Ország-Világ, 1962. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1962-08-29 / 35. szám

JAROSZLAV HASEK. B­oll János kúriájának verandáján, il­letve az ezen a vidéken gyakran lát­ható, verandaszerűen kiképzett tor­nácon ült, ahonnan remek kilátás nyílt a környékre. A környező domboldalakon végeláthatatlan sorokban húzódtak a sző­lőtőkék, amelyek élénk zöldre, a levelekre permetezett rézgálictól kékes árnyalatot kapott. A szőlők alatt rétek zöldelltek és a réteken túl a Balaton tükre csillogott. Ez a hatalmas tó, amelyet itt büszkén »Magyar tenger«-nek is neveznek, néha kék, néha türkiz-zöld, néha pedig haragos szürke, gőzhajók­ szántotta vizével, közel száz kilométeres hosszúságban egészen Keszthelyig nyúlik. Híres a tóparti dom­bok zamatos borairól, ijesztő viharairól és a regékről, amelyek a vízi sellőkről, tün­dérekről és a gonosz vízi manókról szól­nak. Boll János ügyet sem vetett a tornácról nyíló remek kilátásra, komor arccal ült egy karosszékben. Előtte kis asztalkán óra ketyegett. — Késik ez az átkozott roham! — szi­szegte, az órára pillantva — máskor öt óra tájban már ráz a hideg és éppen ma késik. Hat órára itt a törvényszéki bíró és megkezdi kihallgatásomat. Lehet, hogy pont akkor jön rám ez a nyavalya! Türelmetlenül figyelte az órát, majd hir­telen felkiáltott: — No végre, kezd a hide­­rázni! Fogai vacogni kezdtek, olyannyira, hogy az inas benn a házban meghallotta és kiszaladt, hogy megkérdezze, mit kí­ván. — Nem is hívtalak, te szamár! — för­­medt rá az uraság — de ha már itt vagy, hozz egy párnát és egy takarót. Mikor az inas behozta a kért dolgokat és újra távozott, Boll úgy érezte, hogy az előbb még kék és zöld színben ragyogó táj hirtelen sárgára változik. A szőlők, a rétek, a tó és az égbolt valami piszkos sárga színt kapott és Boll előtt minden elhomályosult. Nagyon erős roham lepte meg. Kiáltani akart az inasért, de türtőz­tette magát. Néhány perc múlva szűnni kezdett a hideglelés és a Balaton ismét zöldeskéken mosolygott rá. — Hála isten­nek, elmúlt! — sóhajtott megkönnyeb­bülten. »De most jön a másik, a veszélye­sebb roham, a törvényszéki bíró!« — mondta magában és idegesen pipára gyúj­tott. Ekkor kint, a kúriához vezető úton hintó bukkant fel és már hallotta is a törvényszéki bíró haragos hangját: — Szép kis kocsis vagy! Ha hazaérkezünk megtáncoltatom rajtad a botomat. Olyan részeg vagy, mint egy disznó! »Nincs valami remek hangulatban« — sóhajtott Boll János — nehéz kihallgatás lesz. A hintó megállt az épület előtt, a tör­vényszéki bíró kiszállt és méltóságtelje­sen a tornác felé indult. Hóna alatt­ iro­mányokat szorongatott. Boll feltápászko­­dott a karosszékből és eléje ment. öszöntötték egymást és a törvényszéki bíró bemutatkozott: — Ormos Béla vagyok, a vizsgálattal megbízott törvényszéki bíró. Nyomban meg is kezdhetjük a kihallgatást. Papírt vett elő, letette az asztalkára, le­ült, néhány másodpercig szótlanul dobolt ujjával az asztalon, majd megszólalt: — Hát bizony elég rosszul áll az ügye, kedves barátom! Boll János visszaült a helyére és vállát vonta. — Nagyon kellemetlen eset — folytatta a bíró — melyik napon is történt, hogy azt a