Ország-Világ, 1964. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1964-10-14 / 42. szám
teljesített szolgálatot, de a Lenin kapitányának lenni — ez szerinte is egészen más dolog. Jégtörőnk »második« embere Alekszandr Szledzjuk főmérnök. Lenyűgözött a tájékozottsága a hajózás és az atomtechnika minden területén. Türelmesen válaszolgatott a tudásra és szenzációkra éhes nemzetközi tudósítógárda leghajmeresztőbb és naponta többször ismétlődő keresztkérdéseire. Tapintatosan korrigálta nagy buzgalommal megfogalmazott »szakvéleményeinket«, lengyel kollegámnak térképmagyarázattal, Shabad úrnak, a New York Times igen agilis tudósítójának angol nyelvű szakirodalommal, nekem pedig — medikus múltam kísértett — sugárzásbiológiai felvilágosítással szolgált. Életem legemlékezetesebb mozilátogatása esett erre az estére. »A sors dobjai« — ez volt a film címe. A tengerszínt alá két fokot mutatott a hőmérő — — ami június végén, ugyebár, irigylésre méltó dolog — a filmvásznon tikkasztó napfényben, hús vizet kerestek a szomjas zsiráfcsordák. Egyszerre ágaskodó ormánnyal, hatalmas elefánt törtetett felénk. Az angol vadász lövésre emelte puskáját... Ebben a pillanatban megrázkódott az egész hajótest, az asztalokon összetáncoltak a poharak, egy másodperc alatt kiürült a moziterem. Mindenki a fedélzetre! Jég! Jég! Budapesten és Moszkvában talán egyformán forró nyáreste volt, amikor jégtörőnk zömök acélteste félelmetes robajjal tört be földgolyónk északi jégszekrényébe. Lebilincselő látvány volt a tintakék vízen úszó méteres jég. Görcsösen fogtuk a hajó korlátját, úgy néztük kabát, sapka nélkül ezt a félelmetes szépséget, többszáz tonnás táblák összeütközését ha- III. Az esti napsütést hamarosan A sűrű köd váltotta fel. Valamivel csökkentettük a sebességet, ugyanakkor munkába állt a svéd hajókürt: kétpercenként hosszan felbúgott, figyelmeztetve a jégtáblák közé gyakran kimerészkedő északi halászokat. A Lenin mindkét radarberendezése működött, megerősítették a személyzetet. Vacsora után bepillantottunk a hajó könyvtárába. Az atomjégtörő nyolcezer kötetes könyvtárában tankönyvektől, évfolyamok szerint bekötött szakfolyóiratokig minden megtalálható. Móricz Zsigmond, Fehér Klára, Illés Béla köteteket vehettem kölcsön. Este tíz óra lehetett, a hajórádióban egyszerre csak megszakadt a dél-amerikai tánczene, és kapitányunk érces hangját hallottuk: »Medve jobbról!« Kiskatonák nem pattanhatnak fel élénkebben a riadóra, mint ahogy mi rohantunk — egyesek pizsamában és fényképezőgéppel — a jobboldali korláthoz. A fehér mackó egy jégtábla szélén meglepetten nézte, mint fordul felé a hatalmas hajó, majd — nyilván a sok fényképezőgéptől megijedve — belevetette magát a jeges vízbe és átevickélt a következő jégtáblára. Kimászott, lesújtóan végigmérte üldözőit, majd lomha ügetéssel folytatta útját. Csak minél távolabb az újságíróktól! Szerdán, utunk harmadik napján megfigyeltük, hogyan kerül a jégjelentés a hajóra. A Murmanszkból kiindult IL—14- es a jéghelyzet feltérképezése után három tiszteletkört írt le a jégtörő fölött, majd mélyrepülésben ledobta a színes térképtokot a hajóra. Egy erős szélroham az utolsó pillanatban eltérítette a légipostát, de szép piros helikopterünk nyomban ott termett a jég fölött, és Oleg Vilkov, a Lenin hidrológusa ügyesen horgászbotra kapta a formás kis csomagot. Délután tízballos jégbe kerültünk, ami azt jelenti, hogy a tengerfelszín száz százalékát jég borítja. Bhagat Vats-szal, az indiai sajtótröszt tudósítójával álltam a korlátnál. — Indiában sokan azt hiszik, hogy jeget csak gyárban lehet csinálni. Delhiben most negyven fok meleg van, — fűzte hozzá és még jobban fülére húzta a bundasapkát. A jégtörő orránál tíz-húsz méter magasra repültek fel a jégszilánkok, oldalt zöldeskék repedések futottak szerteszét a jégen, a hajótest alatt háznagyságú jéggombák bukfenceztek a haragosan örvénylő, zöld vízben. Kapitányunk javaslatára és Anatolij Pikulin helikopter-pilóta szíves hozzájárulásával a kart karba öltve, matróz imbolygással éneklünk. Az első sorban Alekszandr Szlezdjuk főmérnök, Jurij Kucsijev kapitány, a TASZSZ tudósítója és e sorok szerzője a Kaukázusban született, húsz eső klubban, ahol a vetítés volt, jónkkal, majd a jég engedelmes éve van a tengerészetnél. Vagy feltárult előttünk Afrika csodakitörését a kérlelhetetlen óriás fél tucat különböző jégtörőn latos egzotikája. Kint mínusz elől... Az indiai és az angol tudósító «etefántidomítást*" mutat be a szalonban rendezett összejövetelen .