Ország-Világ, 1965. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-06 / 1. szám

1 „Figyelem, figyelem, kedves *■ királyfiak, udvarhölgyek, lo­vagok, bolondok!... Rögtön kezdődik az új felvonás" O Előadás előtt a balerinák * megnedvesitik a „két kicsiny, \ fehér balettcipő"-t '' 7/int hull a hó, a lábasokban, „kuk- y ták"-bon, sütőkben most készülnek a —vasárnapi ebédek jó izei. Az Erkel Színházban a „Hattyúk tavá"-t adják, s a vá­ros minden részéből összesereglett gyerek­had önfeledten bámulja a romantikus képe­ket, a libbenő táncokat, hallgatja Csaj­kovszkij bűvöletbe ejtő muzsikáját. Sok-sok vasárnap délelőtt avatta a budapesti gyere­kek hagyományos örömévé Csajkovszkij ba­lettjét. Vannak, akik már ifjakká serdültek azóta, hogy először látták ezt a művet, amelynek ihletésére újabb hódításokat tettek a muzsika és a tánc hatalmas birodalmában. Sokan csak most - mostanában - látták elő­ször ezt a balett-játékot, amely felnőtt-koruk­ban is bennük zeng és mozog majd, hivogató emlékként. Egy havas vasárnap délelőttön mi is el­mentünk az Erkel Színházba, hogy felidézzük saját gyermekkorunkat, az emlék varázsát. És amit akkor nem tehettünk meg, ellátogat­tunk a kulisszák mögé is, felmentünk a szín­padra, ellesni a királyfiak és a hattyúk titkát. Fegyverünk a kíváncsiság volt - és egy fény­képezőgép. O Oiga Lepesinszkája, a világ- hírű szovjet prímabaierina, a Magyar Állami Operaház balettmestere, instrukciókat ad a szünetben. Balra mel­lette Horváth Margit, a „Hattyúk tava” játékmestere.- A balett-táncos számára,- vallja Lepesinszkája - nin­csenek kották és nincsen sú­gólyuk. A balett művészeinek állandó gyakorlás, folytonos próba, a mozdulatok állandó finomítása az életük. Úgy kell beidegzeniök a legpará­nyibb gesztust is, hogy az ne hasson beidegzésnek. (BOJAR SÁNDOR FELVÉTELEI) VILÁG 2 3 72

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék