Ország-Világ, 1965. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-06 / 1. szám
''z mint hull a hó, a lábasokban, „kukyák"-ban, sütőkben most készülnek a vasárnapi ebédek jó izei. Az Erkel Színházban a „Hattyúk tavá"-t adják, s a város minden részéből összesereglett gyerekhad önfeledten bámulja a romantikus képeket, a libbenő táncokat, hallgatja Csajkovszkij bűvöletbe ejtő muzsikáját. Sok-sok vasárnap délelőtt avatta a budapesti gyerekek hagyományos örömévé Csajkovszkij balettjét. Vannak, akik már ifjakká serdültek azóta, hogy először látták ezt a művet, amelynek ihletésére újabb hódításokat tettek a muzsika és a tánc hatalmas birodalmában. Sokan csak most - mostanában - látták először ezt a balett-játékot, amely felnőtt korukban is bennük zeng és mozog majd, hívogató emlékként. Egy havas vasárnap délelőttön mi is elmentünk az Erkel Színházba, hogy felidézzük saját gyermekkorunkat, az emlék varázsát. És amit akkor nem tehettünk meg, ellátogattunk a kulisszák mögé is, felmentünk a színpadra, ellesni a királyfiak és a hattyúk titkát. Fegyverünk a kíváncsiság volt és egy fényképezőgép. „Figyelem, figyelem, kedves *■ királyfiak, udvarhölgyek, lovagok, bolondok!... Rögtön kezdődik az új felvonás" . Előadás előtt a balerinák megnedvesítik a „két kicsiny, fehér balettcipő"-t . Olga Lepesinszkája, a világhírű szovjet prímabalerina, a Magyar Állami Operaház balettmestere, instrukciókat ad a szünetben. Balra mellette Horváth Margit, a „Hattyúk tava” játékmestere. - A balett-táncos számára, - vallja Lepesinszkája - nincsenek kották és nincsen súgólyuk. A balett művészeinek állandó gyakorlás, folytonos próba, a mozdulatok állandó finomítása az életük. Úgy kell beidegzeniök a legparányibb gesztust is, hogy az ne hasson beidegzésnek. (BOJÁR SÁNDOR FELVÉTELEI) 2 3 72