Ország-Világ, 1964. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1964-01-29 / 5. szám

Hetek óta tartott az »előké­szítő munka­«, amikor a Rot­­schild bankház egyik kegyeltjét, Bourges Maunoury francia had­ügyminisztert éjszaka keltette fel az ágyból a közvetlen mi­niszteri telefonvonal éles csen­gőszava. — Allen Dulles úr érkezett különrepülőgépen az Egyesült Államokból és feltétlenül be­szélni óhajt önnel. — Várom. F­él óra múlva az amerikai tit­kosszolgálat mindenható főnöke, a hadügyminiszter lakásán volt, aki bocsánatkérő kézmozdulat­tal, pizsamában és hálókabát­ban fogadta. A­llen Dulles azonban nem tö­rődött a bocsánatkérő mozdu­latokkal és nyers támadásba ment át. — Nem értem, miniszter úr, hogy miért késlekednek. Novem­ber 2-a van és még sehol sem­mi. — Sajnos — dadogta Bourg és Maunoury — nehézségek van­nak a szervezés körül. Mint tudja, bekapcsoltuk az izraeli hadsereget is, ami az előkészü­leteket ■lényegesen bonyolítja. És meg kell mondanom önnek azt is, hogy a két vezérkar teg­napi értekezletén heves össze­csapásra került sor az angol és francia tábornokok között. Az embereim azt telefonálják, hogy az angolok maguk akarják kéz­be venni az invázió irányítását. AMERIKA TARTÓZKODIK. — Hívjuk fel telefonon Edent. A brit miniszterelnök meg fogja érteni, hogy itt az olajkartell közös érdekeiről van szó. — Nem fog tudni beszélni Edennel, Mr. Dulles. Az angol miniszterelnök az izgalmaktól epeömlést kapott. Minden újabb vita az életébe kerülhet. Ha te­lefonálnánk is, valószínűleg az orvos venné fel a kagylót... A­llen Dulles fáradtan dőlt hátra a széken és türelmetlen kézmozdulatot tett.­­ A Standard Oil érdekei sokkal bonyolultabbak és ki­ter­jedtebbek az egész világon, semhogy hozzáköthetné magát egyetlen katonai akció sikeréhez vagy kudarcához. Ráadásul ép­pen a repülőgépen kaptam egy telefonü­zenetet, hogy az ENSZ közgyűlése napirendre tűzte a Szuezi-ügyet. A Szovjetunió és szövetségesei, meg az ázsiai-af­rikai országok valósággal elsö­pörték a közgyűlést. És figyel­mébe ajánlom, hogy mi tartóz­kodással szavaztunk. — Értem — mondta keser­­ nyésen Bourgés Maunoury. — De Önöknek azt is meg kell érteniük — vonta meg a vállát Allen Dulles —, hogy az amerikai kormány helyzete a Standard OH helyzetét is bonyo­lítja. A fivéremet két nap múl­va rákkal operálják. És az el­nökválasztás előtt két nappal nem tudunk Önöknek nyílt tá­mogatást adni. D­ulles elment , és Bourges Maunoury, úgy ahogy volt, ál­mosan és pizsamában, felhívta telefonon a Matignon-palotában Guy Mollett miniszterelnököt. Mindent elmondott neki. Mollett felkelt, titkárával felhívatta Guy de Rotschildot. Azután ko­csiba vágta magát és elrohant a Laffitte utcába. A­mikor Guy de Rotschild megtudta az Allan Dulles— Maunoury beszélgetés részleteit — nyomban azt mondta: francia inváziósok ejtőernyői. Az olaj­kartell megindította a támadást és a kikötővárosban házról házra folyt a küzdelem az ejtőernyősök ellen. E­zúttal azonban az olajkar­tell már elkésett... M­ég ugyanazon a napon este 11 órakor Bourg és Maunoury valósággal berontott Mollett mi­niszterelnök szobájába. — Mindennek vége — mon­dotta —, Moszkvában nyilvános­ságra hozták a szovjet kormány levelét hozzánk, az angolokhoz és az izraeliekhez. Teljes kato­nai súlyukkal az egyiptomiak mögé álltak és az intervenció beszüntetését követelték. TELEFONPÁRBAJOK AZ ÓCEÁN FELETT M­ellett elsápadt. — Ez véget vethet mindennek, pedig a páncélosok már a szue­zi úton haladnak. Azonnal hí­vassa fel Edent. A következő 12 órában lázas telefonpárbajok zajlottak le az óceán felett. Talpon volt min­den kormányelnök és az olaj­kartell minden hatalmassága. Az utolsó szót 6-án délben Eisenhower amerikai elnök mondta ki. A Fehér Házban, íróasztala mellett állt. A tele­fonvonal másik végén Eden tar­totta a kagylót, aki közel volt az ájuláshoz. E­isenhower halkan és nyu­godtan mondta: — Sajnálom, Sir Anthony. Emlékeztetnem kell arra, hogy többször figyelmeztettük Önö­ket, mi tartózkodó magatartást tanúsítunk. Nem követjük Önö­ket egy politikai vereségbe ... A szuezi kaland tehát nem si­került, s ennek egyik következ- — A tizenkettedik óra utolsó percében vagyunk. Beszélni kell az amerikaiak­kal. F­él órával később Guy de Rotschild és John D. III. telefon­­beszélgetést folytat­tak egymással az óceánon keresztül. A telefonbeszélgetés si­kertelen maradt. Guy de Rotschild a mi­niszterelnökhöz for­dulva így szólt: — Mint sejthettük volna, Allen Dulles a Standard hivatalos álláspontját képvi­selte. Azonnal csele­kedni kell. A gyengeség és ha­tározatlanság komé­diája, vezérkari viták és szervezési nehéz­ségek után a Stan­dard Oil nyomására végül is kibomlottak Port Said kikötője felett az angol és Itt már a vereség árnyékai tükröződnek Bourges- Maunoury hadügyminiszter arcán. A kép a szuezi vita szünetében, a francia nemzetgyűlés folyosó­ján készült Az első Szaharai olajkút Gdjele környékén. Nagyrészt ennek az olajkincsnek a biztosítására indult meg az­­öt nyíl háborúja-

Next