Ország-Világ, 1964. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1964-09-30 / 40. szám
A SCALÁTÓL A BOLSOJIGI S MOSZKVAI TUDÓSÍTÁS zeptember elején lépten-nyomon olaszoktól találkoztam Moszkvában. Augusztus második felében a milánói La Scala technikai személyzetének tagjai érkeztek meg a fővárosba, elsején pedig két külön TU— 104-el a művészek jöttek vendégszereplésre. Bár már a XVIII. század elején is fellépett olasz operatársulat orosz színpadokon, első ízben történt meg, hogy a majdnem kétévszázados La Scala együttese orosz, illetve szovjet színpadon szerepelt, mégpedig méltó helyen, a Bolsoj Tyeatrban. A Scalának nem kellett reklámot csumálnii Moszkvában. Jegyhez jutni — fogalom volt. S amikor a rádió késő este műsort közvetített az olasz művészekről, sokan fennmaradtak, hogy meghallgathassák. Szinte zengett az utca a Scala művészeinek hangjától. A magnó sosem volt ilyen kapós Moszkvában, mint ezekben a napokban. A Bolsoj Tyeatr-ban a műszaki előkészületek rendkívül meleg baráti légkörben folytak , s a szabad időben a szovjet és az olasz munkások gyakran mentek el együtt labdarúgó-mérkőzésekre. Egyszer éjféltájban a Metropol Étterem előtt különös jelenetnek voltam tanúja. Először azt hittem, némák beszélgetését látom, úgy mutogatott egymásnak egy hollófekete hajú fiatalember és egy szőke fiú. Aztán a fekete hirtelen Olaszul kezdett énekelni, érces tenorhangon, mire a másik csillogó baritonnal felért. Az olasz és a szovjet fiú a Rigolettóról társalgott... A közönség körében forró sikert arattak a Scala előadásai. •Különös érdeklődést keltett, hogy a Scalában fellépnek más országok tehetségei is, mint a svéd Biigit Nielsson, az amerikai Leontine Price és abolgár Nyikolaj Gjaurov. Ivan Petrov, a Nagy Színház kiváló művésze mondta, hogy a Scalama is igazolja Stendhalnak, a nagy francia írónak majdnemmásfél évszázada elmondott szavait: a Scala a világ legjobb operaháza. Ami még érdekes, a Scala nemcsak szólistáival aratott sikert Moszkvában, hanem egész együttesének összeforrott, kollektív munkájával. Az olaszok viszont nem győzték emlegetni, hogy a sikerben részük volt a vendéglátóknak, akik technikai segítséget nyújtottak nekik, velük együtt felléptek szovjet gyermekek, statiszták, zenészek. Hiába érkeztek négyszázan Milánóból a szovjet fővárosba, ez a kiegészítés szükséges volt. A Turandot, a Lammermoori Lucia, a Sevillai borbély és a többi előadás olyan forró légkörben, a hangos ovációnak olyan ritka megnyilvánulásai közepette zajlott le, hogy ilyen operai légkörről csak a múlt század olasz zenei krónikásai számoltak be. Nem érdektelenek a majdnem háromhetes moszkvai vendégszereplés mellékmozzanatai sem. A Scala igazgatója például közölte, hogy Flamio Pesti fiatal olasz zeneszerző Gorkij Éjjeli menedékhelyének operaszínpadra alkalmazásával, megzenésítésével foglalkozik . .. Az olasz együttessel Moszkvában volt Toscanini lánya és unokája is... Amíg a Scala a Nagy Színházban vendégszerepelt, a Bolsoj együttese izgatottan készült közelgő milánói fellépésre. A nem mindennapi csereszereplés keretében az orosz operairodalom remekeit adják majd elő — például a Borisz Godunovot, a Szadkót, és Prokofjev Háború és békéjét. Milanóban — Saljapin nyelvén... Kóródi József (MTI, KÜLFÖLDI KÉPSZOGALAT) Jelenet a Turandot második felvonásából. A címszerepben Birgit Nielsson, a császár szerepében, Walter Guiino — a Bolsoj színpadán — Gyönyörű, színpadra való történelmi háttér — magyarázza a Vörös Téren Gabriella Tucci a milánói Scala Moszkvában vendégszereplő együttesének tagja. Nos, a rendőr szívesen meghallgatna egy áriát a nagysikerű díszlet előtt ... Mirella Freni és Fiorenza Cossotto a Kreml falánál