Ország-Világ, 1965. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-06 / 1. szám

M­ielőtt megkezdte előadásait magyar hallgatósága előtt, megkérdezte, milyen idegen nyel­vet ismernek, mert ennek megfele­lően szeretné kiválogatni nyelvé­szeti példáit. Alekszandr Rot pro­fesszor, az uzsgorodi egyetem ide­gennyelvű tanszékének vezetője, aki a szovjet-magyar kulturális egyezmény keretében hazánkban is járt, akkor sem jött zavarba, ha a hallgatóság soraiban kevésbé ismert nyelvvel jelentkezett valaki. A professzor ugyanis 16 nyelven ír és beszél. — Hogy válhat valaki ennyire soknyelvűvé? — kérdeztük. Gyermekkoromban már tud­tam oroszul, ukránul, csehül, néme­tül és szlovákul. Szülőföldem nyel­vein . . Később következett az an­gol,­rancia, spanyol, olasz, majd a többi szláv nyelv: bolgár, szerb, lengyel. Románul és magyarul már felnőtt koromban tanultam meg. A kínait és az arabot pedig nem­rég sajátítottam el. A professzor nyelvtudásában a háború is szerepet játszott. A 3. Ukrán Front századosaként részt vett Magyarország felszabadításá­ban 1949-ben szerelt le, s ezalatt összesen nyolc hónapot töltött Magyarországon, és volt Romániá­ban, Németországban, Ausztriá­ban, Lengyelországban és Cseh­szlovákiában. A magyar nyelvvel csupán 1945 óta foglalkozik ala­posabban, de csak a jóhallású fül érzékeli, hogy nem magyar az anyanyelve. Uzsgorodon hétezer egyetemista van Szívesebben beszél munkássá­gáról, mint nyelvtehetségéről. Az uzsgorodi egyetem, majdnem hét­ezer hallgatóval, olyan városban működik, amelynek nem is olyan régen még háromnegyed része írástudatlan volt. Az idegen nyelvű tanszéken tanárok, fordítók kép­zése folyik magyar, angol, német, francia nyelven, a nem-filológiai szakos hallgatók tanulják az ösz­­szes nagy nyugati nyelvet, vala­mint az arabot és a kínait is. Ma­gyar nyelvű előadások sokszor hangzanak el az egyetem külön­böző fakultásain. Egyébként Kár­­pát-Ukrajnában ma kétszer annyi magyar nyelvű iskola van, mint a Horthy-rendszer alatt, háromszor annyi magyar középiskola, és hat­szor annyi magyar szerzett egye­temi oklevelet, mint az előző két évtizedben. A legnagyobb érdeklődést Rőt professzornak azok az előadásai keltették, amelyek az idegen nyel­vek új tanítási módszeréről szóltak. Nyelvtanár a „vezénylőasztalnál" A korábbi grammatikai fordítási módszerrel szemben, amellyel a hallgatók nem tanulták meg a be­szédet és az idegen nyelven való gondolkodást, az uzsgorodi tanszé­ken az úgynevezett matematikai­strukturális módszert honosították meg. Ennek lényege az, hogy nem a tanuló anyanyelvét fordítják le idegen nyelvre, hanem rögtön az életet, magát a fogalmat, az anya­nyelv közbeiktatása nélkül sajátít­ják el a tanult új nyelven. 1958 óta használják ezt a módszert. Az ok­tatási időnek csak 15 százalékát szentelik elméletnek, 85 százalék­ban a beszédkészséget fejlesztik. Érdekesen zajlanak az órák. Két­­két tanuló foglal helyet egy-egy kabinban. Vetítőkészüléket és magnetofont használnak az okta­tásra. A tanár egy „vezénylő­asz­talnál” ül. Felhangzik a kérdés, például német órán: „Wie alt bist du?” é s a tanulónak gyorsan kell rá válaszolnia. Ha a válasz nem megfelelő, a tanár közbeszól. A magnetofon automatikusan teszi fel a többi kérdést. Mindig rövi­­debb időt enged a válaszra, tehát egyre kevésbé teszi lehetővé, hogy a tanuló saját anyanyelvén gon­dolkodva voltaképpen fordítással adja meg a választ.