Ország-Világ, 1965. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-20 / 3. szám

( Folytatás a S­if. oldalon) ALGÉRIA A JÖV­Ő ÉPÍTÉSÉNEK ÚTJÁN Van egy arab közmondás: „A sza­badságot az emberek nem kapják, ha­nem megszerzik." Algéria drága áron szerezte meg, hét évig tartó, véres háborúban harcolta ki szabadságát. A nagy arab országok kö­zül Algéria maradt a legtovább gyar­mati uralom alatt­­, mint független ál­lam később rajtolt a többinél. Azóta még három esztendő sem telt el. S Al­géria a társadalmi fejlődésben meg­előzte az arab országok többségét. A forradalom történetében 1963 már­ciusában következett be a döntő for­dulat, midőn Ben Bella kormánya dek­rétumokban törvényesítette az önigaz­gatási bizottságok létrejöttét a franciák által elhagyott földeken és iparvállala­tokban. Még ugyanazon év októberé­ben újabb 2,7 millió hektár földet csa­toltak az önigazgatási szektorhoz. S ma már, a földművelésügyi miniszter kijelentése szerint, az ország mezőgaz­dasági termelésének 65 százalékát a szocialista szektor szolgáltatja. A Nemzeti Felszabadítási Front (FLN) tavaly áprilisi kongresszusát a „megvi­lágosodás kongresszusának” nevezik. Ben Bella itt jelentette ki, hogy be kell fejezni az agrárforradalmat, végre kell hajtani az iparosítást, meg kell szer­vezni a tervgazdálkodást. A kongresz­­szus dokumentumaiban s az elfogadott programban felmérhetők a fejlődés perspektívái, a legfontosabb feladatok. A belpolitika jellege a külpolitika fő irányait is meghatározza. Ezek: a füg­getlenség megszilárdításáért, az impe­rializmus ellen vívott harc és a békéért, a békés együttélésért folytatott küzde­lem. A szocializmus felépítése hosszú és bonyolult folyamat. Algéria most lát hozzá valójában e feladat megoldásá­hoz. A lényeg azonban az, hogy a nép a szocializmus, az „AI Isztirakija” út­ját választotta. Ben Bella­m útban az FLN kongresszusára

Next