Ország-Világ, 1965. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1965-03-17 / 11. szám
Wyt Bessy! „BLUES-DRAMA . . ." így hirdeti a plakátos Fővárosi Operettszínház nagysikerű újdonságának, a „Jó éjt Bessy!"-nek műfaját. S a cseh Milos Vacek-nek szerzőtársai szövegére írt zenés játéka cselekményében is, muzsikájában is drámai: a kis Bessy Black, a néger származású revü-csillag tragikus sorsát nem oldja fel semmiféle „happy-end’. Ritka tünemény ez ezen a színpadon, s az Operettszínház vezetőit, társulatát dicséret illeti a drámai, elgondolkodtató témáért, a nemcsak a zenét jellemző, modern hangvételért, de azért is, hogy ezúttal nem egy vagy két úgynevezett „plakátnév’’-re alapoztak egy bemutatót. Merészség kellett ehhez, de ez a merészség meghozta a gyümölcsét. A közönségnek tetszik a maga műfajában és a maga sajátos eszközeivel a fajgyűlölet szelleme ellen kiálló alkotás és Galambos Erzsi - aki sokoldalúan, bájosan, kedves humort és drámát elegyítve jeleníti meg a darabban Bessy t, úgy tűnik, ezentúl „plakát-név” is lesz . . . A sikerben része van Seregi László ötletgazdag rendezésének, Pándy Lajos rá fordításának, Szenes Iván néhány valóban költői vers szövegének és nem utolsósorban a minden izében újszerű tánckarnak, amelyet Bogár Richárd - a színpadi tánc, s köztük elsősorban a musical-táncok kitűnő magyar mestere - tanított be. A „Jó éjt, Bessy!”-ben látott táncszámok nem betétek voltak, hanem az emberi mozdulat anyanyelvén mondták el azt, amit a szöveg és a zene. Illetve nem egészen ugyanazt: valamivel kevesebbet és valamivel még többet is . . . (KOTNYEK ANTAL FELVÉTELEI) Bessy Black néger lány, a Dél egyik kisvárosából emelkedett revü-csillaggá. Dick Stone fehér fiú. Bessy és Dick szerelme bimbót fakaszt, mint egy rózsa. Csak ne jöjjön fagy e gyöngéd, szép virágra!... (Galambos Erzsi és Németh Sándor) A szép és kifejező mozdulatok anyanyelvén . . .