Ország-Világ, 1965. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-20 / 3. szám
( Folytatás a Sif. oldalon) ALGÉRIA A JÖVŐ ÉPÍTÉSÉNEK ÚTJÁN Van egy arab közmondás: „A szabadságot az emberek nem kapják, hanem megszerzik." Algéria drága áron szerezte meg, hét évig tartó, véres háborúban harcolta ki szabadságát. A nagy arab országok közül Algéria maradt a legtovább gyarmati uralom alatt, mint független állam később rajtolt a többinél. Azóta még három esztendő sem telt el. S Algéria a társadalmi fejlődésben megelőzte az arab országok többségét. A forradalom történetében 1963 márciusában következett be a döntő fordulat, midőn Ben Bella kormánya dekrétumokban törvényesítette az önigazgatási bizottságok létrejöttét a franciák által elhagyott földeken és iparvállalatokban. Még ugyanazon év októberében újabb 2,7 millió hektár földet csatoltak az önigazgatási szektorhoz. S ma már, a földművelésügyi miniszter kijelentése szerint, az ország mezőgazdasági termelésének 65 százalékát a szocialista szektor szolgáltatja. A Nemzeti Felszabadítási Front (FLN) tavaly áprilisi kongresszusát a „megvilágosodás kongresszusának” nevezik. Ben Bella itt jelentette ki, hogy be kell fejezni az agrárforradalmat, végre kell hajtani az iparosítást, meg kell szervezni a tervgazdálkodást. A kongreszszus dokumentumaiban s az elfogadott programban felmérhetők a fejlődés perspektívái, a legfontosabb feladatok. A belpolitika jellege a külpolitika fő irányait is meghatározza. Ezek: a függetlenség megszilárdításáért, az imperializmus ellen vívott harc és a békéért, a békés együttélésért folytatott küzdelem. A szocializmus felépítése hosszú és bonyolult folyamat. Algéria most lát hozzá valójában e feladat megoldásához. A lényeg azonban az, hogy a nép a szocializmus, az „AI Isztirakija” útját választotta. Ben Bellam útban az FLN kongresszusára