Ország-Világ, 1963. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1963-04-03 / 14. szám

Folytatás a 1£. c ca -c vettem. Nem menme el mellőlem, úgyse. Meg nyáj sincsen most mér, — Mutasd, mit hoztál. Fafaragások, botfejek, szlöjd-szerű agyag­gyúrmák — levelek, gyümölcsök — aztán agyag-fejek kerültek dó « bugyorból. Köz­tük egy miniatűr mellszobor: befont hajú férfi parasztfej. Mindegyiken sok gyerekes pepecselés — de colt egyéni, erőteljes vo­nás is. Nem lehetett nem észrevenni a ha­tározott tehetséget. Különösen a kis mell­szobor ígért nagyon sokat. — Ez ki? — A nagyapám. — Ilyen haj már nincs. Honnan másol­tad? — A nagyapámról. Még él. — Ferkó dacos lett. A suba szőrei mintha védekező tüskékké változtak volna. Mert a subát az istennek se tette volna le. Ereztem: a dac nem is annyira Géz*, kétkedésének, mint inkább Bundát sorsának szál... ...Az esti koliéginmi gyűlés azzal kez­dődött, hogy a fiák megnézegették Tavaszi Ferkó sorba rakott müveit, aztán kivallat­ták, nagyjából úgy. ahogyan Géza. A vi­tában aztán inkább mér csak a Bundás sorsáról esett szó. Mimién Ferkó most már egészen határozottan kijelentette: ha a kutya nem maradhat, stem marad ő sem. Szélsőséges nézetek csaptak össze. — Ez egy juhászkutya! — emelgette az öklét mérgesen Kiss Lajos. Szobrásznöven­dék volt ő is. Néhány közbeszóló meg is gyanúsította, hogy stem elfogulatlan. Nem hagyta az igazét. — Miért kiabáltok? Ha pincsi lenm, szobakutya, akkor nem mon­dom! Olyan reszketős selyempincsi. Fel­öltöztetve, ruhában! De juhászkutya! Puli! Ez mellékes dolog, élvtársak?! — S meg­rázta sűrű, fekete sörényét. ... Szót kért Káth Laci is, akit az ost­rom alatt, egész családjával együtt bele­­géppisztolyoztak a Danába a nyilasok. A fejlövése nem volt halálos; valahogyan ki­mászott a Dunából és megmenekült. Egye­dül a családból. De azóta dadogott. Fur­csa, egzotikus virág-álmokat rajzolt. Fan­tasztikus állatokkal. Szertelenül, de na­gyon tehetségesen. Az embernek, az volt az érzése, hogy a víz Mól, a Duna feneké­ről hozta ezeket a különös víziókat. — A ku... km,.. kutya ... Fö ... föl­ajánlom az... az adagom, fe... felét... A... a .. ku... kutya. jó... jó... — Csak ennyit mondott, a nagy-nagy csönd­ben s leült. Megtapsolták, erősen. Bundás sorsa lényegében él is dőlt. Csupán az volt a kikötés, hogy az udvaron kell laknia. Ezen az első éjjélen azért a Ferkó ágya alatt aludt. Tél óta Bcűcirh Tamás is ott lakott a villában. Nem a család; — egyedül ő. Va­lamiféle összeköttetésekkel ~ellenállási pa­pírt« szerzett s olyan utasítást, hogy « (DárlabbaM nem jóié... Őrjítő tél volt Az ég megszakadt, Bomlott a hó és az élők remegtek; Bajok szele érzett, fagy, ár, veszély, Fuvalma kárhozatas árvizeknek. Bolydult évvég, s lázongó évelő, Föld, ég dús volt a rendkívüliekben, S most csacska enyhét hint el március Petyhüdt hava s a szív repesve rebben. Megint megéltünk egy rosszat: s ha múlt, Hagyjuk a múltat, fagy-gőzt, dérvirágot; Keljen a jobbra-kedv, fátylas-szelíd, Feledd mi baj dúlt, és gyógyítsd, mi bántott. Felejt az ember: s legjobb rá a tett, Zavart temetni, kínt, mi volt a télben; Bút bont