cigányt agyonlőtte­? — Pontosan ma egy hete — válaszolt Boll — öt órakor délután. Nem parancsol egy szivart? Remek fajta, bánáti dohány­ból készült. A bíró kivett a tárcából egy szivart, levágta a végét, majd így folytatta: — Szóval azt mondja, hogy ez eset jú­lius 12-én, délután öt órakor történt? — Igen. Megengedi, hogy tüzet adjak?! — Köszönöm! A boncolás megállapította, hogy hátulról lőtték le, a tettes sörétes puskát használt. — Igen, tizenegyes kaliberű vadászfegy­ver volt. — Nagyon szomorú ügy! — jegyezte meg a bíró. — Honnét szerzi be ezeket a remek szivarokat? — A Bánátból küldik nekem. Megengedi törvényszéki bíró uram, hogy egy pohár borral megkínáljam? — Kérem — bólintott a bíró — meg­iszunk egy pohárkával, azután folytatjuk a kihallgatást. Az inas behozott néhány üveg bort, Boll töltött és felemelte poharát: — Egészsé­gére! — Köszönöm. Szomorú kötelességet tel­jesítek — mondta a bíró, miközben a po­harat a világosság felé tartotta és nagy szakértelemmel vizsgálta a bor színét. A nap sugarai a vörösen csillogó boron át­hatolva, bíborra festették a bíró egyébként sárga arcát. Ezután lassan szürcsölve ki­itta a pohár tartalmát és elismerően bó­lintott: — Remek borocska! Mi ütött magába, hogy azt a cigányt agyonlőtte? Boll­ János nyugodtan szívta tovább a pipáját és miközben újratöltött, így szólt: — Kétéves bor, saját termésem. Egészsé­gére! Amikor kiitták poharukat, Boll megje­gyezte: — Van ennél jobb borom is, hároméves, a déli lejtőn termett. A házigazda most egy másik üveget vett elő és abból töltött. — Ez valóban még jobb, kitűnő zamata van! — kiáltott fel a bíró. — Maga iga­zán remek ember és kiváló gazda! — örülök, hogy ízlik — mondta csende­sen Boll és egy harmadik üvegre mutatva, megjegyezte: — Az a bor, ami ebben az üvegben van, még jobb, ötéves. — Ön nagyszerű ember! — mondta lel­kesen a bíró, amikor az ötéves borból az első poharat lehajtotta. — Ilyen jó bort még életemben nem ittam. Ez a szín, ez c zamat, micsoda harmónia! A mikor az egész üveg bort megitták, a­z x házigazda büszkén kijelentette: — Akad itt még ennél jobb bor is. Ilyen bort aztán igazán még nem ivott. Nézze csak — mutatott egy hosszúnyakú palackra — ez a bor kerek húszéves! Amikor a bíró megízlelte a húszéves bort, lelkesen felkiáltott: — Hiszen ez tokaji! Sőt, jobb mint a tokaji! Az ötödik pohár után pedig így szólt: — Boll uram, minden tiszteletem a magáé, de mondja meg végre, miért lőtte le azt a szerencsétlen cigányt? — Azért — mondta ünnepélyes hangon Boll János — mert az a nyomorult ép­pen ebből a borból lopott el a pincémből húsz üveggel. — őszintén szólva, én is így tettem vol­na a maga helyében! — jelentette ki a törvényszéki bíró, miközben nyelvével csettintett — mert ez a bor ... Egyszóval írom a jegyzőkönyvet: »•Minden kétséget kizáró módon megállapítást nyert, hogy Bögre Vince cigány szerencsétlen véletlen áldozata lett...« Kérem, öntsön még egy pohárkával, kedves barátom! És tovább itták a balatoni lankák csil­logó vörös nedűjét, amely olyan vörös volt, mint a tolvaj Bögre cigány vére,... Fordította: Gerényi Tibor K I Balaton parfián Szentgyörgyi Kornél rajz^*®? 16

Next