíró megízlelte a húszéves bort, lelkesen felkiáltott: — Hiszen ez tokaji! Sőt, jobb mint a tokaji! Az ötödik pohár után pedig így szólt: — Boll uram, minden tiszteletem a magáé, de mondja meg végre, miért lőtte le azt a szerencsétlen cigányt? — Azért — mondta ünnepélyes hangon Boll János — mert az a nyomorult éppen ebből a borból lopott el a pincémből húsz üveggel. — őszintén szólva, én is így tettem volna a maga helyében! — jelentette ki a törvényszéki bíró, miközben nyelvével csettintett — mert ez a bor ... Egyszóval írom a jegyzőkönyvet: »•Minden kétséget kizáró módon megállapítást nyert, hogy Bögre Vince cigány szerencsétlen véletlen áldozata lett...« Kérem, öntsön még egy pohárkával, kedves barátom! És tovább itták a balatoni lankák csillogó vörös nedűjét, amely olyan vörös volt, mint a tolvaj Bögre cigány vére,... Fordította: Gerényi Tibor K I Balaton parfián Szentgyörgyi Kornél rajz^*®? 16