az új szél asszony-surrama, Csikland a vér, serkenve, kicseréltem Várd hát a jót; dús ingert hord a lét, Sebten újulsz, száz fonó régi sebben, S jön a zengő idő, fény, szép madár — Vártabban nem jött és tán soha szebben! Fodor József ■MHMHHmaMmnflMnMMHmMi Fukász Jancsi, egy apaatagi fiú, élesen megbírálta Ferkét, hogy individualista. Ferkó aligha ismerte a szót; de nyilván érezte, hogy nagy sértés lehet: összeszűkült szemmel nézegette Fukászt. Aki még a tegnapi marxista-kör anyagára is hivat­kozott. Miszerint a burzsoázia mindent fölhasznál az osztálgharc eUeplezésére: kispolgári érzeígőaaéget. üdvhadsereget, állatvédő egyesületeket stb. Javasolta Ferkó fölvételét — de egyben a Bundás eltávolítását. A javaslat második félét nem fogadta osztatlan egyetértés. kollégiumnak ki kell ürítenie a villát. Ez persze nem történt meg, hiába ágált s han­goskodott. De behurcolkodött egy üresen álló kis toronyszobába. Nyilván, hogy a személyes jelenlétévé! dokumentálja a jog­­folytonossságot. Tavaszra már nagyon megcsöndesedett. Semmi rosszat nem csi­nált. De a jelenléte mégis idegesítő volt. Hosszú orrú, sovány, ősz hajú ember volt ez a Bakách Tömés; olyan egyenes tartással, mintha mindig lovon ülne s is­kola-lovaglást végezne. Reggelenként, ami­kor már jobb idő vall, pizsamában és a vállára vetett /eföUőben, órákat sétálgatott a kertben, az udvaron. Bundásnak nem volt rokonszenves az ősz hajú úriember. Amint meglátta; elkezdte «keríteni«. Sza­­ladozott körülötte, kisebb-nagyobb körrel s ugatta, ugatta, csillapíthatatlanul. Mint valamikor a tilosba tartó birkákat. Bakách először megpróbált barátkozni a kutyával. Kenyeret dobott neki. Bundás nem barát­kozott. Aztán rágásokkal, meg bottal ker­gette. Ettől viszont csak nőtt a kutya dühe. A pizsama helyett rendes utcai ruhát vett fel. Ez se segített; Bundás ellenszenve nem a pizsamának szólt. ...Bakách már miig mert kimozdulni a toronyszobából. Fölindultán panaszkodott Gézának s követelte a kutya eltávolítását. Géza udvariasam sajnálkozott — de nem ígért semmit. Ferkét azért magához hí­vatta: — Csinálj valamit azzal a kutyával! Nem te uszítod? Ferkó ártatlanul tiltakozott. »Hogy is gondolhat ilyesmit az igazgató elvtárs?« De utána, néhány napig, mégis csönd volt. ... Am nagyon rövid ideig tartott a bé­kesség. Egyik reggel Bundás újra elkezdte Bakáchot «kerítem«; s ha lehet, még ve­­szettebb erőhatással, mint azelőtt. ... Géza megint hívatta Ferkót; most már igazán jnérgesen: — Nem megmondtam, hogy beszélj a kutyáddal?! — Nem hallgat az énrám. — Azt hiszem, hagy nagyovis! Miért volt csönd néhány napig? — Ferkó csak né­zett rá az apró, fekete szemeivel és hall­gatott. — Bolondokháza van itt?! Vagy rend lesz, vagy elvitetem a kutyádat a sin­­térekkel. Megértetted?! Ferkó egy kicsit megszeppent; de aztán kihúzta magát s hapták-félében állva, erősen szembenézett Gézával: — Igazgató elvtárs, én azt tanultam a marxista-körben, hogy minden fronton vívni kell az osztályharcot! Géza elnevette magit s elzavarta Fer­kót. Bakách nemsokára eikurcolkodott a vil­lából. 16

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék