Ország-Világ, 1963. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1963-03-03 / 11. szám

KÖSZÖNET A MAGYAR ORVO­SOKNAK. A Szovjetunióból, A. Vasziljevna olvasónk Írja: -Ma­gyarországon jártam s váratlanul, súlyosan megbetegedtem. Elkese­redésem határtalan volt. Féltem az elhagyatottságtól, a magányos­ságtól, hiszen idegen voltam az országban. Most hazámba vissza­térve, a legnagyobb hálával gon­dolok azokra a magyar orvosokra és ápolónővérekre, akik leírha­tatlan áldozatkészséggel gyógyí­tottak, ápoltak és mindent elkö­vettek, hogy ne érezzem magam idegenben. Betegágyamhoz láto­gatók is jöttek: Fábián Sáralomné és Román Istvánná, két ismeret­len magyar asszony. Az Ország­világ útján szeretném hozzájuk és a kórház orvosaihoz, nővéreihez hálás soraimat eljuttatni.­­ WERNER LIECKFELDT LEVE­LEZŐNK GREIFSWALDBÓL, a Német Demokratikus Köztársaság­ból küldi olvasóinknak üdvözletét. Az Ország-Világ olvasói előtt nem ismeretlen városunk: egy évvel ez­előtt megjelent cikksorozat hűen tükrözte a mai Greifswaldot. A 700 éves város azóta is fejlődött: ma már csaknem 50 000 lakosa van. A város egyetemén, amely 1956-ban ünnepelte alapításának 500 éves évfordulóját, rengeteg külföldi diák tanul. Városunk tengeri kikötő, ahol még ilyenkor is élénk az élet. Korszerű gőzösök kirándulókkal megrakodva jönnek, a tenger­öbölbe, s ha valamelyik tengerjáró hajó befut a kikötőbe,­­ kivonul a város és tütszönti a­­hajósokat, úgy­szintén akkor is, ha a Wilhelm Pick iskolahajónk útnak indul a szocialista országokba a barátság és a béke hírnökeként­«. CS. GY. MANCHESTERBŐL ÍRJA: »Budapesten jólmenő tánc­iskolám volt. Angliába disszidál­tam. Szakács lettem, de nem akadt jó helyem s egyik helyről a má­sikra vetett a sors. A kiáltott iz­­galmak s a reménytelen jövöm feletti aggódás súlyos betegségbe döntött: megbénultam. Elhagyatot­tan, magánosan fekszem Anglia egyik kórházában. Egyetlen láto­gatóm, vigasztalóm, a lányom, de ő is csak ritkán jöhet hozzám. Nem sokáig bírom itt. Haza sze­retnék jutni. Otthon talán tudnak segíteni rajtam . . .K­ÖZV. H. GÁBORNÉNAK ÜZEN­JÜK: Rokkantsági nyugdíjra az a tsz-tag jogosult, aki munkaképes­ségét legalább kétharmad részben tartósan elvesztette és életkorának megfelelő nyugdíjévvel rendelke­zik. ÚJVÁRI ISTVÁN TANÁR, OROSZTONY. Szándékát, hogy el­készíti a község és környékének m­onográfiáját, csak dicsérni tud­juk. A Kisfaludy-család és a sü­megi vár hadnagyának, Orosztonyi Péternek rokoni szálait nem ismer­jük. Tessék az Országos Levéltár­hoz fordulni, készségesen segíte­nek. »RÖVIDZÁR­LAT- címen feb­ruár 27-i szá­munkban cikket írtunk arról, hogy Szerencsi József szerelő lakása a lángok martaléka lett. Arról is ír­tunk, hogy leá­nya a televízió műsorának nézé­se közben pillan­totta meg a má­sik szobában felcsapó tüzet. A cikk megjelenése után az Orion gyár szervizszolgálata jelentkezett és felajánlotta, hogy amennyiben a televíziós készülék elpusztult, azt nyomban pótolják. A helyszínen megállapították, hogy különös vé­letlen folytán éppen a televízió-ké­­szülék maradt sértetlen. Az Orion gyár szép cselekedetét tehát nem kellett igénybe venni, ennek elle­nére ezúton köszönjük segí­teni­­akarását és azt, hogy az ő jószán­dékukban sincsen rövidzárlat. »■ZAJ-BAJ A BELVÁROSBAN­ címmel a Vadász utca 32. számú ház likóinak panaszát közöltük. A budapesti Építőipari Kisipari Szö­vetkezetek Szövetsége közli, hogy az V. kerületi Építő Ktsz festő rész­lege az előírásoknak megfelelően üzemel. Sorainkat megszívlelték, a kompresszor alá filcet helyeztek, s az elszívófülkék ajtajára szűkítőket szereltek fel. Tekintve, hogy a részleg kitelepítését a közeljövő­ben megoldani nem tudják, az üzemeltetésre vonatkozó előírások betartását szigorúan ellenőrizni fogják. ZENEKEDVELŐ CSALÁD VA­GYUNK, mégis a zenehallgatás rontja meg családi életünket. A rá­dió szól, s fiúnknak zeneszó mel­lett kell tanulnia, ha tetszik, ha nem, mert férjem nincs reá tekin­tettel. Ellenben, ha férjem igényli a csendet és fiam bekapcsolja a magnót, akkor kész a baj... Ez már sok családi viszály forrása volt. A gyerek igazságtalansággal vádol bennünket, s úgy érzem, jo­gosan. Szeretném, ha válaszuk meggyőzné férjemet, álláspontja helytelenség­ér el" — írja egyik asz­­szonyolvasónk. Válaszadásra dr. Harsányi István pszichológust kér­tük fel. »Kedves asszonyom! Sorai­ból félreérthetetlenül látszik, nincs kétsége, hogy a kérdésben ön fog­lalja el a helyes álláspontot, s arra vár, hogy ebben a hitében meg­erősítsük, holott jelen esetben az lenne a fontos, ha a szülők — sa­ját és főleg a gyermek érdekében — meg tudnák találni a megfelelő kiegyenlítő megoldást. Korunkat joggal nevezhetjük a gépzene kor­szakának. A rádió, a televízió, a magnetofon mindenütt jelen van, ott is, ahol viszonylag kis férő­helyre vannak szorítva a különböző életkorú, időbeosztású és érdeklő­désű felnőttek és gyermekek. Nem könnyű feladat ilyen körülmények között mindenkit kielégítő és meg­nyugtató szabályokat és szokáso­kat kialakítani. Vannak olyan fog­lalkozások, amelyeket a finom, halk zene nem zavar, inkább még kellemesebb hangulatot ad a munkához. Van olyan fel­fogás, amely szerint a gyermeket hozzá kell edzeni, hogy meglehe­tősen kedvezőtlen feltételek mel­lett is tudjon tanulni, tudja fi­gyelmét koncentrálni. De a szélső­séges megnyilvánulás, például a bömbölő rádió, az idegrendszer fö­lös vagy túlságos megterhelését eredményezheti. Senkitől sem lehet egyoldalúan áldozatos magatartást kívánni és senki sem kívánhatja, hogy minden családtag csakis az ő érdekei szerint rendezze be az életét. De nem lehetne úgy meg­szervezni a családi életet, s azon belül a szórakozást, a tanulást, a munkát, hogy senki se zavarja a másikat. Azt hiszem ennek ér­dekében, sokat tehet egy figyel­mes, tapintatos, családját szerető asszony. Út­oport született Californiában: a moto-póló. A labdajáték eme gépesített változatában, fura szerkezetekben helyet foglaló játéko­sok tologatják ide-oda az óriási labdát. Lehet, hogy ez a játék inkább megfelel az atomkorszak követelményeinek, mi azonban, ha sok bosszúságot is okoz, egyelőre még a labdarúgás mellett sza­vazunk ... .Művészi szobrok a hóból. Japánban Hokkaido szigeten minden évben háromnapos hó­fesztivált rendeznek, amelyen hóból készült művészi szobrokat mutatnak be. Ez idén több mint egymillió látoga­tója volt a fesztiválnak. A képen látható Ezeregyéjszaka-figurák is hóból készültek. (MTI—Külföldi Képszolg.) — Mindez egy nő miatt... — És ki az? — Én. 4

Next