Ország-Világ, 1963. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1963-01-16 / 3. szám
— Kit tart a legjobb szovjet költőnek? — Zalbolockijt, Kirszanovot, Martinovot, Szetviinszkijt, Ahmatovát, Tvardovszilojt, s természetesen Jevtusenkót és Voznyeszenszkijt. — Hogy vélekednek a kritikusok a verseiről? — Eleinte haragudtak rám, úgymond »egészségtelen alkotói motívumok« miatt. A kötetem után viszont mindenki dicsért. Egyszóval kezdenek elismerni. Hiányolták verseimből a társadalmi mondanivalót. — És joggal? — Nem volt igazuk, mert minden életigenlő versnek társadalmi mondanivalója is van. — Mi a kedvenc foglalkozása a versíráson kívül? — Pihenés a dácsánkban, szórakozás a kutyáinkkal és autóvezetés. — Mit szeret még? — Szavalni a verseimet. Gyakran lépek fel klubokban, kulturházakban. Ilyenkor mindig boldog vagyok. — Különben nem? — A múltkor összetört a kocsink. Nem voltam boldog. — Azt mondják, sok bosszúsága volt, amíg az első kötetéig eljutott. — Mielőtt felelek, valamit hangsúlyozni szeretnék. Nemzedékek között nem folyik harc nálunk, mert ha kor szempontjából, alkotói felfogás tekintetében — úgy vélem, nagyon helyesen — vannak is különbségek, de amit Nyugaton állítanak, az egyszerűen nem felel meg a valóságnak. Ismerek új, friss idősebb alkotókat és ismerek öreg, begyepesedett fiatalokat. Azért, mert feltört nálunk egy modern fiatal írógárda, művészi tudás, alkotóerő, sőt korszerűség tekintetében is — mint említettem — néhány élő, idősebb író a példaképünk. Most pedig a kérdésre válaszolok. Az indulásnál valóban sok bajom volt. A Gorkij intézetből 1959-ben ki is zártak, méghozzá Jevtusenkóval együtt. Aztán többen mellém álltak , és visszasegítettek. Mondhatnám úgy is, hogy kitessékeltek az ajtón, én meg visszajöttem az ablakon. Ez a végszó nem rossz, már búcsúzom is Bella Ashmadulinától. Később arra gondoltam, hogy lám, a világ költőinek nem igen adta meg a sors azt, amit ma a moszkvai költőknek megad — ha nem is a sors, de a szocializmus. Hallom, legutóbb is tízezer ember előtt szavaltak a fiatal költők a moszkvai sportpalotában, s az estet a televízió is közvetítette. Ugye, Belluska, már csak ezért is érdemes volt visszajönni az ablakon ! Egy férj, egy másik kedvenc, dácsa, nyírfák és Bella, a szép költőnő 12 000 főnyi közönség előtt rendezték meg a moszkvai Sportcsarnokban a Költészet Napját. Ezenkívül több millió ember hallgatta a verseket televízión . (MTI — Külföldi Képszolgálat) (Muratov felvételei) Pető Miklós