Ország-Világ, 1965. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1965-04-07 / 14. szám

Tíz perc munkaszünet: egy kis torna, az udvaron Az »Odra 1003» elektronikus számológép Két jelkép az ELWRO-ból: egy szép női arc és egy precíz munkát igénylő munkadarab. (Az üzem mindkettőben bővelkedik ...) ÁPRILIS 11. A KÖLTÉSZET NAPJA JÓZSEF ATTILA: JCimke újk­ól lát A pályaudvar hídja még remeg, de már a kényes őszi szél dorombol és kiszáradt hasábfák döngenek, amint dobálják őket a vagonból. Ha fordul is egy, a lehullt halom néma . . . Mi bánt? Úgy érzem, mintha félnék, menekülnék, hasáb a vállamon, a kisgyerek, ki voltam, mégis él még. A kis kölyök, ki voltam, ma is él s a felnőttet a bánat fojtogatja, de nem könnyezik, egy dalt zöngicsél s ügyel, hogy el ne szálljon a kalapja. Tőletek féltem, kemény emberek, ti fadobálók, akiket csodáltam? Most mint lopott fát, viszlek titeket ez otthontalan, csupa­ csősz világban. (1936) yHji'i o da ta nüAZ ! Amikor elhullt teheneinknek gödröket ástunk, az ágyúk messzi mozdulásai még közbeszóltak, s az eső sűrű nádszálai közt kémlelt utánunk a vad toportyán, aki megette a keszeg holdat. De tovaűzte a had, mely éppen hogy átzúgott rajtunk. És nagy csönd volt és gödröket ástunk lassú esőben. S bár kezünk után tapogatott még a nyugtalan múlt, a szűz szabadság illata érzett a levegőben. Gonosz behívók és falragaszok rémületétől, bujdosások és kínvallatások iszonyatától váltunk szabaddá, s bár éhen kaptuk a szekercét föl, tudtuk, ha most sem, hát soha ... s csak az él, aki bátor. Nagy-nagy csönd volt és gödröket ástunk lassú esőben, és szarufákat faragtunk, téglát, cserepet raktunk. Okos parasztok szőttek terveket köröttem bölcsen, a földet nézve, mely ragadósan fénylett alattunk. Az elmenekült urak nyomára keresztet karcolt a szorgos kéz, s bár nem minden gátlás, szorongás nélkül kiegyenesült gerinccel kezdtünk járni megsarcolt tájak útjain, hunyorogva még kissé a fénytől. Tények, közhelyek, felrakott falak friss szaga fölött nekem is akkor szökkent magasba boldog énekem. Micsoda tavasz! Jöhetett bármi, hangja túldörög a búzát s ocsot termő, sebesen zúgó éveken. KÓNYA LAJOS

Next