­­ A családja is soknyelvű? - kíváncsiskodtunk befejezésül. — Hatéves kisfiam oroszul, uk­ránul, angolul, csehül és egy kissé magyarul is tud. Angol óvodába járt, tőlem tanul magyarul. Fele­ségem orosz anyanyelvű, de ő is tud az ukránon kívül angolul, fran­ciául és németül. Az egyetemen ő kémia-fizika professzor, az említett modern nyelveken is előad. S nincs megállás. A professzor most finnül és mordvinul tanul. Ez finn-ugor nyelvészeti kutatásaihoz szükséges. Köröd­i József TIZENHAT NYELVŰ TUDÓS Alekszandr Rot professzor (Farkas Tibor felv.) KÖNYVEK M­A­RGÓ­JÁRA Viktor Sklovszkij: ÍGY ÉLTÜNK Viktor Sklovszkij, az enciklopédikus műveltségű szovjet esztéta, izgal­masan dráma, szenvedélyes korszakot tár fel memoárj­aiban. Nemcsak nagyon becses korrajz ez a könyv, hanem művészet és irodalomtörténet is egyben. Az író gyermekkorával kezdi emlékezéseit. A forradalom korát freskószerű képek örökítik meg. Elragadó arcképét adja Gorkijnak, Maja­­kovszkijnak, Bioknak, Bábelinek, Eizensteinnek, Saljapinna­k, Pudovkin­­nak ... A helyszínt és alakjait nemcsak érzékelteti, de tudósít is, és szin­­te beszélget a jelentős kortársakkal. Látományszerűen, mint egy nagyon értékes kivitelű almanach rézmetszetbe vésett, illusztrációi­g vonulnak fel írók, festők, rendezők, költők, havas, fehértetős téli várostetők, Gorkij ókása, tömegek, katonák. Arcképe Leninről, az érett mester pontos meg­figyelése. Arcok villannak fel, mint érmék. Justus Pál fordítása megőrizte ,a nyelv tiszta, homálytalanul szép színeit, hangulatát. (Európa). V. S. Kalmár György: ARANY GHÁNA Afrika nagyon messze esik Magyarországtól, amit nemcsak a kilo­m­­terek ezrei­­fejeznek ki, hanem az a kevés vagy felületes ismeret is,­­mellyel a távoli földrészről rendelkezünk. Kalmár György három évet e­lőtt A­inkában, beutazott másfél tucat országot és mindig visszatért­­,hanába, pontosabban annak fővárosába,­ Accrába. Utazásai során alaposan elhimán­yozta megismerte az afrikaiak — elsősorban is a ghánai népek hétét­­vékásaik s a most megjelent könyvében e három év tapasztalatait adta közre. Ebben is szó esik törzsfőnökökről, őserdei kalandokról, orosz­lánokról és krokodilusokról, de mindenek fölött azokról a harcokról, ame­lyeket az afrikai emberek vívnak függetlenségükért, előrehaladásukért, é Éppen ezért nem is nevezhető ez a gyűjtemény riportkönyvnek vagy él­ménybeszámolónak, inkább beillik Ghana politikai és társadalmi története egy fejezetének. A könyv hangja őszinte, nem titkolja a szerző kételyeit, papírra veti az ellentmondásokat is, olyannak írja le Afrikát, amilyennek látta és ezzel közelebb hozza Afrikát Európához, Magyarországhoz. (Kossuth Könyvkiadó). K. I. Bertalan István: A FÖLD EGYHATODÁN A közelmúltban jelent meg Bertalan István katonai újságíró kiskönyve a Zrínyi Könyvkiadónál. A szerző Szovjetunióban tett utazásairól, szov­jet emberekkel, hősökkel való találkozásairól számol be az olvasóknak. Moszkva, Jereván, Tbiliszi üzemeiben, kolhozaiban já­rt a­ szerző s min­denhol tapasztalta, hogy a szovjet emberek szívében mély érzések gyö­kereznek a magyar nép iránt. A riportkönyv rendkívül hasznos a­ ma­gyar-szovjet barátság ápolása céljából, de ugyanakkor érdekes olvas­mány is. N­o­v­e Balla László: MEDDŐ FELHŐK A kárpátaljai magyar író könyvében a vallási szekták szervezkedésé­nek kegyeskedéssel álcázott embertelenségeit és társadalomellenes mester­kedéseit példázza. Fő­hőse egy jószándékú, de rossz útra tévedt fiatal fiú, aki fanatikus apja befolyásának engedve, vakon szolgálja­­­Jehova tanúi­nak­ kétes üzelmeit, s csak későn, érezte életét feláldozó szerelmesének elvesztése árán, ismeri fel, hogy lelkiismeretlen képmutatók és beteges fantaszták miként éltek vissza jóhiszeműségével. Balla László — bár némi­képp adós marad a mellékalakok jellemének realisztikus ábrázolásával — meggyőzően érzékelteti a hős lelkivilágát feldúló ellentmondásokat. Az érdekes, olvasmányos kisregény a Kárpáti Kiadó (Uzsgorod) gondozásá­ban jelent meg. K. L. ÚJ 5

Next