Ország-Világ, 1965. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-13 / 2. szám
Ht gótikus épület tárul szeme elé: a fürdő, az őrségi és a lakóépületek. Bár egész nap a vár folyosóin kószáltam, mégsem tudtam mindent megtekinteni. Hatalmas dísztermek, lovagtermek váltakoznak itt szűk, ablaktalan cellákkal, ahová az engedetlen szerzeteseket, megbüntetett kereszteseket csukták. Helyenként még előtűnnek a XIV. századból származó freskók színei. Nagyon érdekes a látogatók számára a vár konyhája, ahol valamikor egész ökröt forgattak a parázs fölött. A keresztesek óriási dorbézolásokat rendeztek a várban, a szakácsnak nagy becsülete volt, amit az is bizonyít, hogy négyszer annyi fizetést kapott, mint a főépítész. Azért is fizették meg annyira, mert a keresztes vezérek nagyon féltették életüket a mérgezésektől, ami akkortájt eléggé elterjedt gyilkolási mód volt. Hosszasan elidőztem az érdekes szerkezetű kincseskamrában, amelynek 5—6 méter vastagságú falát vaslemezek borították. A keresztesek fénykorában a padlótól a plafonig tömve volt ez a terem arannyal, ezüsttel, gyémánttal, ötvöskincsekkel, keresztekkel, nyakláncokkal, koronák halmazát őrizték benne. A keresztesek gazdasági főnöke igen ravasz ember volt és az ajtó fölé egy szörnyfejet szereltetett különféle nemes fémekből, melynek gyémánt szeme kísértetiesen világított. Előfordult, hogy tolvaj surrant be ebbe a mesebeli kincstárba, felpakolt a kincsekből, de kifelé indulva megpillantotta ezt az arany sátánt és attól ijedtében szörnyethalt. 1946-ban az elhagyott várba három kalandor hatolt be, s tüzetesen átkutatta a hajdani kincstárszobát. S aki keres, az talál. Felfeszítették a vaslemezeket, s alattuk egy nyílásban több százéves kegytárgyakat, kelyheket, kereszteket, szentségtartókat, sok-sok pénzt találtak. De a jó komák összevesztek a busás vagyonon, így tudódott ki az ügy, s az aranytárgyak a lengyel kincstár tulajdonába kerültek. A látogatók nem kis borzongással állnak meg még ma is az épségben levő kínzóterem előtt, ahol bár korhadozva, de ott bámészkodnak az akasztófák, melyeken szinte naponta csüngtek áldozatok a keresztesek idejében. Az összes ismert kínzószerek, kínpad, kerékbetörő tákolmány maradványait láthatjuk itt. Mutattak egy nyílást, melyet egyébként egészségügyi célokra használtak, de nagyon gyakori volt, hogy egyszerűen ebbe dobták a kegyvesztett keresztes vitézt, s szegény flótás a mennyország helyett a Visztulába került. A keresztes lovagok nem hálálták meg a bőkezű lengyel herceg kegyes tettét. Ellenkezőleg: szembefordultak a lengyel állammal, s több mint ötven éven át véres háborút vívtak a lengyelek ellen, tűzzel, vassal igázták le a környéket. Ezért nevezte őket Jan Dlugosz lengyel krónikás »kereszttel megjelölt gonoszoknak«. Gyötörték a népet 148 évig, de Jagelló Kázmér lengyel király Grünwald mellett 1410-ben legyőzte a kereszteseket, akiknek vezére később titokban elhagyta a malborki várat, mely ettől az időtől a lengyel királyok tulajdona lett. A grünwaldi csatamezőn most pompás emlékmű hirdeti a keresztesek felett aratott győzelem dicsőségét. A lengyel királyok sokszor tartózkodtak ebben a várban, leghosszabb ideig azonban Báthori István időzött itt Most múzeumok vannak Malbork várában, s a lengyel turisták, de különösen a diákok kedvenc kiránduló és táborhelye. Itt készítették a »Keresztesek« című lengyel filmet is. Azok, akik még ma is tagadják a keresztesek hitvány gaztetteit, a filmfelvételek megakadályozására felgyújtották a vár tetőzetét és ezzel milliós károkat okoztak a lengyel államnak. A kiváló film mégis elkészült és megmutatta az egész világnak azoknak a gonoszságát, akik a kereszt nevében követték el gaztetteiket. Szebelkó Imre Az egyik nagyterem díszes mennyezete és oszlopa előtérben a díszkúttal Hajdani lovagi torna 23