Ország-Világ, 1965. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-06 / 1. szám

''­z mint hull a hó, a lábasokban, „kuk­­y­­ák"-ban, sütőkben most készülnek a­­ vasárnapi ebédek jó izei. Az Erkel Színházban a „Hattyúk tavá"-t adják, s a vá­ros minden részéből összesereglett gyerek­had önfeledten bámulja a romantikus képe­ket, a libbenő táncokat, hallgatja Csaj­kovszkij bűvöletbe ejtő muzsikáját. Sok-sok vasárnap délelőtt avatta a budapesti gyere­kek hagyományos örömévé Csajkovszkij ba­lettjét. Vannak, akik már ifjakká serdültek azóta, hogy először látták ezt a művet, amelynek ihletésére újabb hódításokat tettek a muzsika és a tánc hatalmas birodalmában. Sokan csak most - mostanában - látták elő­ször ezt a balett-játékot, amely felnőtt­ koruk­ban is bennük zeng és mozog majd, hívogató emlékként. Egy havas vasárnap délelőttön mi is el­mentünk az Erkel Színházba, hogy felidézzük saját gyermekkorunkat, az emlék varázsát. És amit akkor nem tehettünk meg, ellátogat­tunk a kulisszák mögé is, felmentünk a szín­padra, ellesni a királyfiak és a hattyúk titkát. Fegyverünk a kíváncsiság volt­­ és egy fény­képezőgép.­ ­ „Figyelem, figyelem, kedves *■ királyfiak, udvarhölgyek, lo­vagok, bolondok!... Rögtön kezdődik az új felvonás" . Előadás előtt a balerinák­­ megnedvesítik a „két kicsiny,­­ fehér balettcipő"-t . Olga Lepesinszkája, a világ­­hírű szovjet prímabalerina, a Magyar Állami Operaház balettmestere, instrukciókat ad a szünetben. Balra mel­lette Horváth Margit, a „Hattyúk tava” játékmestere. - A balett-táncos számára, - vallja Lepesinszkája - nin­csenek kották és nincsen sú­gólyuk. A balett művészeinek állandó gyakorlás, folytonos próba, a mozdulatok állandó finomítása az életük. Úgy kell beidegzeniök a legpará­nyibb gesztust is, hogy az ne hasson beidegzésnek. (BOJÁR SÁNDOR FELVÉTELEI) 2 3­ 72

Next